Itt játszódik szemünk előtt a labdarúgó-világbajnokság, a homo ludens, a játékos ember egyik csodája. Világrengető, néha lajbitépő viadal. Baráti országok legjobb fiai feszülnek fûre, kapufára, s elérhető közelbe áhítják a hálót, azt a szemköztit, vágyak netovábbját.
Szüzek kívánnak ájultan megszabadulni virágságuktól, látván?, nevet nem sorolok.
Benne van a szentírásban, hogy emeld föl a te szívedet.
Mi, magyarok pedig azt hallottuk egy posztmarxi, posztsztálini, posztkádári párttól minap, hogy merjünk kicsik lenni. Mint ők.
Nye, nye, kuvasz! Mertünk mi s még merünk nagyok lenni, itt ül köztünk Buzánszky, Grosics, Puskás, Mészöly, Nyilasy, és annyi, de annyi szép nagy magyar!
Hogy nem vagyunk ott most (sem) a világbajnokságon? Nézzünk csak körül a világban, hátha kerülne azért egy csapatra való magyar. Ne legyünk annyira (ennyire) elkeseredve.
Igaz, sírdogáltunk akkor (is), amikor a magyarokat rendre csak Puhl Sándor, négyszer is a világ legjobb bírója képviselte a csodatornán. De azért ne feledkezzünk meg, még hódít a magyar foci?
Mert, mit is mondjak? Ott van a német csapatban Lahm. Ne feledjük, magyar származású ám, dédunokaöccse a brassói magyar mérnök Lám Bélának, a Körön kívül címû gyönyörû életrajzi regény írójának, Boncza Berta (Csinszka) első vőlegénye ő volt.
És mit szól a világ ahhoz, hogy Costa Rica nagyszerû játékosa, Sequeira bizony erdővidéki székely származású, Székely volt a tisztességes neve apjának is, neki is. Nagybaconban élt a család - mellesleg: azt se feledjük ám, hogy Baconról kapta a nevét a nagy angol filozófus, Bacon (olvasd: Béken), aki szintén székely származású vala (1561-1626) - és az is áll, magyarázat nélkül is, hogy Trinidad és Tobago játékosa, Ince bizony az udvarhelyszéki Incze családból, Égéből menekült Afrikába. És nem is mellesleg említjük, hogy Ége faluról - onnan nősültem az Incze családból másodjára - Égéről kapta nevét az Égei-tenger. Nem kell hát ezt az Incét bizonygatni különösebben, a nevét megőrizte, csak a Claytont vette fel.
És jöjjünk csak közelebb kicsit, Lengyelországba! Jacek Bak nagyapja név szerint szerepel Tamási Áron Énekes madár címû színjátékában, Bak Lukács néven futott. Ez a lengyel família Korond alatt lakott egykor, Farkaslaka felé, Bak Sándor néven féldeciket mért ott az öreg Bak a buszmegállóban, még nekem is a 60-as években.
Ecuador csapatában jeleskedik a másik magyar, Mora néven fut, a Csongrád megyei Szentesről menekültek el 1956-ban, meg sem álltak Ecuadorig. És nem messze Elefántcsontpart sem, ott futkározik E. A. Boka, bizony suppantott magyar családból való őkelme is, menekült, mint annyi más nagyság idegenbe. Csapattársa Abdul Kader Keita, Kádár volt a neve idehaza neki is apáról, de volt még egy Kádár nevû abban az afrikai országban, hát ő változtatott, noha ma is református módon mondja a miatyánkot.
Az iráni Feridun Zandi hitvallásos székely, Futásfalván él a nagybátyja ma is, Sandi Pál néven büszke az öccsére. Futásfalváról még azt is kell tudni a világbajnoksággal kapcsolatban, hogy Erdély s a Székelyföld legfinomabb körtepálinkájából küldtek a bírói társaságnak arra az esetre, ha a fiú, Zandi, azaz Sandi csapatostól világbajnok lenne Irán színeiben. (Mi az a tíz liter egy ilyen falutól egy ilyen gyerekért?!)
Szerbia és Montenegró ország már nincs es, de a Kovács fiúk megvannak ám a magyar népszámlálásban, a lustrán ott van Kezsman is, akinek a becsületes magyar neve Késmárki volt, de változtatott ő is a kapitány könyörgésére.
És Hollandia? ? is kapott ám egy magyart, Kirc Kuyt néven dicső játékos, rendes neve Kuty volt, unokaöccse a Kézdivásárhelyről, a Csavar családból nősült Kuty Istvánnak.
Menjünk odébb? Angola játékosa, Kali Maros menti gyerek, nagybátyja, Káli Király István a Mentor Kiadó vezetője, író is.
Ahogy azt Medrében él címû regényemben (2004) kifejtettem Zidane a világ legelején játszik, székelyföldi volt, Kőmûves volt a neve, de a románok lefordították Zidarra, ami kőmûvest jelent nálunk. Na, a gyergyócsomafalvi játékos otthagyta a Steauát, s most francia színben érvényesül magyar szívvel. És a portugál játékos, Carvalho mi volt? Hát persze, hogy magyar! Szalontai bizony a család, Kárvalló Dénes volt az apja, s ma is az, mert él, éjjeliőr az alföldi városban. Gazdag, mert a fiú az fiú marad, de álmatlanságban szenvedvén, folytatja a szakmát, amit kapott a szocializmusban a földje helyett.
És akkor mit mondjunk Pedro Pauletáról? A Pálfalvi családból származik a magyar, akár az Olaszországban a magyarságára büszke Totti, Tóthi vagy Ausztráliában Stan Lazaridis, aki lázárfalvi, s néhai Lázár László újságíró unokaöccse.
Most már csak halkan s szerényen említem a japán Nazaraki Szejgo nevét, mert ő nekem unokaöcsém, Czegő volt, de sehogy sem volt írható s hangozható ott a név, hát leve Szejgo belőle. Jó fiú, néha ír, de hát nagy a rohanás, nagy neki is. Párban s nagy barátságban vannak a válogatottban Nakata Kodzsival, aki Kótsi néven vagyon bejegyezve itthon, akár az apja, és Fukunis Takasi is magyar legény volt, de ő már kisgyermekkorban odaleve családostul, Jokohamában élnek, de nagy a hajtás, nagy a japán labdarúgásban is.
A brazil Gilberto Silvát hívtam telefonice, hogy s mint van. Azt mondta, jól s ügyesen, köszöni a hívást, Szilvásy bácsit csókolja, s viszen neki Gyergyóba az őszön gyógyszert, ami kelletik. A svájci fiú, Ricardo Cabanas is jelentkezett, Gabonás volt a neve Bordos községben, a Kis-Küküllő mentén, a nagyanyja meghalt a múlt héten, de nem mondtam meg neki, ne szomorodjék a nagy próbában.
Csak futtában állítottam össze egy magyar válogatottat odakintről.
És mi van itthon? A jugoszláv balkáni háború hadirokkantmenhelyének válogatottja hívta ki a magyar csapatot, meglátjuk no, mi lesz abból is. Remény, az van. Pénz is. Igaz, hogy az úszó.
Emeld föl a te szívedet, mondta az Úr, és én fölemeltem. Belenéztem ebbe a kancsal világba, magyar ég alatt, mert idehaza még s már csak az, az ég magyar felettünk. S tán az se sokáig, benátózzák, cikcakkolják hatágra, hétágra, ahogy tetszik. Merjünk-e nagyok lenni? Merjünk. Kicsikké nyüvesedni a gyávák is tudnak. S hogy szavam s kedvem ne veszítsem, hát összeállítottam egy nagyidai csapatot. Hátha jobb kedvvel nézünk eléfelé, úgy négy esztendővel odébb, akkor lehet még mozdítani valamit idegen és hazai pályán is. Isten engen úgy segéljen, ahogy igaz a szívem, ha hangom itt csuklott is egyet Kőmûves Zidán, Gabonás, Fukunis Takács jókedve felé!
Czegő Zoltán