Keleti kalandozásokKitekintő: Hadviselés magunk mentésére

2006. június 27., kedd, Archívum 2003–2007

A Beder Tibor vezette Magyarok Székelyföldi Társasága és a Julianus Alapítvány, a nevezett civil szervezetek köré tömörülő alapítványok, egyesületek, szimpatizánsok újfajta hadviselésbe, keleti kalandozásokba kezdtek, felfedezni és ápolni törökországi magyar emlékeket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy magunk itthoni és Kárpát-medencei magyarságát is mentsük, s amennyiben ez lehetséges, a keleti szórványban élő hit- és nemzettestvéreinknek is a magyarnak maradás fogódzóit magunkkal vigyük és ott felmutassuk.
Idei, 2006. június 11-19. között lebonyolított, oda-vissza kis híján négyezer kilométeres utunk irányait és hosszát tekintve is imponáló volt, s a Testvérek között Macar­köyben mottó jegyében történt.
Macarköy, azaz a kis-ázsiai Antalyában, óriáshegyek lábánál alapított Magyarfalu (köy = falu) törökországi hungarikum is, kuriózum is, de ezen túl - amint ezt látni fogjuk - a lelki együvé tartozás egyféle modellje, viszont intő példa is lehet az itthon élő magyarok számára, hogy mit kell cselekedniük, miként kell hinniük, és miket kell cselekedniük, hogy nyelvükben-kultúrájukban és hitükben is magyarok maradhassanak.
Az általunk megtett út Törökországig érő szakaszának első állomása Edirne, azaz Drinápoly volt. Innen, Rodostó érintésével, Isztambul 120 kilométeres gyûrûútjain át Ismitbe, majd Sögütbe, az oszmán birodalom bölcsőhelyére érkeztünk, ahol megtekintettük és megkoszorúztuk Attila szobrát. A minden elvárást felülmúló fogadtatás után később Bilecik irányából Kütahya, Kossuth és kísérőinek törökországi állomáshelye felé fordultunk, ahol (a felújítás miatt kívülről) megtekintettük a Kossuth-múzeumot, megkoszorúztuk a magyar szabadságharc első emberének egész alakos bronzszobrát.
Utazásunk negyedik napján jutottunk Antalya város érintésével a tőle 45 kilométerre lévő Macarköybe, törökországi utunk földközi-tengeri állomásáig. Másfél napos macarköyi tartózkodásunk látnivalókban, érzelmekben, információkban gazdag rendezvénysorozatának csúcspontját a község központjának fő helyén a csíkszent­do­mokosiak által ajándékozott és felállított székely kapu jelentette, de nagy mulasztás lenne nem említeni, hogy találkozásaink a hivatalosságokkal, együttlétünk a tele­pülés embereivel, Macarköy magyar te­metőjének meglátogatása, kirándulásunk az 54 méter magasságú vízeséshez, no meg a családokhoz történő elszállásolásunk fantasztikus élményözönnel árasztották el és tették nem feledhetővé ottani napjainkat.
Programunk útban hazafelé gazdag kultúrtörténeti és természetföldrajzi látnivalókkal egészült ki. Az Antalya-Denizli útvonalon jutottunk el Pamukkaléba, a világhírû ,,Gyapotvárba?, ahol a termálvizek által kioldott és a földfelszínre vattaként összehalmozott dombok és hegyoldalak mésztufa képződményei milliókat vonzanak. Látványosság szempontjából és kultúrtörténeti vonatkozásban nem hagyja alább magát a megdermedt tejszínhabhoz hasonlítható földtani alakzatoknál az itt lévő romváros, Hieropolis sem.
A következőkben egy motorhiba miatt - előbb a csíkszentdomokosiak, majd mindannyiunk örömére - a tervezett útvonal módosításával az Égei-tenger partján, Kusadasi-Aydin fürdővárosban kötöttünk ki, ahol Taskin Demir és csíkszentdomokosi asszonya, Kedves Angella fogadott, és segített autóbuszunkat és főleg a lelkivilágunkat nemcsak rendbe hozni, hanem igazi erdélyi meg török vendéglátással és szeretettel az itt töltött két napunkat érzelmi és az igazi kikapcsolódás csúcsára járatni. Olyannyira, hogy ezeket a pazar élményeket a későbbiekben látottak sem tudják szürkévé jelentékteleníteni.
Pedig ezután következett Ephesos, a világörökség által is védett hatalmas római-görög romváros megtekintése, Trója 15 000 éves történetének helyszíni felidézése, majd visszatérésünk Canakkale (Dardanellák) komphajós átszelésével Törökország európai részébe, Trákiába, ahol ismét magyar emlékeket keresve kiszálltunk Gelibolu városában (Galipoli), a Rákóczi-féle emigráció első állomáshelyén.
Rodostó (Tekirdag) volt törökországi utunk hazatartó állomása, ahol az itteni hagyományos Cseresznyefesztivál kulturális és török hagyomány- és nemzetépítő fergetegébe kerültünk, s ahová, meglepetésünkre, egy-két napi elválásunk után megjelentek kis-ázsiai barátaink is, hogy a frissen megkötött testvértelepülési kapcsolatok (Csíkszentdo­mo­kos-Macarköy, Csíkszereda-Csíkmindszent és Sögüt) gyakorlati és sürgős teendőit rögzítsék. (Közös rendezvények, kapu- és szoborállítások, fesztiválokon való részvétel stb.)
Tíznapos törökországi körutunk a sikeres török-magyar népi diplomácia modellje is lehet. Annál is inkább, mert a körúton részt vevő harminc személy legalább félszáz közéleti és a civil szférához kötődő funkciót tölt be. Budapesttől Bukarestig együvé fogja két ország földrajzi hossza mellett ezeknek történelmi-kulturális-vallási értékeit megjelenítő képességét, s ebből Erdélyt, illetve Székelyföldet hangsúlyozottan kiemelve, Beder Tibor és családja több évtizedes munkásságának köszönhetően olyan hidat épített-építhet ki a török népek és Kis-Ázsia, sőt, ezen túli keleti régiók felé is, amely a Kárpát-medencében elanyátla­nodott magyarság számára a magára találást segítheti.
Ebben a kapcsolatépítésben tervezetten, de meglepetésszerûen olyan csúcsokat is felfedezhetünk, és a magunk épülésére értelmezhetünk, mint amilyen Sögüt, a szeldzsuk törökök európai állomáshelye, majd az őket felváltó oszmán törökök birodalmának bölcsőhelye, ahonnan, bizakodással remélhetjük, belátni majd az ázsiai szeldzsuk rokonság szíve-lelkébe, lehetőség nyílik helyrerakni és a valós arányokat megközelítővé tenni a finnugor-török nyelvi - és ha van ilyen - genetikai rokonságot.
És ami számunkra most a legfontosabb: idegenek között élve és pillanatnyilag anyaország nélkül szorongó helyzetünkben ott kell barátokat és támogatókat keresnünk, ahol erre alkalmas és hajlamos emberi közösségeket találunk.
És ebben velünk tartanak azok is, akikkel képesek leszünk Magyarországon Magyar­országból újra anyaországot teremteni a Kárpát-medence és a keleti-nyugati szórványban élő magyarok számára.
Van úgy, hogy nem árt egy kevés szomszédi kaláka a közös hajlékteremtéshez.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép