Az idén márciusban 98 százalékos többséggel elfogadott magyar kárpótlási törvény ismertetésére érkezett Kárpát-medencei körútja során Sepsiszentgyörgyre Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének, és dr. Padányi Márius, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének (HONSZ) elnöke. A négy hónapos igénylési határidő ugyanis július 31-én lejár, és eddig becslések szerint a jogosultak alig tíz százaléka kért kárpótlást szovjet fogságban elhunyt hozzátartozójáért.
Ennek egyik oka a nyilatkozók szerint a tájékozatlanság, a másik az, hogy a szovjet levéltárak csak nemrég váltak hozzáférhetővé a kutatók számára. Kárpótlási törvény az 1989-es rendszerváltás után kettő is született Magyarországon - hangzott el -, és ezzel a kormányok, de még a pártok is megoldottnak tekintették a kérdést, ám a hadiözvegyek és -árvák ügyeivel foglalkozó civil szervezet naponta tapasztalhatta, hogy ez korántsem így van, ezért saját törvénytervezetet nyújtott be; tervei szerint nem is az utolsót, még mindig maradt rendeznivaló. A jelenlegi törvény legnagyobb számban a szovjet hadifogságban elhunytak hozzátartózóinak (gyermeknek, szülőnek, házastársnak vagy testvérnek) ad kárpótlást, de mindazok jogosultak rá, akiknek családtagja 1939. március 11. és 1989. október 23. között magyar vagy idegen hatósági önkény áldozata lett. Patrubány szerint ide sorolhatóak a Maniu-gárda áldozataivá vált szárazajtai civilek vagy az a mintegy ötezer kolozsvári magyar férfi, akit egyetlen nap alatt, 1944. október 12-én szedtek össze és hurcoltak el az oroszok, és akik közül alig tért haza valaki. Az új törvényre azért volt szükség, mert az előzőre 205 000 kárpótlási kérvény érkezett, de csak 116 000-et fogadtak el (zömmel a hitleri deportálások áldozatait), közel 80 000 igénylő nem tudta dokumentumokkal igazolni a családját ért veszteséget. Most azonban közvetett bizonyítékokat, azaz tanúskodást és nyilatkozatot is elfogadnak, annál is inkább, hogy szovjet nyilvántartás csak 1946 óta létezik, aki azelőtt hunyt el, arról nincs papír. Becslések szerint szovjet hadifogságban 750 000 (akkori) magyar állampolgár volt, ebből 280 000 civil személy; mintegy 100 000 eltûnt személyt ma is keresnek, azaz az igénylők száma több százezerre is rúghat a Kárpát-medencében. És eddig Kolozsváron csak 400 kérvényt iktattak?
Az MVSZ minden szükséges tudnivalót és az adatlapot tartalmazó füzetet is kiadott, ezt a magyarlakta települések polgármesterinek, lelkészeinek osztották ki, de hozzáférhető a nagykövetségeken, konzulátusokon és a világhálón is (www.karpotlas.hu).
Fontos tudni, hogy minden túlélő hozzátartozónak igényelnie kell a kárpótlást - az árvák és özvegyek esetében 400 000, a testvérek esetében 200 000 forintos összegről van szó -, mert ha többen vannak, az összeg is oszlik, és mindenki csak a ráeső részt kapja meg, a nem igényelt kárpótlás elveszik. Legalább az adatlapot a határidő lejárta előtt postázni kell, a kiegészítő dokumentumokat később is be lehet nyújtani - hívták fel a figyelmet. Katonai szolgálatot teljesítő személyek életvesztése miatt csak akkor igényelhető kárpótlás, ha a halál 1945. augusztus 1-je után következett be, civilekre nincs ilyen korlátozás.
(demeter)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.