Na és természetesen a labdarúgásunkat irányító korifeusoktól egy olyan bajnoki év után, mely példátlan Kovászna megye sporttörténetében. Gondolunk itt a C-osztályért (ma III. ligáért) kiírt selejtező körül kialakult áldatlan helyzetre.
III. ligásaink - ketten, mert a harmadikat elpackázták - megkezdték a derûlátással nem kecsegtető bajnoki küzdelemsorozatot, IV. ligásaink a hét végén kezdik el, a jelek és ismereteink szerint semmivel sem jobb anyagi háttérrel ? értjük ezalatt a pénzfedezetet, a pályaviszonyokat ?, mint az előző években, mert nemhogy gazdagodott, nőtt volna a csapataink köré tömörülő támogatók köre, hanem sokkal inkább fogyatkozott. Anyagiak hiányában pedig nem számíthatunk a stadionok korszerûsítésére, a csapatok mellé szerződtethető, igazán képzett szakvezetőkre, a csapatokat alkotó és erősítő játékosok eddigi státusának megváltoztatására, a színvonalas utánpótlásképzésre. Ezek nélkül pedig nem képzelhető el az előbbre lépés? Tudom-tudom, hogy vannak, akik már elképzelték a sportág jövőjét, magam is végighallgattam csodálatos összeállításukat azon a tisztújító közgyûlésen, a baj csak ott van ? s ez a letörő ?, hogy azokból az elképzelésekből még semmi sem kezdett életre kelni. Viszont elmaradt a megye ifjúsági válogatottjának külföldi turnéja, elmaradt a felnőtt- és ifjúsági válogatottak év végi találkozója, seregszemléje, melyen a felsőbb ligásaink vezérkarai megnézhették volna, hogy mit is, kiket is kínál a IV. vonal és a megyei bajnokság mezőnye. Elmaradt? Igaz, régebbecske már, de volt idő, amikor alig volt falu, amelynek ne lett volna focicsapata az MB (megyei bajnokság) valamelyik osztályában, mert akkor három osztály is üzemelt. Ma viszont alig jön össze ? ha egyáltalán összejön ? egy tizenhatos mezőny az úgymond megyei bajnokságban. Olyan hagyományokkal rendelkező falvak, nagyközségek maradnak ki, mint Vargyas, Erdőfüle, Olasztelek, Felsőrákos, Nagybacon, Bibarcfalva, Köpec, Nagyajta, Árapatak, Aldoboly, Kökös, Kőröspatak (nem kavarandó össze a Transkurierrel!), Réty, Barátos, Torja, Nyujtód, Lemhény? Na de ezen ne csodálkozzunk, ha két városunk ? Bodzaforduló és Kovászna ? is kivonult a labdarúgóéletből.
Ilyen körkép birtokában mit várhatunk a jövőtől? Nem a fellegekben kalandozva szőtt álmokkal, hanem egyszerûen, szeré-nyen, a földön járva, a mindennapok valós helyzetét figyelembe véve! Úgy vélem, elvárásainkat csak feltételes módban fogalmazhatjuk meg. De meg kell fogalmaznunk! Szeretnénk, ha a jövőben nem kerülne sor a baróti és a zágoni együttes tavaszi vesszőfutásához hasonló esetre; szeretnénk, ha mindenik IV. ligás és megyei bajnokságban szereplő csapatunk komolyan venné az utánpótlás-nevelést, s megértené egyszer s mindenkorra, hogy ez a nevelőmunka nem egy szükséges rossz; szeretnénk, ha a helységek (falvak, városok) tehetős vállalkozói hatékonyabban támogatnák a sportéletet, ezen belül a labdarúgást; szeretnénk, ha a szövetség végre összehozna, nevelne egy olyan elismerésre méltó játékvezetői testületet, amely képes legyen megoldani a megyei labdarúgás szükségletét, hogy ne kelljen bírókat kunyerálni a szomszédos megyéből; szeretnénk, ha a megfigyelői gárda minden tagja (tisztelet a kivételeknek) elfogultság nélkül rögzítené a mérkőzés minden mozzanatát, ha mindent látna a mérkőzés szünetében és után is; szeretnénk, ha stadionjaink egy lépéssel közelebb kerülnének az elvárások szintjéhez; szeretnénk, ha a jövőben IV. ligás bajnokunk feljutna a III. ligába, s úgy, hogy ott vállalja is a megmérettetést; szeretnénk, ha megyei labdarúgásunk kimozdulna holtpontjáról eredményességével, népszerûségével, sportszerûségével, és egyre közelebb kerülne ahhoz a labdarúgáshoz, melyet mindannyian óhajtunk ? az országos szinten elismerést megérdemlő futballhoz, mely újra a felsőház kapuján kopogtathasson, újra válogatott játékosokat adjon.
(áros)
A zágoniak csodálatos másfél éve
Másfél esztendővel ezelőtt állt úgy istenigazából a csapat mellé Kis József polgármester és hivatala, másfél esztendővel ezelőtt állították a csapat edzői tisztségébe Szücs Attilát. Ez a másfél esztendő eredményeivel súrolja a csodálat határát. A labdarúgócsapat megnyerte a megyei bajnokságot, feljutott a D-osztályba, megnyerte a Román Kupa megyei szakaszát, a D-osztályban veretlenül nyerte a tavaszi idényt (23 mérkőzést nyert meg zsinórban), második helyen zárta a bajnokságot, bejutott a Román Kupa megyei döntőjébe. Hát nem csodálatos? De mennyire az.
Ezek után nem meglepő, hogy a IV. liga (volt D-osztály) közelgő rajtja előtt mindenki a fő esélyesek közé sorolja a Zágoni Mikes együttesét.
- Milyen tanulságokkal zártátok az előző bajnokságot? ? kérdeztem a csapat edzőjétől, Szücs Attilától.
- Nehezen, de túléltük az év végi zûrzavart, az elpallott ötvenmillió okozta veszteséget. Ezekkel együtt számunkra nagyon tanulságos volt az előző bajnoki év, örömmel, ürömmel teli. A 23 sorozatban megnyert meccs, a csapatban meghonosított fegyelem (egész idényben csak tizenegy sárga lapot kaptunk) jelenti az örömet, az ürömöt most nem részletezem, maradjunk abban, hogy jó lenne, ha ne csak mi, de mások is tanultak volna a történtekből.
- Mikor kezdtétek el a felkészülést?
- Július 20-án kezdtük el a felkészülést - mondja Szûcs Attila, a csapat edzőjátékosa -, heti két edzéssel és egy előkészületi mérkőzéssel.
- Milyen kerettel?
- Fazakas László, Kádár Csaba - kapusok, Szûcs Attila, Kerestély Róbert, Sütő Attila, Kertész Tibor, Tusa József, Fazakas András ? hátvédek, Badi Csaba, Bujdosó Loránd, Berecz Gyula, R?du?oiu Gheorghe, Rusandu Lucian ? középpályások, Kónya Szabolcs, Molnár László, Butyka Zsombor, Tarcali Attila, Szakács Attila ? csatárok, ezt a keretet egészítik ki az ifjúságiból kiszemelt játékosok: Barok László, Kiss Ágoston, Porkoláb Zsolt, Rab István, Szilaj István, Ion Macovei. Újak a keretben: Sütő, Kertész, R?du?oiu, Rusandu és Szakács. És erősítésnek is számítanak. Edző: Szücs Attila, az ifik mestere: Kónya Szabolcs.
- Adottak a feltételek a tavalyi jó szereplés megismétlésére?
- Igen. S ha már a feltételek kerültek szóba, hadd mondjak köszönetet Kis József polgármesternek és a sok támogatónak (neveket azért nem mondok, hogy véletlenül se hagyjak ki valakit) az előző bajnokságban nyújtott anyagi támogatásért, és egyúttal a reményemet is fejezzem ki arra vonatkozóan, hogy idén is mellénk állnak és támogatnak. Meggyőződésem, hogy adott minden feltétel a bajnokság megnyerésére, az osztályozón való részvételre, s ha netán azon is túljutunk, vállalni tudjuk a III. ligában való megmérettetésünket is.
- A cél tehát?
- Szerényen fogalmazva: az első három között végezni.
(-ros)
Újra a megyei élvonalban Hidvég
Szomorú hírrel fogadtak a hidvégiek: volt kapusuk, Orbán Attila szombaton tragikus körülmények között örökre visszaadta lelkét Teremtőjének. A sok-sok csatát megvívott sportember egyszer lett vesztes, augusztus 5-én, amikor nem tudta legyőzni az Olt hullámait. Holttestét augusztus 9-én találták meg. Értetlenül áll a tragédia előtt a falu, a csapat, s fájó szívvel gyászol. Temetésre készül, hogy elkísérje utolsó útjára a kapust, ki annyi, de annyi örömet szerzett a vasárnapok bajnoki mérkőzésein. Orbán Attila nincs többé. Örökre eltávozott. De hátrahagyta emlékét, s ezt örökké őrizni fogja a labdarúgócsapat.
Hidvég együttese két évet töltött a megyei bajnokság mezőnyében. Nem nagy idő, de elegendő arra, hogy önbizalmában megerősödjön, s bátran vállalhassa a IV. liga kétségtelenül keményebb, színvonalasabb küzdelmeit. A csapat a két év alatt is, akárcsak most, a rajt küszöbén, Sala Pál irányításával menetelt, menetel, így aztán őt kérdeztük.
- Mikor kezdték el a felkészülést?
- Jó egy hónappal ezelőtt. Már játszottunk is néhány edzőmérkőzést, többek között Höltövénnyel, Apácával.
- Milyen játékoskerettel?
- Constantin Nec?oi, Ágoston Attila, Nagy Lóránt ? kapusok, Constantin Baba, Radu Marin, R?zvan Dedu, Gergely Tibor, Ioan Cherciu, Radu Moldovan, Béres László, Alexandru Irimia, Sala Lóránt, Mihai Roman, Szántó Márton, Mihai Nistor, Ovidiu Cucu, Florin Aldea, Iacob Lep?dat, Ciprian Lep?dat, Jankó Csaba, Szőcs Imre, Sala Miklós, Bogdan Preda, Robert Roman, Claudiu Br?g?u, Adrian Ardelean. Segédedző: Iacob Lepedat, az ifjúságiak edzője: Sala Lóránt. Aldea kivételével valamennyien hidvégiek.
- Adottak a jó feltételek? Kik a csapat támogatói?
- Mindenekelőtt a helyi tanács. Eddig is megteremtette a nyugodt hátteret, hinni merem, így lesz ez a jövőben is. A pálya, az öltözők, a felszerelés gondjait ?tefan Tampa rendezi, és jól. A játékosok nyugodtan összpontosíthatnak a játékra.
- A cél?
- Az első tíz között zárni a bajnokságot.
(-os)
Szerényen
Az előző bajnokság adott pillanatában mintha megtorpant volna Ozsdola együttese. Egy ideig a rangsor második felében szerepelt, mintha nem akarta volna bizonyítani igazi önmagát, valós képességeit, ráadásul nemkívánatos esemény ? gondolunk itt az illyefalvi történésekre ? szereplője is lett? Minden jó, ha a vége jó ? mondják a bölcsek, s ezt nem tagadják az ozsdolai labdarúgók sem. Ha szerényebb eredménnyel is, de maguk mögött tudnak egy bajnoki évet, s készülhetnek az újra.
- Mikor kezdte meg felkészülését az együttes? - kérdeztük a csapatkapitányt, Nagy Károlyt, a frissen végzett és diplomázott testnevelő tanárt.
- Az Ozsdolai Napok alkalmával fújtunk gyülekezőt. Az akkor szervezett labdarúgótornán jelen volt a keret színe-java, ki-ki a maga kedvenc csapatában lépett pályára. Össze is szedtem egy komoly sérülést, s most kezelésre járok. A csapat munkáját az új bajnoki évben Pénzes Bertalan (játékosedző) irányítja, az ifikét pedig, mint tavaly, Tóth Alfréd.
- Volt-e mozgás a keretben?
- Volt sajnos, elment Ozsdoláról az első számú kapus, Dévai Imre Gelencére, Szász Csernátonba, Lázár Lőrinc visszavonult, Jakabról pedig nem tudni, hol van. Új játékosok: Gazda József (a KSE és a Sepsiszentgyörgyi FC Olt, majd a Marosvásárhelyi Gázmetán volt játékosa), Bogdan Apanache, a KSE volt kapusa, na és az ifiből fellépő, a nagycsapatban egyre erőteljesebben helyet követelő gyerekek, valamennyien ozsdolaiak: Tibescu Levente, Tarcsi Jenő, Tóth Szilamér, Ferencz Attila, Borbáth István, Tóth Gábor, a legtöbbjük már játszott is egy-két meccset a nagycsapatban. Na és hadd mondjam az ,,öregeket?: Pénzes Bertalan, Suciu Levente, Nicolae Stoica, Tóth Alfréd, Pál Zakariás, Vajda Zsolt, Istvánfi Tibor, Koter András, Nagy Károly, Lázár Hunor, Barabás Szabolcs, Tibescu László.
- A cél?
- A jó középmezőnyben végezni, jó játékkal szórakoztatni a lelkes (időnként még túl lelkes is) ozsdolai futballszeretők körét, és sportszerû labdarúgással öregbíteni Ozsdola hírnevét. Hinni merem, hogy sikerül.
- Úgy legyen.
(mohai)
Râmnicu S?rat?KSE 1-0 (0-0)
Gáll József az alábbi felállítással léptette pályára csapatát: Izsák?Butnaru, Gáll, Orhidean, Dobozi, Filip, C?-?uneanu (S?ndulache, 80.), Csegezi, Kulcsár (Szakács, 88.), Kuruly (Orbán F., 65.), Gnandt (Volyna, 65.).
Egy jó csapat képét mutatta a hazai - így Gáll József -, labdarúgói jól kezelik a labdát, ügyesen szövik atámadásaikat. Volt is az első félidőben néhány gólhelyzetük, sőt, egy meg nem adott tizenegyesük is. Gól nélküli állással tértünk a második játékrészre, melynek mindjárt az első negyedórájában ítéltek ellenünk egy olyan tizenegyest, amely szerinten nem volt az. Belőtték, mi viszont kihagytunk öt-hat ordító nagy gólhelyzetet, s ők szinte kapura sem lőttek. Túl a tizenegyesen, nincs amiért a játékvezetőt okoljam. Tette dolgát, s ennyi. Akárcsak játékosaim, akiknek játékával elégedett vagyok.
(á)