
Hírlik, hogy ma Sepsiszentgyörgyre érkezik a király. Nem a nyugati uralkodóházak valamelyik arisztokrata képviselője. Nem, a brit trónörökös múltkori háromszéki villámlátogatása után ezúttal be kell érnünk minden romániai roma koronás urának, Cioab? őfelségének vizitjével. Péntekre ígérte látogatását a nagyszebeni elöljáró, akit főként az őrkői sorstársak várnak, s a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal vezetői is közvetítenek ebben az ügyben.
Az őrkői romák bizonyára egy egész negyedet behálózó reményfüzérrel várják Florin Cioab? látogatását, s talán sokan remélik, enyhít valamelyest gondjaikon. Amelyekről bárki meggyőződhet, ha veszi a fáradságot, és kimegy a szóban forgó sepsiszentgyörgyi - igen, ez is a város része! - negyedbe, s találomra elbeszélget velük. Azonnal özönlik a panaszáradat, nehéz, szinte kilátástalan életük megannyi szomorúsága, határtalan hiányérzettel, kifogással. Mindezek mögött, persze, felsejlik végletekig leegyszerûsített életük különös íze, de ehhez hangulat, empátia is kell. Szóval, mit láthat majd a különös uralkodó? Azt, hogy a cigányok, mint jól tudjuk, nagyrészt analfabéták, egy-egy háznak nevezett tákolmányban akár tízen is laknak, tengődnek egyik napról a másikra, sokuknak nincs személyigazolványa, munkahelyük alig, mindenük egy-egy vézna ló, zömmel vasazásból meg kukázásból élnek. Vagyis ócskavasat gyûjtenek, értékesítik, illetve vak tyúk is talál szemet alapon kikapirgálják a szemétből a hasznosítható kacatot, de még a száraz kenyeret is. ?k maguk pedig azt mondják: a gyerekeket nem lehet hazugsággal tartani, nincs igazság, nem elég a ,,szocialista? pénz, a szegény népnek adjanak munkahelyet, hogy ne menjenek lopni!...
Márpedig esetükben az elviselhető jövő felé csakis munkahelyeken át vezet az út. Persze, a húsz-, harmincéves fiataloknak meg kellene tanulniuk írni-olvasni, de ez egyelőre teljesen reménytelennek látszik. A napokban az őrkői Közösségi Házban romák számára szervezett állásbörzén is kiderült, megvalósíthatóbb cél, hogy minél többen dolgozhassanak, mert mint mondták, tíz ember munkája után százan, kétszázan is élnek. Pontosabban: köszönik, megvannak. Hogy a börze után bár a helybeli roma vezetők által remélt húsz fő jutott-e álláshoz, még talány, mert a helyszínen egyetlen építőipari cég jelentette be, hogy bizonyosan alkalmaz négy romát.
Egyelőre tehát se pénz, se posztó. Néhányan abban is reménykednek, a szebeni király segít majd pár embernek abban, hogy törvényesen gyûjthessék az ócskavasat, s ebből valami kevés tőkét kovácsoljanak a továbblépéshez, illetve jó példát mutathatnak az egy helyben topogó társaiknak. Az uralkodó pedig találkozik majd a kétezres közösség képviselőivel, akik elmondhatják, bizony, az alkalmazásnál hátrány számukra bőrük színe, lejegyezheti a munkahelykereső hivatal észrevételeit, miszerint a múltkori állásbörzét elkerülték a prefektúra - az őrkőiek egyenesen elfogadhatatlannak tartják a kormányhivatalban dolgozó cigányképviselő személyét! -, az önkormányzat, a környékbeli polgármesteri hivatalok képviselői, holott mindannyiuknak küszködniük kellene a romák kilátástalanságának megszüntetéséért.
Az ?rkőn tehát várják a királyt. Hátha csoda történik.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.