Élet Sugásfürdőn. Nem az a hétvégi zsivaj, amikor a tömbházból és a napi rutinból kiszabadult városlakók kiélik ,,szabadságukat? - teljesen más. Nem is látszik, nem is hallik. Épp csak kitapintható. Akik tíz napig belakták a kicsinyke telepet, azok értik és érzik a környezetet. Mert lételemük a természet, mert ihletük forrása, mert mindannyiuk sajátságos szûrőjén közvetlen életterüket kell láttatniuk. Finnek, svédek, magyarországiak, erdélyiek. Közös nyelvük a képzőmûvészet. Szavak nélkül értik egymást. A csendet. Alkotni jöttek a mûvészteleppé avanzsált Sugásfürdőre. Mondják, a legjobb helyre.
A tábor utolsó előtti napján nagy a sürgés-forgás a panzió udvarán. Valami feszültség is vibrál a fák közt, a megmérettetés előtti láztól lehet. A kőkerítésnek támasztva összemaszatolt paletta, mellette festékek sokasága. Az eresz alatt kétágú fadarabot méricskél egy fiatalember, majd zsebkésével lyukat farag egyik végébe. Aztán összepróbálja egy másik ággal, elégedettnek tûnik az eredménnyel. Nagyméretû vászon fölé hajolva elszántan ,,meszel? egy lány, elégedetlen korábbi alkotásával, átfesti az egészet. A tábor zárórendezvényére készülnek, a képtárbeli közös tárlatra. Lázasan, mintha első bemutatkozásukra. Holott rég kinőtték már mûvészetük gyerekcipőjét.
Kapocs. Ezt a nevet kapta az idei alkotótábor, az immáron hetedik éve kezdődött folyamat idei stációja. Érdekes születésének körülménye, a mecenatúra figyelemre méltó esete. Egy panziótulajdonos találta ki a finn-magyar mûvésztelep ötletét, jó érzékkel a szervezést rábízta egy képzőmûvészre. Györgydeák György meg bizonnyal jól csinálta, amit csinált, merthogy a felsőörsi, évente változó tematikájú mûvésztelepnek hamarost jó híre kelt, a részt venni szándékozóknak már pályázniuk kellett. És idővel bővült a nemzetek sora is, három éve bekapcsolódtak az erdélyiek, aztán úgy döntöttek, a helyszínnek is költöznie kell. Így került idén Sugásfürdőre a tábor. Finnekkel, svédekkel, magyarországiakkal, erdélyiekkel - a Kapocs, mint ajánlott téma, nem szorul magyarázatra.
Hogy mi a titka a mûvészeti szimpóziumként meghatározott rendezvénynek, melyre csak Finnországból 47-en pályáztak, hogy nyolcan eljöhessenek? ,,Ez egy olyan tábor, ahol a szakma az első? - véli Vargha Mihály, a házigazda-táborszervező-egyesületalapító képzőmûvész. S hogy mi a haszna? ,,Kulturális bezárkózottságban élünk, eljött az ideje, hogy az ablakokat kinyissuk, hagyjuk, hogy a levegő és a napfény bejöjjön? - folytatja Vargha Mihály. Ezért is alapította az ArtAgora Egyesületet, a nemzetközi kapcsolatok építésére, hogy ízelítőt kaphasson közönség és mûvész a másságból, a kortárs mûvészetekből, a nagyvilág vizuális kultúrájából. ,,Nem elég csak a hagyományokat csiszolgatni, persze, az is szükséges, de oldani kell a belterjességet? - magyarázza. És hogy vevő az újra a sepsiszentgyörgyi közönség, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kepes Társaság tavalyi tárlata: négy hét alatt annyian tértek be a képtárba, mint előtte összesen másfél év alatt.
Juha Okko, a Finn Festők Egyesületének elnöke munkaruhában kerül elő, festékfoltos pólóját sebtében tisztára váltja - merthogy egy a munka, és más a beszélgetés. Az élményeket még nem dolgozta fel teljességében, az itt látottak-tapasztaltak később épülnek be mûvészetébe - mondja. De a közös alkotás, a mûterem magányának megszûnte s az ebből adódó kihívás, mikor minden eszköz nem áll a mûvész rendelkezésére, s ezért improvizálnia kell, no meg a környezet, a hagyományos életmód - gyerekkorában sem emlékszik, hogy juhászt látott volna az Ezer Tó Országában, a kaszát csak múzeumból ismeri -, meg az ismeretlen dolgok - a mofetta például, melyhez félve és tisztelettel közelítettek - mindenképp inspirálják. Rácsodálkozott a kallódó vagyonra, erdeink bujaságára, erre a bőségre, melyhez képest sajátjuk tenyésztettnek tûnik. És az újkori székelykapu-állításra. Talán irigy is kissé, hogy mostanság itt ilyenek vannak. Persze, ezt nem mutatja. Apropó: a persze szót nem ildomos finn anyanyelvûek jelenlétében használni, számukra más a jelentése.
Györgydeák György, az alkotótáborok mûvészeti vezetője megerősíti Vargha Mihályt: elsődleges a teremtett mûvészeti érték, és ezt csak egy olyan társaság tudja megvalósítani, melynek tagjai tudnak egymással kommunikálni. Nem nyelvileg, de mûvészetükkel. És akkor megtalálják a kapcsolódási pontokat, akkor beindul az alkotási folyamat. Mint most is: a bezártságból kilépve, a rohanástól szabadulva, de egy kicsit egymást is cukkolva mûvek sokasága született, több is, mint amennyi befér a képtárba. Ám ezért már fájjon mások feje - fájt is, hiszen kétszer rendezték át a kiállítást -, a mûvész dolga, hogy alkosson. A közönségé pedig, hogy rajongjon vagy fanyalogjon. Mindegy, csak nézze meg a tárlatot. Megéri.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.