A beszámolónak azért van jelentősége, mert az 1946-os év közepén a szervezet történetének legfontosabb kongresszusára került sor, az erre való felkészülés jegyében ülésezett a Százas Intézőbizottság is. Íme, mit olvasunk tanügyi kívánságokról a március 23-i számban:

,,a) Kérjük a tanítói, tanári és tanügyi adminisztrációs személyzet besorolásának haladéktalan befejezését április 1-jéig minden minisztérium hatáskörében, különös tekintettel a dél-erdélyi magyar tanszemélyzetre, valamint a hadifogságban lévő tanerőkre. b) Kérjük a hárommilliárd lej fizetéshátralék és az esedékes fizetés azonnali folyósítását a pénzügyi minisztérium részéről. c) Kérjük a magyar tanügyi költségvetésnek méltányos és a magyar iskolák tanszemélyzet működését biztosító mértékben való megállapítását. d) Kérjük a nemzetiségi törvény tanügyi szakaszainak az egyenlő elbánás szellemében való biztosítását és a nemzetiségi törvény tanügyi intézkedéseinek demokratikus értelmezése alapján létrejött miniszteri végzéseknek, határozatoknak és rendeleteknek törvényerőre való emelését, valamint a velük ellentétes törvények és intézkedések hatálytalanítását. e) Kérjük a demokratikus oktatásügy szolgálatában álló magyar tanfelügyelőségek létesítését. f) Kérjük a szerzett jogok alapján a magyar tanárok végleges, rendes jellegének elismerését rendelettörvény útján. Addig is, amíg a magyar középiskolai oktatás e legsúlyosabb személyzeti kérdése tárgyalások útján rendeződik, a »capacitate« vizsgának szeptember hónapra való elhalasztását. g) Gondoskodjék a kormány 3500 magyar tanügyi nyugdíjasról. h) Ragaszkodunk a mezőgazdasági és iparos tanoncoktatásunk biztosításához, és e célból az illetékes minisztériumoktól méltányos intézkedéseket kérünk. Ragaszkodunk felekezeti mezőgazdasági iskoláinknak ahhoz a jogához, hogy mint földműves népünk iskolái, megfelelő állandó állami támogatásban részesüljenek. i) A törvénytervezeteket véleményeztessék előbb az MNSZ-szel. k) Kérjük a nemzetnevelés-ügyi minisztériumban egy magyar nemzetiségű »secretar general« kinevezését. l) Szerződtessék a magyar állampolgárságú tanárokat 1946. április 1-jétől 1947. április 1-jéig. m) A tanárhiányra való tekintettel a harmadéves tanárjelölteket lehessen kinevezni katedrára, egyéb főiskolai végzetteket lehessen nyári átképzéssel a tanári pályára irányítani. n) Kérjük a kolozsvári magyar tanítási nyelvű állami zenekonzervatórium létesítésének a pénzügyminisztérium részéről való jóváhagyását és az intézet megnyitását." Végül kérik a magyar tanítási nyelvű állami mezőgazdasági kar felállítását az 1946/47-es tanév kezdete előtt.

A tanácskozáson kisebb összetűzésre is sor került, a kommunista Czikó Lőrinc szerint Nagy Géza beszámolójából, annak kishitűségéből az derül ki, nem bízik eléggé a demokrácia erejében, mire Erdélyi Gyula brassói tankerületi főigazgató védelmére kelt a jelentés előterjesztőjének, kijelentvén, hogy a sérelmek egytől egyig megfelelnek a valóságnak (márc. 25.). A három nappal későbbi szám folytatja a beszámolót, és Balogh Edgár ama javaslatát ismerteti, mely a mezőgazdasági főiskolát a Székelyföldre helyezné. Nagy Géza pedig általános tetszés közepette jelenti be, hogy míg az elnyomatás éveiben alig 120 000 gyermek tanult magyarul, abban az évben a 300 000-et is meghaladta számuk, Marosvásárhelyen pedig magyar bábaképző nyílik, és rövidesen ugyanitt védő- és ápolónőket is képezni fognak.

Április 5-én hírül adják, hogy magyar tankönyvbizottság alakult Gaál Gábor elnökletével, és felmérték a tankönyvszükségletet, együtt azzal, hogy a párizsi béketárgyalásokon Tătărescu liberális külügyminiszter és Lucreţiu Pătrăşcanu kommunista politikus képviseli Romániát (végül Gheorghiu-Dej is részt vett).

Mihai király azokban a napokban írta alá a Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola felállításáról szóló törvényt (Világosság, április 11.).

Megjön a hír Párizsból, hogy a külügyminiszteri értekezlet megegyezett a bécsi döntés megsemmisítésében. Rögtön kiadja a minisztérium a rendelkezést, mely szerint az iskolákban minden politizálás tilos. Groza Péter miniszterelnök pedig Zilahon kiosztotta az első birtokleveleket, nyilván az 1945-ös földreform kedvezményezettjeinek (máj. 10.). A hónap a kolozsvári manista diákság tüntetésével ért véget a két munkáspárt kolozsvári székháza előtt, amit az utcára vonuló munkásság vert szét, méghozzá úgy, hogy az Avram Iancu-otthont, ahova elbarikádozták magukat a román diákok, a munkások megostromolták, és szó szerint bevették. A diákság utóbb sztrájkba lépett, a közoktatási miniszter azzal törte le a sztrájkot, hogy megvonta kedvezményeiket, és kilátásba helyezte, aki a vizsgára nem jelentkezik, évet veszíthet (jún. 14.).

Mezőgazdasági és műszaki főiskolát!

Az MNSZ történetének talán legemlékezetesebb tanácskozása a székelyudvarhelyi kongresszus a magyar jobboldal nyílt színre lépési kísérletével és a legradikálisabb kisebbségi törvénytervezet elfogadásával, melyet méltán tartunk számon úgy, mint a mai autonómiatörekvések előfutárát.

Tanügyi kérdésekre térve, még a kongresszust megelőzően a Százas Intézőbizottság ülésén mondotta Kós Károly: ,,...a nagyszerűen megszervezett és felépített elméleti oktatás mellett a romániai magyarságnak elengedhetetlenül szüksége van a szakiskolák hálózatának kiépítésére is. Különös gond fordítandó a mezőgazdasági szakoktatás kérdésére, mert az itt élő magyarságunk több mint hetvenöt százaléka ma is földműveléssel foglalkozik. Mezőgazdasági főiskolánk, mezőgazdasági középiskoláink mielőbbi megnyitására annál inkább nagy szükség van, mert ezek az iskolák vezethetnek ki bennünket abból a nehéz gazdasági helyzetből, amely részben az elmúlt kormányzatok, részben pedig a háború következtében ma előállott." Csőgör Lajos rektor hozzászólásából idézik a lapok: ,,Nem lekicsinylendő dolog, hogy az erdélyi magyarságnak önálló egyeteme van, s hogy magyar egyetemen most lezajlott tanévben 2300 diák készül hivatására." (Világosság, június 29.) Ugyanott Szabó Istvánnak, a Móricz Zsigmond-kollégium diákigazgatójának az volt a véleménye, hogy sok ifjú azért kényszerült külföldre, mert a mezőgazdasági akadémia és a magyar műegyetem kérdése még nem oldódott meg (jún. 31.).

A székelyudvarhelyi kongresszus

A kongresszuson felolvasott végrehajtó bizottsági jelentés részletesen kitért a tanügyi kérdésekre, és összegezte a két év alatt elért korszakos eredményeket, szóvá téve a kívánalmakat is. Érdemes az idevágó rész fő pontjait újraközölni, bepillantást enged a kor hangulatába és gondolkodásmódjába, nem utolsósorban dokumentálja a közvélemény erejét és bátorságát. Idézzük a Világosság július 1-jei számából:

,,Tanügyi téren országszerte nyíltak magyar óvodák, de ez év tavaszán Háromszék és Csík megye területén mintegy nyolcvan magyar tanítási nyelvű óvodát zárt be a nemzetnevelés-ügyi minisztérium egyik inspektora. Újramegnyitásuk érdekében tett lépéseink mindeddig nem jártak eredménnyel. Az alsófokú oktatás terén már 1945-ben elértük, hogy a közoktatásügyi miniszter rendeletileg biztosította: ott, ahol húsz magyar gyermek van, ezek számára állami magyar iskola létesíthető. Ugyanez a rendelet biztosította a működő iskolák további fenntartását is. Az észak-erdélyi és dél-erdélyi tanítók besorolása megtörtént, de a besorolással kapcsolatban súlyos panaszaink vannak, amelyeket orvosolnunk kell. A besorolt tanítók fizetésének rendezése háromnegyed évi harc után megtörtént. A legtöbb iskolában a tanítás tankönyv nélkül folyik. Míg a román elemi iskolás tanulóifjúság az állam támogatásával ingyen jut tankönyvhöz, addig a magyar elemi iskolai tankönyvek kiadására nem sikerült állami fedezetet szerezni. Az elemi iskolai épületek elosztása megtörtént, azonban ezzel kapcsolatban még számos orvoslandó sérelmünk van. Egy éven át állandóan küzdöttünk az egész országban működő magyar tanfelügyelőségek törvényes elismeréséért. E küzdelem során anyagilag amúgy is megviselt tanítóink és tanáraink nem kevesebb mint százmillió lej értékben adóztatták meg önmagukat, hogy fenntarthassák a magyar iskolaügy szempontjából nélkülözhetetlen magyar tanfelügyelőségeket. Annak ellenére, hogy sikerült állami költségvetésbe is felvétetni az általunk igényelt tizenegy tanfelügyelőségből kilencet, s a közoktatásügyi minisztérium még mindig nem adta meg egyetlenegy tanfelügyelőségünk működéséhez sem a törvényes alapot. A középfokú oktatásnál Észak-Erdélyben a besorolások megtörténtek, Dél-Erdélyben most vannak folyamatban. A tanári fizetéseket nemrég rendezték. A megígért épületelosztó bizottságok nem működtek, s ebből kifolyólag egyes helyeken (Máramarossziget, Nagyszalonta) igen súlyos sérelmeink vannak, Kolozsváron például minden román tanítási nyelvű állami iskola saját épülettel rendelkezik, ezzel szemben az állami magyar középiskolák — egy kivételével — felekezeti középiskolák épületeibe szorultak, ahol délutáni tanítással nyomorognak. A középiskolákban a tankönyvek teljesen hiányoznak. Tankönyvbizottságunk megtette a tankönyvhiány leküzdésére a szükséges lépéseket. A tantervre vonatkozólag felvilágosítást kértünk, azonban kitérő választ kaptunk. Mind elemi, mind középiskoláinkban működnek képesítetlen tanerők. Ennek fő oka az, hogy az 1940 előtti elnyomó, magyarellenes iskolapolitika következtében nem rendelkezünk megfelelő számú képesített tanszemélyzettel. A miniszter ígéretet tett oly értelmű törvény kiadására, amely szerint a magyar állampolgárságú tanszemélyzetet szerződéses úton fogják alkalmazni. Ez mind a mai napig nem történt meg. A magyar állampolgárságú tanszemélyzet így teljesen bizonytalan (helyzetben van). Meg kell állapítanunk, hogy a magyar iskolák a legnagyobb nehézségekkel küzdve indultak meg. Az MNSZ és a tanszemélyzet erkölcsi és anyagi erőfeszítéseinek, igen sok helyen népünk áldozatkészségének köszönhető, hogy Dél-Erdélyben jelenleg 151 állami és 171 felekezeti népiskola, valamint egy állami és tizennyolc felekezeti középiskola működik. Észak-Erdélyben 764 állami és 594 felekezeti népiskola, valamint ötvenkilenc állami és negyvenkilenc felekezeti középiskola működik. Összesen tehát 1680 népiskolánk és 127 középiskolánk van. A nyugdíjas tanszemélyzet helyzete kétségbeejtő. Központunkban külön bizottság foglalkozik a kérdés megoldásával, azonban a nyugdíjpénztár semmi hajlandóságot sem mutat arra, hogy a nyugdíjra jogosult tanszemélyzet ügyét rendezze. A magyar egyházak által véglegesített fiatal tanerők egyházi szerzett jogainak elismerése tárgyában a nemzetnevelés-ügyi minisztérium rendelettörvényt készített elő több mint három hónapja, a törvény azonban a Hivatalos lapban mind ez ideig nem jelent meg. (...) A szakiskolák terén már rosszabb a helyzet.

A gazdasági iskolák működésének megindításához a földművelésügyi minisztérium igen kevés hajlandóságot mutat. Úgyszólván teljesen elhanyagolta a magyar nyelvű gazdasági oktatást. A felekezeti időszaki gazdasági iskolák igen nagy nehézségekkel ugyan, de működnek. Állami gazdasági iskoláink, mondhatni, csak elvben léteznek. Május elején a gazdasági iskolák ügyében ismét tárgyaltunk a földművelésügyi minisztériummal, és ígéretet kaptunk az ügy rendezésére. A munkaügyi minisztériumtól tanoncoktatási főigazgató kinevezését kértük. A minisztérium három jelöltünket nem fogadta el, mivel nem rendelkeztek képesítővizsgával. Eddig hat magyar tanonciskola kapott működési engedélyt. Nyolc iskola későn nyújtotta be kérvényét. A népi demokratikus kezdeményezés ragyogó példáját szolgáltatta a brassói szervezetünk, amikor önerejéből felállította a brassói magyar ipari középiskolát."