
A háromszéki sportrepülésnek van múltja, van jelene, a jövője viszont nagyon kifürkészhetetlen. Egy drága és időnként veszélyes tevékenységről van szó, s ha egykoron Háromszéken sokan hódoltak ennek a sportágnak, mostanság viszont egyre kevesebben kapnak kedvet a sárkány- illetve vitorlázórepüléshez. Igen, itt is - mint ahogy a többi sportágban - minden a pénz és egy nagyon tehetetlen szakszövetség körül forog. Ennek ellenére még mindig vannak személyek megyénkben, akik ha egyszer tehetik és módjuk van rá, gépbe ülnek, és felszállnak a fellegek közé.
Tódor László 55 éves és 1985-től repül a szentpéteri klubnál. Mostanáig 400 órát repült vitorlás géppel, 120-at pedig motorossal. A repült típusok között ott van a Blanik, az IS-28B2, az IS-29D2, a Twin-Artis vitorlázógépek, illetve a Zlin és a Wilga motoros gépek. Balogh Ádám ezüstkoszorús vitorlás 1992-ben kezdett el repülni, és 51 éves korára 200 repült órája van már. Varga Orbán Botond 2000-ben kezdett repülni, 25 éves lévén már összegyûjtött 45 repült órát vitorlázón és 8-at légcsavaros repülőgéppel. ? is, akár társai, IS-28B2 vitorlázógéppel és a IAR-46 motoros géppel repült. Hármukat kérdeztük a háromszéki sportrepülés múltjáról, pillanatnyi helyzetéről és jövőjéről.
A dicső múlt
Háromszéken az 1970-es évek végétől létezik sárkányrepülőzés. 1979-ben Lisznyóban tartották meg az első sárkányrepülős versenyt, amely inkább egy országos találkozó volt, mint igazi verseny.
- Akkoriban a sárkányrepülés nagyon gyerekcipőben járt - emlékszik vissza Tódor László. Az idő tájt mindenki amatőr volt, s innen-onnan összeszedett anyagokból készült a repülőeszköz. Volt olyan is, aki függönykarnisból rakta össze a gépet. Legnagyobb meglepetésünkre még repültek is azok a készülékek.
Sepsiszentgyörgyön a sárkányrepülés kezdeményezője Telicsák József volt. Az évek során hozzászegődött Szabó József, Forró László, Nemes Péter, Balogh Ádám, és lassan egy jó csapat alakult ki a veterán vitorlázópilóta körül, akit szívbetegség miatt eltiltottak a repüléstől. 1980-ban került megszervezésre a második háromszéki sárkányrepülős találkozó, amelynek Uzon adott otthont. Mindenki, aki valamit is számított az akkori romániai sárkányrepülésben, itt volt megyénkben. Az elkövetkező években a ,,harcedzett vén rókák? mellé tovább gyûltek a fiatalok: Lukács Sándor, Holló Dénes, Tódor László, Sipos Gábor, Ledán László, Balázs Adorján, Ferencz János.
- Balázs Adorján fantasztikus sárkányrepülő volt - emlékszik vissza Tódor. Az első magas startjakor ő még csak annyit tudott a sárkányrepülésről, hogy miként kell egyenesen repülni. Egyszer a sárkány elkanyarodott a kiszemelt útvonalról, és Adorján 50-60 méter magasan találta magát. Mindenki meglepődött. Szerencse a ,,szerencsétlenségben? az volt, hogy ő egy tehénitató mellé landolt, egy nagy pocsolyába. Mi meg a tetőről kísértük végig az eseményeket, és láttuk, hogy fröccsen a víz, amikor Adorján földet ért. Ugyancsak vele történt meg, hogy átrepült a magasfeszültségû drótok alatt, egy feláramlás megdobta, sárkánya pedig áthidalta a vezetéket. Áldott szerencse, hogy ő kesztyûsön repült, s el is dobta a trapézt azonnal, majd leesett a magasból. Az esés után mindenki őt figyelte, erre ő felszökött, és boldogan kiáltotta: megúsztam, megúsztam.
A háromszéki sárkányrepülők 1984-ben vettek részt első alkalommal és talán utoljára egy országos bajnokságon, amit Vatra Dorneiben szerveztek meg. Ekkor már hivatalosan regisztrált sport volt a sárkányrepülés. Az esemény szervezői a versenyt egybekötötték egy ,,ellenőrzési akcióval? - egy szakemberekből álló bizottság lajstromolta a sárkányokat, és megvizsgálták a gépek mûszaki állapotát. Szervezett szinten akkor kezdtek el foglalkozni a sárkányrepüléssel, addig mindenki a saját maga elképzelése szerint rakott össze egy sárkányrepülőt. Romániában az 50-es évek első felétől létezik vitorlázórepülés - a háború után alakult meg az Asocia?ia voluntarilor pentru sporturile de ap?rare a patriei (A haza védelmét szolgáló sportok önkénteseinek egyesülete). Akkoriban hirtelenjében felfejlesztették a sportrepülést, mert mindenki félt egy esetleges harmadik világháborútól, és nagyon kellett a tartalékos hajózó személyzet.
- Fél katonai kiképzést kaptak akkoriban a vitorlázópilóták - meséli Balogh Ádám. Egyenruhában jártak akkoriban a sportrepülők, és három hónapig bentlakásban éltek. Kaja, szállás és ruházat biztosítva volt, s minden vitorlázópilóta megtanulta ,,védeni a hazát?.
Városunk legjobb vitorlázópilótája Cr?ciun Mircea, aki háromszoros országos bajnok, és amikor nem előzte meg Románia legjobbjait, akkor mindig dobogós helyezést ért el. A háromszéki pilóta legutoljára tavalyelőtt gyûjtötte be a legjobb vitorlázópilótának járó országos elismerést. Jelen pillanatban Cr?ciun Mircea az országos bajnokságot megelőző edzőtáborozáson van.
- Mircea a 70-es években vett részt első alkalommal nemzetközi versenyen, akkoriban kijutott a nyugatnémetországi Bikerburgba. Német pilóták meghívására látogatott ki néhány román vitorlázó arra a versenyre - meséli felváltva a történetet Tódor és Balog. - Nem kis meglepetés érte akkori versenyzőinket, amikor megérkeztek Bikerburgba: a viadal, amelyre kiutaztak, nem volt más, mint a NATO-vadászpilóták éves karbantartó versenye. Hazaérkezésük után a pilótákat kihallgatta az akkori rendőrség.
A jelen
A 80-as évek derekán a háromszéki sárkányrepülők szétszéledtek. Egyesek családot alapítottak, mások komolyabb dolgokra adták a fejüket, és volt olyan is, aki külföldre telepedett ki.
- Én is felhagytam a sárkányrepüléssel, miután egyszer nagyon összetörtem magam - idézi fel egy kellemetlen emlékét Tódor. - Egy alkalommal fekvőhámot próbáltam ki, megcsalt a szemmértékem, és a nagy sebességet már nem bírta a ,,sárkány?. Olyan 50-60 méterről potytyantam le. Szerencsémre zuhanóspirálba jöttem lefelé, és érintőlegesen csapódtam be a hegyoldalba. Megúsztam annyival, hogy a sisakom szétment, az orromat pedig két helyen törtem el. Ezután áttértem a vitorlázógépekre. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kettőt egyszerre nem tudtam volna csinálni, mert kirúgnak otthonról. Jelen pillanatban megyénkben csupán 3-4 személy sárkányrepülőzik még. Cr?ciun Mircea vitorlázópilótánk 2002-ben ott volt a Magyarországon megrendezett Európa-bajnokságon, ahol a középmezőnyben végzett, 2003-ban startolt a lengyelországi Lesznóban megrendezett világbajnokságon (az angolok minden évben kibérelik a lesznói repülőteret, és ott szervezik meg az angol bajnokságot), 2005-ben indult a Litvániában megtartott Európa-bajnokságon. Idén már részt vett egy szegedi viadalon, illetve a szlovákiai Nyitrában megrendezett Grand Prix-vetélkedőn.
A kérdéses jövő
A romániai sportrepülés agonizál. Országos szinten mind a sárkányrepülést, mind a vitorlázást az állam finanszírozza. Évről évre csökken az erre fordított pénz. A vitorlázórepülés még rosszabb helyzetben van, hiszen a még aktív pilóták a jelenlegi géppark óráit repülik le.
- Egy vitorlázó gépet 10 000 órára terveztek, ennyi az élettartama, és utána kész. Amikor elfogynak ezek az órák, akkor tudjuk meg, mi lesz - mondják szomorúan a pilóták.
Az utánpótlás megszûnt, hiszen Vidombákon a gépek gyártását leállították, külföldről gépet vásárolni - sajnos - nem lehet, mert pénz nincs rá. Az országszerte létező 13 repülőklub közül hatot fog megtartani a román szövetség, a többi a megyei tanácsokhoz fog kerülni. Rohamosan fogy a géppark is: a szomszédos megyében van három kétüléses vitorlázógép, két együléses, egy segédmotoros gép és két vontató repülőgép. Jelen pillanatban majdnem minden repülőklub ezzel a gépparkkal rendelkezik, de van olyan egyesület is, amely ennél is rosszabbul áll.
- Sajnos, a brassói sportrepülő klub nem szerepel a szövetség által kiválasztottak között, így nem tudjuk, mi lesz. Egy biztos: egyre kevesebb pénzünk van, és addig fogunk repülni, amíg lesz benzinünk - nyugtázzák szomorúan a háromszéki pilóták.
A háromszéki pilóták 1995. szeptember 6-án alapították meg a Covaero repülőklubot, amelynek jelenleg tíz aktív tagja van. Az egyesület célja a sportrepülés népszerûsítése, valamint repülőgépek építése. Az egyesület tagjai 1998-ban kezdték meg egy motoros sportrepülőgép építését, amelynek a tervei Marcel Jurc? repülőgép-tervezőtől származnak. Nyolcéves megfeszített munka után a MJ-2 Tempete a végszerelés előtt áll.
Tibodi Ferenc
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.