Riport: Szégyelltem, hogy textiles vagyok

2006. július 4., kedd, Archívum 2003–2007

A fennmaradás ára
I.: Milyen áron maradhatott fenn a gyár? Például a szövödében, mely nélkül az egész gyár nem létezhetne, a szövőnők nem csak szőnek, hanem gépet javítanak, a tadzsi­kisztáni gyapot minőségével bajlódnak. Persze, lehetne jó minőségû gyapotot hozni, de az drágább. Gyenge nyersanyagból, olyan gépekkel, amikkel kínlódni kell, amik évtizedek óta itt vannak, ki akarják hozni a maximumot. Minél nagyobb termelést minél kevesebb pénzért. A zöldmezős beruházások olyan helyre jöttek, ahol a tücsök egy évvel korábban még zenélt, és felépítettek egy-egy komoly vállalatot. Akármilyen mendemondák vannak, hogy elmennek Ukrajnába, itt a gyár készen volt, az infrastruktúra megvolt. És nem akármilyen gyár, mert azért jöttek ide, és nem Pucioasába. Tudták, hogy mit vesznek. De hogy utána beruháztak volna? Nem, csak visszaruháztak abból a jövedelemből, amit a gyár termelt. Mert, ha úgy kezdték volna, hogy a vásár után két hónappal a Sulzer-ertermet újba teszik, akkor igen. Olyan helyzetet teremtettek, hogy van száz tyúkom, majd ha tojtok, lesz pajtátok is. Ezért mondom, hogy komolytalan befektetők. Meg lehet nézni kívülről, duvad le a gyár. Nem beszélve a leállított részlegekről, például a régi szövödéről, a tetején kinőtt a kankalin. Eladták az ócskavasba a gépeket, az 54-es UTAS-okat. Lehet, hogy a termelékenységük nem felelt meg, de akkor kellett volna lépni, hozni új gépeket. S akkor azt mondani, hogy nem tartok ennyi embert, de aki ott marad, azt fizesse meg. Tavaly karácsonykor kitettek egy csomó embert, van jobb fizetés? Nincsen.
Minimálbér, létminimum
R.: Konkrétan, mennyi a fizetés a textilgyárban?
Zs.: A fizetések mindig nagyon alacsonyak voltak. A termelésben, persze. Tavaly októbertől a szövöde teljesítménye alapján fizetnek mindenkit. Meg van állapítva egy jó nagy terv, és, ha nem tudják teljesíteni - amit ezekkel a gépekkel, ezekkel a nyersanyagokkal soha nem lehet -, akkor aszerint vonják le abból a kicsiből mindenkinek a varrodában, a festőben, a fonóban, az irodában. Konkrétan: mielőtt eljöttem, kétmillió-nyolcszázezer lejt kaptam tisztán. Azonkívül senkinek nem adnak semmilyen írott dokumentumot a bérről. Nem kell aláírni fizetőlapot, semmilyen papírt, hogy mennyit dolgoztam, mennyi a betegpénzem, esetleg mennyi a régiség, a pótlék. Két éve nem lehet tudni, hogy mit, mikor és mennyiben fizettek ki. Ha az ember felmegy a bérelszámolóba, akkor megmondják, de minden hónapban mindenki nem mehet fel. Ahogy hallottuk, az alkalmazottak 95 százaléka minimálbéren van. Aztán az is mûködik, hogy összevonják a munkaköröket, többféle funkciót kell betölteni. Ugye, nagy a jövés-menés, s akkor rásózzák a munkát azokra, akik maradnak. Már a munkaköri leírást is úgy fogalmazzák meg, hogy bármire használhatják az alkalmazottat. Azt mondja a mester, hogy két hétig tessék menni a varrodába csomagolni, s nincs apelláta. A diri mindig büszkélkedik, hogy a fizetéseket naprakészen adja. Hát kérdem én, ha még ezt a kicsi pénzt sem adná naprakészen, mit csinálnának azok a nyomorú emberek? Mert úgy ki van számolva napra minden költség?
Fegyelem
R.: Azt lehetne gondolni, hogy a nyugati befektető rendet, fegyelmet tart, és megbecsüli az alkalmazottakat?
Zs.: Borzasztó nagy a szervezetlenség, nagyjából mindenki tudja a dolgát, de nem kommunikálnak az emberek. Rengeteg probléma adódik a félreértésekből. És felső szinten kezdődik, mert alább, a részlegvezetők valamennyire kézben tartják a szervezést.
I.: Az igazgató nem bízik senkiben, azt hiszi, hogy őt mindenki ki akarja rabolni, mindenki át akarja verni. Egy ilyen méretû vállalatnál például a beszerzésnek rendelkeznie kellene egy bizonyos kerettel. Itt a legapróbb dolgok vásárlását is az igazgató hagyhatja jóvá. Egy füzet, egy számológép, bármi, csak tőle függ. Aztán úgy van felépítve az egész vállalat, mint egy politikai rendőrség: mindenről és mindenkiről mindent tudni akarnak. Meg vannak a fülesek, az antennák?
Zs.: ? és ezek, bár biztosan nem tudhatjuk, mert a fizetések ugye, bizalmasak, jól meg vannak fizetve. Aztán valahogy megkeresik a módját - mert törvénytelenséget azért nem követnek el -, hogy az ünnepnapokat ne kelljen pluszba kifizetniük. Például a tavaly december elsejét. A húsvétot és a karácsonyt, azt megadják.
Fordulópont
I.: Az új tulajdonosok még csak három-négy hónapja voltak itt, kitört egy spontán sztrájk. Az szerintem fordulópont volt: felmérték, hogy mire képes a munkásság, mennyire ellenálló. Szépen letörték az egész sztrájkot, rengetegen megindították a gépeket. S azután egy-egy millió lej prémium a zsebükbe, s el volt intézve.
R.: De a gyárban van érdekvédelem, szakszervezet?
Zs.: A szakszervezet csak formaság. Van egy elnöknő, a neve szakszervezet, de évek óta nem is lehet látni, hallani, hogy mûködne. Nem is ismeri a törvényeket?
R.: Miért nem választanak mást, ha elégedetlenek a munkájával?
I.: A sztrájkkor megtörték az érdekképviselet lehetőségét, s rengetegen ki is álltak a szakszervezetből. Érdekvédelem amióta ide jöttek, nem is volt, de nem is lesz?
Zs.: A mentalitás is olyan, úgy próbálják az embert befolyásolni, hogy ezért a kicsi pénzért, amiért dolgozom, még nekem legyen lelkiismeret-furdalásom, ha fel találom emelni a hangomat akár a bérezés, akár a kirótt munka mennyisége miatt. Nagyon jó meggyőző képessége van az igazgatónak. A sztrájk után például összegyûjtötték az ,,értelmesebb? munkásokat, hogy a kevésbé értelmeseket tudják meggyőzni az ő igazáról?
Munkakörülmények
R.: A munkakörülményekkel sincsenek megelégedve?
Zs.: Hihetetlen, embertelen körülmények között dolgoznak. És egy adott ponton majdnem sajnálni kezdtem az igazgatót. Fokozatosan ölik ki a tenni akarást. Én nagyon szerettem a munkámat, azért dolgoztam ennyi ideig ott. De az utolsó hónapokban már nem volt munkakedvem. Kiveszett az az odaadás, hogy menni, csinálni, és látom az értelmét? A munkavédelmi előírásokat nagyjából betartják, hiszen ez törvénybe ütközne. De vannak olyan részlegek, amelyek egészségügyi szempontból veszélyesek. Például a fonoda, ahol maszkokat kellene viselniük az embereknek. Nem kapnak élő embert, aki egyáltalán ott dolgozzék. Veszik fel a cigányokat, szerencsétleneket, s azok is két-három nap alatt elmennek, mert nem bírják. A higéniai körülményekről ne is beszéljek: egyszerûen nem lehet a mosdókat megközelíteni. Mindjárt takarítónő sincsen, felszámolták a posztokat.
I.: A szövöde például a legporosabb, legmocskosabb, nyolcvanszázalékos nedvességtartalomban száll a pili, az elszívó­be­rendezés nem mûködik rendesen, nyáron 35 fokos a meleg. Folyamatosan kellene inni a folyadékot, az ásványvizet. Ehelyett csi­náltak egy szép szódatöltődét. Na, abból egy váltásnak hátrakerül nyolc-tíz kétliteres üveg. Miféle az majdnem száz embernek? Nagy pompával vettek üveges elejû hûtő­szekrényeket, oda betették a szódavizet, s egy óra múlva egy sem volt. Azelőtt még tejet is adtak, minden elment, ez lett a nagy befektetésből?
R.: Egy év végi sajtóbeszámoló kapcsán az igazgató épp a munka-, a higiéniai körülmények javítása kapcsán mutatta be az új vécéket.
Zs.: Elmondom annak a szép történetét. Tényleg nagyon szépen megcsináltak négy darab padlócsempézett vécét és mosdót. Tisztán tartották addig, amíg nem romlott el ez, az. Aztán egy adott időben be is zárták mind a négy vécét, mert vette fel a szennylé. S azóta is be van zárva, mert javítani kellene, de nincs alkatrész. S szerelő sincs, aki javítaná. Lehet, hogy velünk, munkásokkal is baj van, mert nem tudjuk tisztán tartani, de azt karban is kellene tartani.
I.: Emberek ide vagy oda, Szentgyörgyön vannak komoly vállalatok, ott miért tudják tisztán tartani? Meg lehet nézni a TTC-nél, ismerem, voltam ott, Mc?Donalds szintû éttermük van.
Plusz helyett mínusz
R.: Van-e pluszjuttatás a textilgyári alkalmazottak számára? Nem csupán pénzre, hanem nyaralásra, egyéb ajándékokra gondolok.
Zs.: Annak a munkásnak, aki kitermeli, megfonja, megszövi, megvarrja az árut, pluszjuttatás nincsen. Néha két-három hónap elteltével lehet hallani, hogy ez vagy az kapott prémiumot, de az már felsőbb szinten. ?k persze nem minimálbérre dolgoznak?
I.: A szakszervezeti jegyeket is elvették, azt az utolsó menedéket, amivel a kisjövedelmû munkás eljuthatott volna a tengerre. Ahogy az épületek szintjén megtörtént a visszahúzódás, ugyanúgy követte az adminisztráció is. Mindent, ami pénzbe került, ami nem termelt profitot, azt mindent összehúztak. Az éjszakai pénzt kaptuk, azt a 25 százalékot, a régiségpénzt, de egyebet nem nagyon?
Zs.: És amikor még a minimálbérből is levonják azt a néhány százalékot, mert a szövöde nem teljesítette a tervet... Akkor lett még borzasztóbb, amikor a tavaly év végén olyan nagyot zuhant az euró. A termelés 95 százalékát külföldre viszik, ez nagyon megérződött. Azután épp karácsonykor 260 embernek a kezébe adták a munkakönyvet. S nem azért, mert olyan nagy csődben lett volna a gyár, nem. Azért, mert meg voltak szokva a nagy jövedelemmel.
I.: Ezt az eurós ügyet is a munkásokon hajtják be. S most utoljára belövi a bombát, hogy kínaiakat hoz ide?
Zs.: A borzasztó az, hogy ilyen kevés fizetésből egyszerûen nem lehet megélni, muszáj változtatni. Nem engedheti meg az ember magának azt, hogy ennyicske pénzért ott dolgozzék?
Kiszolgáltatottság
R.: Azt szokták mondani: a kapitalizmus éppen a minél több profit termeléséről szól...
Zs.: De nem úgy, hogy a munkások teljesen kiszolgáltatottak, egyszerûen minden az igazgatótól függ. A borzasztó az, hogy semmibe veszik az ember munkáját. Millió egy alkalommal az alkalmazottnak a szemébe vágják: nem tetszik, vedd a kalapodat. Semmi súlya nincs a munkának. Mindig és mindenkor csak a kötelezettségeinkről volt szó, soha, egyszer sem a jogainkról. A mentalitás is borzasztó, csak éppen nem szalutálnak. Mert az igazgató meg tudta teremteni maga körül, hogy amikor megjelenik, mindenki kap fûhöz-fához, még a legyek is merőlegesen szállnak. Lassacskán olyan, mint egy lágergestapo?
I.: Rabszolgahelyzet, dolgozzál, de jogod semmi nincs. A kiszolgáltatottság netovábbja. Ha véletlenül ott dolgozik a férj és feleség, egyszerûen nem tudnak megélni. Sokat ismerek, kiről messziről lerí, hogy a textilgyárban dolgoznak. Csak ki kell állni a váltáskor, végignézni az embereken. Látszik a nyomor, a fásultság, a nagyfokú elégedetlenség az arcukon. Mintha büntetőosztag lenne?
Zs.: Pedig valamikor büszkék voltak az emberek arra, hogy textilesek. Egész családok dolgoztak itt. Nekem is itt dolgozott a családom. S a végén szégyelltem, hogy a textilben dolgozom?
Adomány
R.: A tavaly év végén, de egy évvel korábban is iskoláknak, kórháznak adott adományt a gyár.
Zs.: Igen ez a paraván, ami borzasztóan bosszantó. Mert adni kell, de amikor nagyon sok olyan család van, mely a létminimum alatt él, nekik miért nem adnak? Nem ágynemût, legalább egy abroszt ajándékba. Ehelyett még a karácsonyi prémiumot is levágják. Tudok olyan részleget, ahol a munkások nyolcvan százaléka büntetett volt. Ilyen-olyan minőségi és egyéb okokra hivatkozva.
I.: Tavaly karácsonykor volt egy nagyon visszás helyzet. Hát hogy lehet emberi ésszel felfogni: valakit karácsonykor kitesznek, s még azt a kicsi örömet is, azt a szimbolikus prémiumot, azt a négy-ötszázezer lejt is levágják, pedig egész évben dolgozott?
R.: Történt-e változás az adósság törlesztése után?
I.: A dirinek jó humora van, az biztos. Még a kezdetén elmondta, hogy nagy az adósság, keményen bele kell húzni, s így emelkedünk majd fel. Az adósságot megadták, ők tényleg emelkedtek, de mi, a munkásság még lennebb kerültünk. Oda jutottunk, hogy a textilgyár Szentgyörgy szégyene lett?
Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-07-04: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta