Kiürült a nagy pénzeszsák, a kormány az IMF-hitelekből próbálja fedezni a választások előtt álló ország kiadásait. Meglehetősen fejetlen intézkedés. Minden normális vagy legalábbis annak tűnő ország a külföldi hiteleket fejlesztésre, gazdaságélénkítésre, beruházásokra fordítaná, hogy valamelyest enyhítse a válság hatását.
Bukarest ellenben a közelgő elnökválasztás miatt s Băsescu győzelme érdekében minden pénzt, energiát a propagandára fordít, s egy-egy korábbi, bizonyos körökben népszerűségnek örvendő intézkedéshez foggal-körömmel ragaszkodik. Ilyen például az egységes adókulcs. A korábbi liberális kormány által csodaszernek minősített adóztatási módszer lenyűgözte a demokratákat is, s bár gazdasági elveik zömét feladták, mi több, a válságkezelés helyi megoldásait is elvetették, ehhez az egyhez, az egységes, 16 százalékos adókulcshoz rögeszmésen ragaszkodnak. Pedig olvashatjuk a szakirodalomban, Kelet-Európa néhány országán kívül (Szlovákia, Bulgária, Lettország, Litvánia, Észtország) nem ez a módi. A kereseteket, jövedelmeket progresszívan adózzák, aki többet keres, többet is fizet, ezzel egyenlítik ki az állampolgárok közötti hatalmas kereseti különbségeket. Az, hogy Románia kormánya hallani sem akar a progresszív adóztatás visszaállításáról, inkább az általános forgalmi adó, az áfa emelését latolgatja, azt jelenti, hogy továbbra is a kiváltságos, nagy jövedelmű, minden bizonnyal párttagsága zömét kitevő klientúrájának óhajt kedvezni, nem a kis keresetű, egyszerű embereknek. Az áfa akár kétszázalékos emelése mindenkit sújt — a kisnyugdíjast, a munkanélkülit, a mezőgazdaságból élők millióit —, emeli a kenyér, tej, gázszámla, telefon, só, de még a koporsó árát is. Míg a nagy jövedelmek fokozottabb megadóztatásával a felsőbb osztályokat, tehát önmagukat késztetnék bizonyos áldozatra. S az adórendszer ilyetén átalakításával megoldhatták volna mind a luxusnyugdíjasok vagy hatalmas állami keresetűek oly fogasnak tűnő kérdését. Például nem okozna gondot a ,,pofátlanul magas" havi járulékok elfogadható szintre csökkentése, ha bizonyos összeg fölött azt akár nyolcvanszázalékos adóval sújtanák. Nem lenne per, nem lenne zuvat, nem kellene egységes bértáblát vagy új és új nyugdíjtörvényeket kidolgozni. Így tesz Svédország, ebből nőtt ki a jóléti állam, így működnek ma is a modern gazdaságok.
Az újgazdagok Romániája ellenben védi kiváltságosait. Áligazságosság köpenye mögé bújva.
