Riport: Nyár Zalánban

2006. június 27., kedd, Archívum 2003–2007

Aki nem tudja, hogy milyen fontos a vidéken élő és állatot tartó ember számára szénacsináláskor a meleg és napos idő, az azt sem tudja, hogy ilyenkor miért olyan kihalt a falu, miért nem lehet még egy szál embert sem látni az utcákon. ,,A csend akkora, hogy meg lehetne kapálni? - merül fel ilyenkor a hasonlat. Így van ez Zalánban és mindenütt, ahol eljött a takarmánykészítés ideje. Ez a legfontosabb, halaszthatatlan munka most. Aki otthon maradt, az asztalra valót készíti, a délebédet, kell a főtt étel a férfiembernek, de még az asszonynépnek is, aki órákon át villán és gereblyén próbálja ki erejét. Ilyenkor kemény fába vágja a fejszét, aki juniálist vagy népünnepélyt rendez. Zalánban hét végén mégis tele volt a templom: ünnep volt, falunap, s amolyan évfordulós ünnepség is.
Hullámvasúton
Zötyögve halad a gépkocsi a falu felé. Hihetetlen, hogy mennyire leromlott a 2,2 km hosszúságú bekötőútnak az az egy kilométeres szakasza, amelyet tavaly újítottak fel a megyei tanács pénzén, az ál­tala választott kivitelező céggel. Úgy tudjuk, hogy egymilliárd lejbe került. Nem vonjuk kétségbe, hogy nem követték a munkálatot az illetékesek, de hogy a minőségbe hiba csúszott, az biztos.
- Ez a gyenge minőségû munka eredménye. Mintha nem is javítottak volna rajta semmit, olyan az egész út - jegyezte meg Fodor István bodoki polgármester. - Éppen az út javításakor látogatott ide Borbély László miniszter úr, és azt ígérte nekem személyesen, ebben az esztendőben juttat pénzt arra is, hogy a további 1,2 km-es szakaszt is feljavíttassuk. Ha részesülünk idén az ilyen célt szolgáló pénzalapból, megint csak abba a leromlott szakaszba kell befektetnünk!
Korai volt hát az öröme a polgármesternek. Elmondta, hogy többször megismételte már a kérést a miniszternél, Vajda Lajos megyei alelnöknél - ígéret van, de pénz még nincs. Az viszont helyénvaló lenne, hogy a munkálatra az egymilliárdot kifizette, hívja terepszemlére a kivitelező céget, és vonja felelősségre gyenge minőségû munkájáért.
Ivóvízgondok
Hiába dandárja a szénacsinálásnak, a zalániakat még munka közben is foglalkoztatják a falujukkal kapcsolatos gondok. Ezeknek egyike az ivóvíz. Ki hinné, hogy itt, az Oltfej eléggé félreeső részén baj lenne az ivóvízzel? Bizony az van - mondják a helybeliek. Nem egy alkalommal szállt ki ide a közegészségügyi ellenőrző csoport, s megállapította, hogy a kutak többségé­ben alighogy iható a víz. A tejcsar­nokos is elmondta, hogy rendszeresen jönnek az ellenőrök, és nézik a csarnok vizét.
Nem kell hidrogeológusnak lenni ahhoz, hogy magyarázatot adjunk a jelenségre. Zalán a Falupatak nagy hordalékkúpján telepedett meg, és ennek vízáteresztő anyagába ásták az udvari kutakat. Mint szokás volt annak idején: közel a házhoz, de az istállótól sem messze, mert sok vizet kell hordani a jószágnak. Az istálló mellett trágyadomb, árnyékszék, s volt idő pár száz év alatt arra, hogy az udvari kutak befertőződjenek, hogy felszínközeli vizükbe szennyező anyagok szivárogjanak, legtöbbször nitrit és nitrát, de gyakori a kólibacilus és annak csírája is.
- Mi idejében intézkedtünk - mondta a polgármester. - Közös megvalósíthatósági tanulmányt és tervezetet készíttettünk egy sepsiszentgyörgyi céggel, amely egy bővizû zaláni forrás­ból, a Rókaliktól szabadeséssel Zalánt és Oltszemet is el tudja majd látni vízzel. Szinte hihetetlen: kiderült, hogy a tervezet, amit megfizettünk, nem jó, hiányos, újra kell csinálni! Nos, most ez van soron, de hogy milyen pénzből - mert a munka mintegy 350 millió régi lejt kóstálna -, az még talány számunkra is. Ha ez az összeg összejönne, a kivitelezési tervre talán könnyebben tudnánk anyagi alapokat szerezni. Mindenképpen azt szeretnénk, hogy a tavasszal hozzá tudjunk fogni a munkálathoz. Nem gyerekjáték, mert például az iskolában sem jó a víz, és ha baj lesz, ki felel érte!?
Figyelmeztet a fecskevirág
Ez a vérvörös virágú, vad szegfûféleség arra figyelmezteti a falusi embert, eltelt az idő, elvénül a fû, le kell vágni, meg kell szárítani. Nem egy helyen láttuk, hogy csak sárgára, és nem üde zöldre sikerül szárítani a szénát, ,,sokszor odakapták a sorozatos délutáni esők?. Napjait már csak üldögéléssel töltő idős asszony mondta, hogy nem ért ilyen nyarat: mint Afrikában, minden délután esni kezd az eső, elveri a határt a zivatar.
Barabás Györgyéket éppen csak, hogy otthon kapjuk. Apa és fia takarni készül, már fejükön az ilyenkor kötelező szalmakalap. Nehéz a levágott szénát megőrizni. Ha félig-meddig száradt, kecskére rakják, hadd fuvalkodjon, s ha egy-két órára kisüt a nap, leszedik, szárítják. Áldással ér fel, ha a friss illatú, száraz szénával megrakott szekér befordulhat a kapun, s szerencsésen beállhat a csûrbe.
Barabás Magda, a ház asszonya otthon marad, már csak azért is, mert vendégek vannak: városról hazajöttek az unokák. Negyedszázada, hogy ő a tejcsarnokos Zalánban, reggeliben van számára a munka dandárja. Fontos dolog ez, ebbe a csarnokba hordja az egész falu a tejet, nincs más mód annak értékesítésére.
- Mennyi a napi tej Zalánban, ért-e el idáig az uniós szél?
- Naponta 1500 litert gyûjtök össze. Nem kevés mennyiség, a termelők azonban a literéért járó összeget keveslik. Most a 3,7-es fajsúlyú tejet veszik alapegységként, s az ilyennek literéért 6400 régi lejt kap az állattartó. Hogyne ismernénk az elvárásokat, tudunk az egyre szigorúbb normákról. Például nem szabad a meleg tejet elvenni, hûtőtartályok vannak, erről a Covalact gondoskodott, egyébként a gyáré a csarnok is. Szerintem rendben van, van hideg és meleg víz, egyelőre - mert többszörösen volt ellenőrzés - megfelel az elvárásoknak. Nagyon fontos dolog, mert a tejpénzre egyre nagyobb szüksége van a falusi embernek. Növendékekkel együtt 250 a szarvasmarha-állomány, naponta 87 személy hozza a csarnokba a tejet.
Gond egyelőre a legelők dolga is a faluban - hallottuk. Jó, hogy a bodoki tanács teljesen visszaszolgáltatta a zaláni legelőket a helyi közbirtokosságnak, hisz ennek volt a tulajdona. Igencsak kiterjedt a legelőterület: Pincevártól, Avastól és Csutakostól északi irányba húzódik, egy része a hatodi Harcsa övezetébe esik. Nos, utóbbit még nem adta használatba a közbirtokosság, s a polgármester neheztel, hogy az eddig pénzt-jövedelmet hozó legelő kihasználatlan, elvénül rajta a fû, megjelenik a cápszakáll, nem gondozza senki, s egyébként is, már késő legelőt kiadni. A helyiek - így Málnási Attila közbirtokossági elnök is - úgy tájékoztattak, hogy a legelők felmérése befejeződött, de a számítások még folyamatban vannak. Hivatalos szerződést nem tudtak kötni, s így kiadni sem tudták a hatodi legelőt, de gondozzák, egy részét kaszálták, és jövedelmet fog hozni, s abból pótolják a terület után fizetendő adót. A faluközeli legelővel is baj van - hallottuk. Szinte azt lehet mondani - így a polgármester -, hogy mindenki ott legeltet, ahol akar. A faluközeli legelőn magánszemély jószágai is legelnek, s így a helybeliek azt mondták, ,,amíg a legelőt a magántól meg nem őrzik?, nem hajlandók legeltetési díjat fizetni senkinek!
Gyors lábakon jár az idő
Hogyne repülnének gyorsan az évek, amikor június 11-én ünnepi istentiszteleten a már harminc esztendeje itt szolgáló református lelkészt, tiszteletes Gocsmán Sándort köszöntötték a hívek, a presbitérium és a falu. Papi köszöntőt mondott nt. Dénes Csaba sepsi egyházmegyei esperes. A jubiláló lelkész a 31. zsoltár 2:4 alapján - Én benned bíztam, Uram - végezte ünnepi igehirdetését. ,,Istenben bízva pergett le szolgálatom harminc esztendeje, végeztem lélekkel, odaadással hivatásomat, úgy, ahogy kellett, úgy, ahogy lehetett, a legnehezebb időkben is - hangzott a szószékről -, mert a bizalom nélküli, imádság nélküli élet céltalan, tartalmatlan és eredménytelen. Isten, akiben bízunk, oly sokszor engedte megtapasztalni a nehéz időkben hatalmát, jóságát és szeretetét, ? választott ki az egyház számára, az ? nevének szolgálatára és dicsőítésére, ? akarta, hogy református magyarnak szülessünk, és ? volt mellettünk lelki betegségeinkben, ? vigasztalt, ha bánkódtunk, adott bátorítást, ha féltünk, ? áldott meg reménységgel. Ezekért volt érdemes bíznom nekem és mindenkinek ?benne. (...) ? akarta, hogy magvető legyek, akinek feladata, hogy elvessem a hit magvait a legtermékenyebb talajba, az emberi el­mék­be és szívekbe, formálni a legértékesebb anyagot, az emberi lelkeket. (?) Csak ezzel a bizalommal tudtam elvégezni feladataimat. S mikor völgyünkre tört az áradat - fejezte be Áprily szavaival -, s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlen kőszikla maradt, egyetlen tornyos sziklaszál, az Isten.?
Azért is hasznos volt meghallgatni a lelkész összegzését három évtizedről, mert az a munka, amiről ott szó esett, a zömében református faluközösség munkája, közös megvalósítása volt. A lelkész csak híveivel, a hívek csak a lelkésszel tudták megteremteni azt a környezetet, amelyre a legnehezebb időkben oly nagy szükség volt.
Gocsmán tiszteletes sepsiszent­királyi születésû, és mikós diák volt, tősgyökeres háromszéki. Zaláni szolgálata előtt két esztendőt volt néhai nt. Szász Tibor esperes segédlelkésze a vártemplomi gyülekezetben. Szolgálata idején megújult a zaláni templom, kibővült és korszerûbbé lett a lelkészi lak, s a rendszerváltás után ő volt, aki következetes munkával kis panteonná alakította a templom cintermét. Három jeles negyvennyolcas hősnek került ide síremléke, emlékkopját állítottak a mille­cen­tenáriumra, hősi emlékmûvet Zalán negyvennyolcas hőseinek és a két világháború áldozatainak. A történelmi és egyházi jellegû megemlékezések sorában a magyarsággal annyira rokonszenvező
Sissinek is hely került.
A bodoki önkormányzat, az egyház és a faluközösség példát mutató összefogással újította fel s avatta fel ünnepélyes körülmények között most két éve az Erzsébet királynéről elnevezett helybeli ifjúsági parkot. Akkor került díszes emlékkopja a parkba, a bodoki Zsunkuly József alkotása.
Ottjártunkkor érkezett a polgármester, virágokat hozott az Erzsébet-kert számára. Gondozását a zaláni asszonyok vállalták.
A zaláni Erzsébet-emlékkopját éppen a napokban jegyzik be Gödöllőn a Sissi-emlékkönyvbe, amelyet az ottani emlékbizottság megbízásából állít össze Szabó Margit.
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép