Még mondja valaki, hogy nem megy ez az ország! Igenis, megy! Tönkre. Mostanig szocialisták és demokrata-liberálisok együtt kormányozták el. Most utóbbiak egyedül is el tudják vezetni. A kormány sürgősségi rendeletekkel kormányzott eddig is, ezután is megteheti. Akkor meg minek a törvényhozás?
Nem kell ehhez parlament: sem kicsi, sem nagy. Ha meg nem kell a parlament, akkor választásokat sem kell tartani. Az embereknek amúgy sincs nagy kedvük szavazni, vagy népszavazni járogatni. Megbízható közvélemény-kutatások alapján lehetne tudni, hogy hány ember melyik pártot utálja legkevésbé. Milyen sokba kerül egy választás! A most következő államelnök-választáson amúgy sem akarnak részt venni a közszférában dolgozók, mert nekik sürgős sztrájkolni- és tüntetnivalójuk van. Nem lesz ez másképp a következő parlamenti (netán előrehozott) választások esetén sem. A minisztériumok számát is felére lehetne csökkenteni, akárcsak legutóbb a miniszterekét. És a munka menne tovább, olyan rosszul, akárcsak most. Nem lenne ellenzék és nem lennének kormánypártok. Az RMDSZ meg állandóan a mérleg nyelve lenne. És saját ellenzéküket is bevihetnék a kormányzásba. A kollaborálás meg olyan jó lesz, mint Udvarhelyen az RMDSZ és az MPP között. Amelynek példáját a szentgyörgyi tanács is sikeresen követi. Amúgy, a kormánypártok már most is sokszor úgy viselkednek, mintha ellenzékben volnának. Amikor leváltották a belügyminisztert, felvetődött, hogy helyette semleges embert vagy egy ellenzékit nevezzenek ki. Lassan oda is el lehetne jutni, hogy az összes kormánytag ellenzéki legyen. És nem értenek egyet saját döntésükkel, amit mindig mások kényszerítenek rájuk. Például ezt az új fizetési törvényt is a Nemzetközi Valutaalap miatt kellett kitalálni. Meg ezt az új nyugdíjtörvény-elképzelést, amit érthetőbben úgy lehetne megmagyarázni a népnek, hogy lassan-lassan eltörlik a nyugdíjat. Esetleg úgy is, hogy bárki halála pillanatában mehet örök nyugdíjba. De akkor aztán végleg! A pártok meg gondtalanul élhetnének. A választások után a közvélemény-kutatási adatok alapján elosztanák egymás között a különféle hivatalokat. Kapnák a fizetést, de be sem kellene járniuk dolgozni, mert beosztottjaik — általában — általános sztrájkban leledznek. Akkor meg miért járnának be az igazgatók? Hát nem lenne egyszerű és nagyszerű? Egyelőre a jelenlegi kormányfő esetleg maradhatna, mert őt a mostani elnök nevezte ki. De ki is lehetne iktatni, és a szerepét átvehetné mindjárt az államelnök. Ráadásnak még néhány minisztériumot is. Ha netán mégis államháztartási problémák adódnak, azt olyan egyszerűen meg lehet oldani azzal, amit már most is rebesgetnek: megemelik az áfát tizenkilencről húsz, huszonkettő vagy huszonöt százalékra. Ugye milyen kézenfekvő megoldás? Az már nem is számít, hogy ezáltal mindennek ára az áfaemelkedés százalékos emelkedésének függvényében kb. kétszer akkora százalékkal nő.
