Dr. Horváth Balázs a sepsiszentgyörgyi tömbházlakásunk belső lépcsőjének második deszkapallóján ült, ott, ahol a gyermekek szoktak tornamutatványokat végezni. Balázs akkor még deresedő szakállával, fáradtan, szemében játékos mosollyal és elégedetten szemlélte családunk akkori állapotát: átvészeltük a diktatúra átkos éveit, elkergettük városunkból-megyénkből ennek helytartóit, jómagam az RMDSZ megyei - és országos - vezetésében alapító tagként ügyködöm, végre gyerekeink élete-sorsa is ,,sínre? kerül, munkanélkülivé tett lányunk elfoglalhatja az angol katedrát, fiunk félelem nélkül folytathatja az egyetemet.
Boldogok és bizakodóak voltunk mindannyian. Balázzsal még a 70-es évek elejéről ismertük egymást. Akkor sepsiszentgyörgyi színházigazgatóként kijártam-kitapostam egy veszprémi kapcsolat útját. Valószínû, a színházzal Balázs színmûvésznő felesége, Meszléry Judit révén is kapcsolatba kerülünk már akkoron, de másképp is, hisz Balázs Veszprém színes és markáns férfi egyéniségei közé tartozott, olyan férfi volt, mint nálunk dr. Darkó Zsiga és baráti köre. Azok közé tartozott, akiknek lakásán, a kiskocsmákban egymással összekacsintva semlegesítettük a protokollszabályok miatt néha túl ecetesre sikeredett szellemi kóstolót. Ebben a veszprémi társaságban mindannyian érzékeltük - meg is beszéltük - azt is, hogy velünk, erdélyiekkel másképp bánik az a hatalom is, amelynek marka az ő torkukat szorongatja. Emlékszem, mikor a színházi küldöttség tagjaként Várpalotán az új pártszékházzal dicsekedtek a helyiek, Szoboszlay Sándor - Szobi - milyen botrányos patáliát rendezve figyelmeztette a hencegőket, és milyen hangnemben hívta fel a figyelmet arra, hogy a pompás és csicsás pártszékház mellett milyen állapotban van a színpad és a nézőtér.
Balázs barátságosabb és csendesebb, ,,jóságosabb? volt. Közvetlenül a 89-es fordulat után is, mikor Bori lányával Háromszéken járt, ez a jóságosság sugárzott felénk. Ha érzelmi viszonyunkat egyetlen mondatba kellene sûrítenem, azt mondanám, hogy társaságában, akinek úgymond ,,semmi köze? nem volt Erdélyhez, mi, erdélyiek minden alkalommal méltóságérzetünk táplálóját és tisztelőjét érzékeltük. Semmi fölényességet, szemernyi gőgöt, netán beképzeltséget sem észlelhettünk.
Akkor picit - és nagyon naivan - világmegváltóknak képzeltük magunkat. Emlékszem, később, amikor Gajzágó Marcival - akkor Sepsiszentgyörgy ideiglenes polgármesterével - a magyar kormány belügyminisztereként a Duna Palotába invitált, maga is egészen friss emberként miként nyitogatta a szekrények ajtaját, mondván, hogy ő sem ismer még ott mindent, s csillogó szemekkel, gyermeki örömmel mutatta, ha valami meglepőt észlelt.
Most a Stefka István készítette interjúban olvasom:
,,Egy kiürített Belügyminisztérium, remegő hangú, remegő térdû emberek és üres páncélszekrények. Miután Horváth István belügyminiszter lemondott, Gál Zoltán belügyminiszteri államtitkár volt az épület utolsó pártállami vezetője. Olyan tudatos rendetlenséget hagytak hátra, melyet még életemben nem láttam. Nem volt egyetlen dokumentum, séma, hogy miként néz ki a Belügyminisztérium, milyen hivatalok tartoznak hozzá. Nem találtam a belső utasítási rendszert egy ilyen hatalmas apparátushoz. Szabályosan ki kellett nyomoznom, hogy milyen kapcsolatrendszerben van a Belügyminisztérium a rendőrséggel, a határőrséggel és így tovább.?
Fő témánk akkor is az volt, hogy miben, miként és mit segíthet. Rajtunk, erdélyieken és nekünk, erdélyieknek.
A fordulat utáni első erdélyi útja is ennek a jegyében és ügyében történt. Veszprém és Balaton-felvidék képviseletében érkezett, később már az MDF egyik főembereként jött, és hozta a tömérdek ajándékot a háromszékieknek, aztán belügyminiszterként is megjelent Marosvásárhelyen az RMDSZ egyik összejövetelén, némi bizonytalanságot keltve a két Géza - Domokos és Szőcs - lelki háztáján, hogy most miként viseltessenek a magyar kormány magas hivatali tisztségviselőjével.
Istenem, az is eszembe jut, hogy mi, háromszékiek a fordulat napjaiban még a későbbi RMDSZ-nek is a Magyar Demokrata Fórum igézetében RMDF - Romániai Magyar Demokrata Fórum - nevet képzeltünk el. Bukaresti sugallatra-kérésre álltunk el ettől a megnevezéstől, mert úgymond ,,ne riasszuk el magunktól azt a románságot, amellyel a demokratikus Romániát közösen kell megteremtenünk, és ne csatlakozzunk le egyetlen magyarországi párthoz se?.
Mi Balázst már az elejétől kezdve az MDF alapemberének tartottuk.
Horváth Balázs ismét Stefka Istvánnak mondja:
,,Tudtom nélkül tartoztam az MDF szellemi köréhez már a hetvenes években. Száraz György drámaíró barátom egyik darabját mutatták be Veszprémben, és akkor jelent meg Für Lajosnak egy írása az erdélyiekről és a románok magyarok elleni atrocitásairól. Attól féltem, hogy büntetőeljárás indul ellene, ezért üzentem Száraz Györgyön keresztül Für Lajosnak, ha ügyvédi segítségre lenne szüksége, akkor a rendelkezésére állok. Jól ismertem Csengey Dénest is, Kónya Imrét pedig a Független Jogász Fórumtól, aminek tagja lettem. 1987-ben, az MDF megalakulása után természetes volt, hogy a mozgalomban szerepet vállaljak. Gondolkodásmódom jobban kapcsolódott az Antall-féle nemzeti, szabadelvû attitûdhöz, mint a Csurkáék-féle népi-nemzeti irányvonalhoz. Furcsa módon keveredett bennem egy nagyon erős nemzeti érzés egy szabadelvû szemlélettel. Érdekes, de Csurka István javasolt belügyminiszternek, és aztán Antall József döntött így. Für Lajos és a barátaim természetesen támogattak.?
Szóval, az igen erős, és a legmagyarabb párt alapemberének láttuk mi is dr. Horváth Balázst.
Abban az időben a maradék Magyarországon a mi képzeletünkben nem is volt más párt. Csak az MDF.
Persze, mondtam, naivak voltunk.
És hosszú esztendők múltán is naivak maradtunk, amikor saját pártjának hatalomra törő csapata puccsszerûen kötött útilaput Balázs és társai talpára. Azt hittük, győzedelmeskedni fog a szerénység és a tisztaság, azt hittük, diadalmaskodni fog a ,,belmagyarság?, a bévülről sugárzó nemzeti egység érzése, ami Balázs énjéhez tartozott.
,,Egy éve orvosom figyelmeztetett, hogy vegyek vissza a tempóból, vonuljak be a kórházba - mondja az említett interjú zárómondatában. - Nem hallgattam rá. Barátaimnak megígértem, hogy szerzek még egy mandátumot. Szereztem.?
Igen, szerzett még egy mandátumot. Ott áll most az Országháza és a háromszéki lakáslépcső grádicsa helyett az égi erkélyen, s nyitogat számunkra szekrényt, ajtót-ablakot, hogy friss levegőhöz jussunk - jussanak - a nemzet belügyeiben.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.