Viharos nap volt a tegnapi a román parlamentben. Viharos és izgalmas, hisz a szavazás eredményének kihirdetéséig senki nem mert volna mérget venni a végkimenetelre. A kormánypárt és ellenzék egyaránt igyekezett magabiztosnak látszani, egymást követték a jól értesültek nyilatkozatai: hány szavazaton áll vagy bukik a Boc-kabinet sorsa.
Most már nyilvánvaló, nagyon elszámolta magát a D-LP és Traian Băsescu. Valóban kiutálták az SZDP-t, vagy maguktól vonultak ki a kormányból, ma már mindegy, de kiebrudalásukkal olyan lavinát indítottak el, amely teljesen kicsúszott ellenőrzésük alól. Nem sikerült dicsőséges távozásuk a nyugdíjtörvény miatti felelősségvállalás okán, s már szinte nevetséges volt, hogy Emil Boc kormányfő tegnap is feledtetni igyekezett a bizalmatlansági indítvány valós tartalmát, a liberálisokat és szociáldemokratákat gyalázta, árulóknak nevezte, akik a népakarattal szemben csakis saját érdekeikért, kiváltságos nyugdíjaik megőrzéséért hadakoznak. Eddig csak akadályozni próbálták, de most már gátat vetettek a kormány merész reformtörekvéseinek — hangoztatta a miniszterelnök, s beszédéből nem hiányzott a riogatás sem: gazdasági csőd vár az országra, ha nem maradhat helyén a jelenlegi kabinet. Heves érvelése azonban hatástalannak bizonyult, mint ahogy nem hozta meg a várt eredményt a demokrata-liberálisok lefizető politikája sem. A szóbeszéd szerint egyenként és csoportosan igyekeztek megvásárolni a különböző pártok képviselőit, 20 000 és 200 000 euró közötti összeg volt a tét, amelyet egy-egy áruló körzetének ígértek.
Mindez azonban csak az utolsó napok, hetek történése, Emil Boc és pártja a legnagyobb ellenszenvet diktatórikus módszereivel vívta ki. Az alkotmánybíróság által gyakran megkérdőjelezett kormányrendeletekkel, törvényekkel önkényesen irányították az országot, a parlamentet bábszerepre kárhoztatták, s ezt a jól bevált gyakorlatot igyekeztek folytatni akkor is, amikor már csak harmincöt százalékos támogatottságuk volt a törvényhozásban.
Nagyot bukott Emil Boc és kormánya, ám mindez még nem hozza el az oly sokat hangoztatott, áhított stabilitást. Akár marad a jelenlegi felállás ügyvivő szerepkörrel, akár technokrata kabinet veszi át az irányítást független miniszterelnökkel, regnálásuk másfél-két hónapnál nem tart tovább. Az államelnök-választás eredményének függvényében ismét átrendeződik a politikai paletta, új alkuk, egyezségek köttettetnek, majd kezdődhet minden elölről. Ingyencirkusz kenyér helyett.
