Aki egyedül be tudja fűzni a cipőjét, késsel és villával étkezik, egyedül közlekedik az utcán, netán vásárol, nem érzékelheti, hogy mit jelent, ha mindehhez húszévesen is segítségre van szükség. Sepsiszentgyörgyön van egy hely, ahol azt is megtanítják, hogyan kell fogat mosni, krumplit hámozni, illetve mire kell használni a seprűt. Az Írisz Házban huszonhét, enyhébb vagy súlyosabb fogyatékkal élő fiatal készül az önálló életre.
A korábban védett műhelyként működő Olt utcai foglalkoztató központnak egyetlen hátránya volt, kevés fiatalt tudott befogadni. A Gyöngyvirág utcai Írisz Házban jelenleg két intézmény működik, átköltözött a védett műhely, amelynek hat sérült fiatal alkalmazottja van, és jelenleg huszonegyen járnak nappali foglalkoztatásokra. Bábkészítésen fejlesztik a kreativitást, zeneterápiával járulnak hozzá a lelki béke megteremtéséhez, gyógytornára és az uszodába járnak, alkalomadtán kertészkednek, és képességeik szerint részt vesznek a napi ebéd elkészítésében. A fejlesztő foglalkozások nem csak a ház lakóinak hoznak hasznot, hanem a szerre beinduló műhelyek révén az intézmény fenntartásához is hozzájárulnak. Jó példa erre a varróműhely, ahol a gyermekvédelmi rendszerben működő házak, a megye kórházai számára varrnak ágyneműt és köpenyeket, a napokban pedig gyertyaöntést tanulnak. A hollandiai Hardenberg református gyülekezete felszereléssel látta el az új műhelyt, és szakembert is hozott a betanításra, remélik, karácsonyig kész gyertyaöntő mesterekké válnak az ügyesebbek, lesz keresete a termékeknek.
Mondhatnánk, csepp a tengerben, hisz csupán Sepsiszentgyörgyön nem húsz-harminc családban, hanem nyolcszázban él sérült fiatal, aki nemhogy munkahelyet nem kap, de közösségre sem lel. Mégis óriási eredmény, hogy van egy hely, ahol az érintettek jól érzik magukat, és ha fejlődnek, sikerül dobbantaniuk talán egy munkahely felé. Egyik oktatójuk mondta, bízik abban, hogy az általuk készített gyertyák lángja bevilágítja életüket.
