Idén a Magyar Köztársaság elnöke, dr. Sólyom László a felvidéki Deákiban ünnepelt együtt a szlovákiai magyarokkal, s a Szent István-i államalapítás nagy ünnepének előestéjén alighanem itt mondta el elnöki mandátumának legjelentősebb beszédét, a legnagyobb ívet vázoló üzenetét egy új Kárpát-medencei megbékélés és összefogás szükségességéről.
Deáki nagyközség Galánta város tőszomszédságában fekszik, pár kilométernyire északra attól a Duna-ágtól, mely a térség egyik legmagyarabb vidékét, a Csallóközt határolja. Gyönyörű és népes település, melynek jelentősége nem csupán a máig megőrzött magyarságában, nagyjából épségben fennmaradt, híres templomának létezésében áll, hanem abban is — főleg talán abban —, hogy e községben íródott le az első föllelt összefüggő magyar nyelvemlék, a méltán híres Halotti beszéd, mely perdöntően bizonyítja, hogy már a korai magyar középkorban a magyar nyelvű írásbeliség is polgárjogot nyert a latin mellett.
Hogy ez éppen a felvidéki nagyközségben lejegyzett becses nyelvemlékünkkel okadatolható legkönnyebben, az a törvényszerűség és a véletlen közös műve. Deáki neve magától (és magáról) egyszerre beszél: hiteles helynek kellett lennie, hol az Árpád-kor barátpapjai és deákjai százával készíthették a latin és magyar nyelvű okmányokat, az egyiket a törvényesség, a másikat a közérthetőség kedvéért. Így volt ez a Halotti beszéd esetében is, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy éppen ez maradt fenn — annyi dúlás, annyi országrontás közepette — a deáki hagyatékból.
Szóval, ebben a községben vett részt a felvidéki magyarok augusztus 20-i ünnepségén Sólyom László, s jelentette ki végre, hogy egy mai magyar államfő számára nem csupán természetes a határon túli magyar közösségekkel való ünnepi együttlét, de kitüntetés is egyben, hiszen magyarságból, az értékek, az identitás megőrzéséből éppen ezek a kollektívumok mutattak és mutatnak példát, s ez olyan érték, melyre nyugodtan lehet alapozni a 21. század új magyar nemzetstratégiáját. A történelmi feltételek ehhez ma a leginkább kedvezőek, s e feltételek között végre cselekedni kell. Önmagunk megbecsülésével, a másság tiszteletével, de határozottan elvárva és igényelve azt is, hogy a mi természetes jogainkat és méltóságunkat mások is tiszteljék, sőt, garantálják. Magyarán: a magyar közösségek kollektív jogait, az önrendelkezéshez, az identitás valódi megőrzéséhez való jussát.
Mindezt — sok más gondolat társításával — Sólyom László nagy nemzeti ünnepünkön s éppen Magyarország mai határain túl mondta el. S nem dőlt össze a világ, mi lettünk gazdagabbak némi reménytöbblettel. Ez is a jussunk lenne.
