Riport: Szitás K?rös, az él? falu

2006. július 25., kedd, Archívum 2003–2007

Szitásnak Székelykeresztúrt, Orbaiban pedig K?röst, majd Csomak?röst nevezte a nép. De hát ez a régi mesterség már csak volt. A voltért a tót azért mégiscsak adott volt, mert mind a két település nagyra becsült hagyománya volt a szitakészítés, és ha a konkurencia nem lép fel, talán még ma is sz?né a szitát a k?rösi ember. Azt mondják, a let?nt századokban nem a legszerencsésebb dolog volt felügyelet nélkül hagyni a lovat K?rösön, mert könnyen megesett, hogy levágták a farkát. Itt ugyanis lófaroksz?rb?l sz?tték a szitát, s aki nagyon ügyelt rá, évtizedekig tartott, mert soha nem rozsdázott meg. A szitakéreg készítése - mint mondják - gyermekjáték volt. De ha a k?rösi szita már a múlté, a falu másik hagyományos mestersége, a forgácskalap-készítés még nem teljesen az.
Július derekán látogattunk el K?rösre, a ,,Kicsi-Himalája? alatti faluba (a keleti látóhatáron 1300 méter fölé emelked? Háromszéki-havasok érdemelték ki ezt a megnevezést).
Se falu, se város
Így mondják a k?rösiek.
- Mit ér az, ha közigazgatásilag a t?lünk három kilométerre fekv? Kovászna városhoz tartozunk? - latolgatták a központban összegy?lt k?rösi férfiak. - Mi ebben az el?ny? Nem sok. Mert minket az nem boldogít, hogy neveket adtak az utcáknak, s azokat külön házszámozták, s az meg ugyan nem, hogy itt a fürd?város b?zl? szeméttelepe, s a k?rösi embernek is szemétdíjat kell fizetnie. A falun áthaladó m?utat a megye javíttatja, de a mellékutcák nagyon el vannak hanyagolva. A Csoma-diófák megtekintésér?l a nagyon göröngyös utca miatt a legtöbb külföldr?l érkez? turistacsoportnak le kell mondania, mert autóbusszal kockázatos ide behajtani, meg kell elégednie a látogatónak azzal, amit itt a központban lát. Mégiscsak falu vagyunk mi. Van nekünk külön templomunk, iskolánk, kultúrházunk, mez?nk és erd?birtokunk! Legtöbben falusi életet élünk, nem jobbat, de nem is rosszabbat, mint akárki ebben a megyében.
Lejegyeztük Kovászna város polgármestere, Zsuffa Levente véleményét is. E vidék szülötteként ódzkodott attól, hogy elmarasztalja Csoma Sándor maradékainak faluját.
- Nekünk f?ként anyagi jelleg? gondot okoz K?rös - mondta. - Utcáit kell néha javítgatnunk, amikor van rá pénzalap. De mégis meg kell kérdeznem a lakosságtól: miért nem mélyítik le a kapuk el?tt a sáncokat, hogy a víz ne az utca közepét mossa? Mit ér az, ha egyik szomszéd kiássa, a másik nem?
A polgármester elmondta, egy távoli utcába kell áramot vezetniük, ahol a hétvégi házak épülnek, meg egy másikba, ahol gyenge a hálózat. Intézkednek. Biztosított: Csomak?rös nem mostohagyermeke Kovásznának!
Vadösvény, át a mez?n
K?rösön félig-meddig ma is a régi módszerekkel m?velik a mez?t. Van ott szép kapás és kalászos, de olyan is, melyr?l messzire látni: nem telt gyomirtóra a gazdának. Mi lesz itt, ha a közelg? uniós csatlakozás el?írásait szép lassacskán be kell vezetni, alkalmazni kell?! S mert az id?sebb generáció nyugdíja egyre zsugorodik, a k?rösi embernek mi marad: a mez?, a veteményeskert és az állattartás?
A k?rösi mez?t Debreczi Pali bátyánkkal szoktuk osztani-szorozni, ? régi típusú mez?gazda. Mint mondta, a fárasztó mezei munkából egyre kevesebbet tud vállalni: eltelt az id?. Egyébként szép a k?rösi határ, s nem annyira a kolorádóbogár, mint inkább a burgonyavész teszi próbára a helybeli zsebét. Szinte nem látni kukoricát a határban, a közeli erd? miatt nagy itt a vadveszély. Mondták, hogy gyakran ösvényt vernek a vadak az erd?t?l, a falu szélén le egészen a pákéi határig. Ezért ritka itt a csóré búza, szereti a vaddisznó. Ebben az évben nem ígérkezik tüneményes gyümölcstermés sem. Az egy dió, az igen, szereti a szélvédett helyet, a k?rösi talajt.
Minket éppen tetten értek!
Nagy munkába kezdtek a k?rösiek, javítják a harangtornyot, rukítják a templom cserépfedelét. Mindkett?t alaposan megviselték az elmúlt évtizedek. A torony szarva­za­tának egy részét és a lécezetet is ki kellett javítani. Ehhez a munkához szakember kel­lett: a nagyborosnyói Benk? Balázs és egy baróti cég szakértelme. El?bbivel - sajnos - nem tudtunk szóba állni, fenn volt a toronytet?ben. A régiek mellé új cserepeket is kellett vásárolni Nagybaconból.
- A cserepek forgatása sem olyan egyszer? - magyarázta az egyházgondnok Gecse Ferenc, aki mindig ott forgolódott, ahol valamit intézni kellett. - Mert ki gondolta volna, hogy a régi cserép tartógombja, smukkja nem talál az újéval? A kétféle cserepet nem lehet egymás mellé tenni!
Sokat ér ilyenkor a székely kaláka - láttuk. Feln?ttek, de még gyerekek is vállalták az aprómunkát. S mert dologid?ben hetekig egy konyhát vezetni nehéz, az egyháztagok úgy határoztak, régi módszerrel sorkosztot adnak annak a csoportnak, amely éppen aznap dolgozik! Örvendett a riporter, hogy munka közben érkezett a faluba.
- Minket éppen tetten értek! - mondta ízes orbai nyelvjárással Dancs Attila. ?k hordták szekérrel az új cserepet, az összegy?lt asszonyok pedig a régiekr?l takarították a sok évtizedes mohát, zuzmót.
Megviselte az id? a paplak tornácát, no meg csak álom egyel?re, hogy a kemény telek idején jól fogna az épületben a központi f?tés.
- Megelégedéssel mondhatom, hogy a halaszthatatlan munkát a híveim buzgó adományaiból tudjuk kifizetni - mondta a falu fiatal református lelkipásztora, ifj. Bende Tamás tiszteletes. - A gy?jtést már el?döm, t. Bíró Sándor megkezdte, és még a mai napig is folyik. El?döm pályázat útján pénzt szerzett a kultuszminisztériumtól, de segített Pápa és Nagy­kanizsa önkormányzata is.
Bende Tamás tavaly november elsejét?l gondozza híveit, s Kisborosnyóról egyhangú meghívással lett Csomak?rös lelkipásztora. T?le tudjuk, hogy itt is apad a gyülekezet lélekszáma, jelenleg 280. Eddig három temetést és két keresztel?t jegyzett be az anyakönyvbe. Beköszöntése pillanatától érezte a k?rösi faluközösség szeretetét, segít?készségét - mondta. Nemcsak a reformátusokét, a félszáznyi római katolikusét is. Ottjártunk alkalmával éppen a zabolai Csipkésb?l érkezett, ahol tíz gyerek számára szervezett evangelizációs hetet néhány lelkes vallástanárn? segítségével. A lelkésznek már világi beosztása is van, hisz az a szokás/hagyomány, hogy a kovásznai székhely? K?rösi Csoma Sándor Közm?vel?dési Egyesület alelnöke a mindenkori k?rösi lelkész. Az idei Csoma-napok alkalmával már rá hárult a szervezés egy része, s mint mondta, nagy segítségére volt Kosztándi Annamária helybeli tanítón?, aki mindig oroszlánrészt vállal a közm?vel?dési tevékenységben. Nincs olyan esemény, hogy ne lenne szüksége a n?szövetség munkájára, melynek elnöke Perdi Szabina, alelnöke Gecse Ibolya.
Zarándokhely
Zágon és Kisbacon mel­­lett talán Csoma­k?rös az a falu, ahová a legtöbb turista ellátogat. Egymás után állnak meg az autóbuszok, avatott és avatatlan idegenvezet?k magyaráznak mindenfélét a Csoma családról. Többek között azt is hallottuk, hogy t?sgyökeres k?rösi család sarja volt, szül?háza ma is áll a Csoma-diófák közelében. Holott tudjuk, a Csomák ?si fészke Zágon, és a családi ház réges-régen t?z martaléka lett! Ennek ellenére Csoma­k?rös a Székelyföld déli csücskének való­ságos zarándokhelye. Elég elolvasni az emlékkiállításon elhelyezett kiskoszorúk szalagjainak feliratait, belenézni az emlékkönyvbe, hogy tudomásul vegyük: nincs az a sarka a nagyvilágnak, ahonnan ne jutott volna valaki el ide, hogy elmondhassa: Csoma­k?rösig eljutottam, de Dardzsilingig még nem!
A lelkésszel a kicsi kálvinista templomot, az emlékkiállítást nézegettük. Mondanunk sem kell, a K?rösi Csoma Sándor-emlékház örvend a legszerényebb látogatottságnak. Talán nem azért, mert kissé messzebb esik a központtól, hanem mert kevesebben tudnak róla. Közvetlen közelében lakik az emlékház lelkes gondozója, Csutak Piroska néni. Nála a kulcs, s nincs olyan elfoglaltsága, hogy ajtót ne nyithatna, s még magyarázattal is szolgál. Nem kis munkába és kitartó harcba került e ház megépítése az író Gazda Józsefnek, a nagy Kelet-kutatónkról elnevezett, kovásznai székhely? közm?vel?dési egylet elnökének. Az emlékház homlokfalán fémplakettek adják tudtunkra, létrehozásában része volt a Magyarok Világszövet­sé­gének és a K?rösi Csoma Sándor Asztaltársaságnak is.
- A hagyomány szerint ezen a telken állt Csoma szül?háza - mondta a lelkész. A telket, err?l dokumentum van, az egyházra hagyták azzal a megjegyzéssel, hogy csak a falu jeles szülöttének emlékére lehessen felhasználni. Most is a református egyház tulajdona.
Piroska néni elmondta, ? is gy?jtögetett tárgyakat az emlékház számára. Fizetése nincs, de a presbitérium neki szánja a telek f?- és sarjútermését. Lélekben köt?dik a házhoz, hisz az udvar útra néz? részére megboldogult férje ültette a meggyfákat?
Ne sirassák a forgácskalapot!
Már-már azt hittük, ki lehet állítani ennek a hagyományos népi kézm?iparnak a halotti céduláját, de nem így van, hiszen becsületbeli dolognak tartják azt a csoma­k?rösi asszonyok, a n?szövetség, úgy­hogy nem kell azt még elsiratni. Kalapfonással, -ké­szítéssel foglalkozik a faluban Csutak Piroska és Dancs Anna is. Utóbbihoz kopogtattunk be, aki elmondta, hogy legutóbb ajándék lábas alá valókat készített Csomak?rös 2006 felirattal. A k?rösi kalap egyedi, mert azt puha ,,gyomfakölöpb?l? hasított keskeny forgácscsíkokból ké­szítik. Különleges gyaluval hasítják ezeket, három forgácsszálat összefonnak, a fonott csíkból pedig varrógépen készül a for­gács­kalap.
- Van még tartalék nyersanyagom - mondta Annuska. - Inkább télen szokták hasítani, amikor nincsen mezgéje a fának. Régen szegény apukám kézi gyaluval hasította. Most nincsen baj. Gépi gyaluval hasítja a faluban Kertész János. Van, aki színezi a kalapot egy-egy piros, ciklámen vagy zöld csíkkal. Gyapjúfestékkel színezik, de én nem szeretem, mert fog.
Dancs Annuska egyébként k?rösi kürt?skalácsáról is híres. Ne gondolja senki, hogy az más, mint a megszokott. De ? úgy készíti, miként a régiek, irós vajjal! Nos, ezt a mai gyors menetben legtöbb asszony elfelejti!
Vajon mikor ébrednek rá a csoma­k?rösiek, hogy egy ilyen zarándokhelyen jó pár panziónak kellene m?ködnie? S hogy a látnivaló mellett pénzt csináljanak a forgácskalapból és a Dancsné-féle eredeti kürt?sb?l!?
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-07-25: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás