Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja

2006. augusztus 17., csütörtök, Archívum 2003–2007

25.
A Corvin-közben
Egyszer jön egy autó, diplomataautó, és benne ülnek valami magas rangú szovjet tisztek. Bandi már loni akart rájuk. Nem látod, hogy diplomatakocsi? Alighogy elmennek pár lépést, kinyírás az ablakból, s 14 halott maradt mellettük. Oroszok meg ávósok voltak. Le tudtak lépni. (Hóka Erno, Budapest - New York)
Majdnem meghaltam ott, de megúsztam, szerencsém volt. Úgy repültek a golyók, mint amikor zuhog az eso. Úgy. És hát ahhoz, hogy átérjen az ember a másik oldalra, muszáj volt futni. De lottek minden oldalról. A laktanyából lottek, a Corvin-közbol, az oroszok is lottek. Mindenki lott. Sikerült átmenni, de egyik barátomat - ketten voltunk, mert a János-kórházba mentünk egy sebesült társunkat meglátogatni - elkapta a golyó. Ott, az Ülloi úton történt. De hát fantasztikus valami volt, olyan golyózápor, még ?45-ben sem láttam olyant, ami ott volt. Senki sem tudta, hogy honnan jön, és kire lonek. Golyózápor. Ezt a szegény gyereket elkapta, akkor meg azt kellett elvinni. Beráncigáltuk egy ház alá, és akkor nagy nehezen sikerült elvinni egy darabon egy ház alatt. Mert a ház alatt is nehéz volt akkor már menni. Sok ember úgy esett el, hogy ment a ház mellett, a fal mellett, és puff, eltalálta a golyó. Azt lehet mondani, az elesetteknek jó része így lett sebesült, azt se tudjuk pontosan, mennyi, mert nincs errol hivatalos szám. Több ezer. Akkor ot is be kellett vinnem a kórházba, mert ha vöröskeresztesek jöttek, azokra is néha lottek, nem mindig. Akkor azokkal bementem a kórházba. A Corvin-köziek mindenképp fantasztikusak voltak, hogy mit ellenálltak! Orület. Pedig nem tudom, mennyien lehettek, talán nyolcvanan, százan, nem többen, de azok nagyon harcoltak... (Kindernay István, Budapet - Genf)
Huszonötödikén, a harmadik nap tizenhét lövést adott le a kiságyú, és nem csináltunk lukat a Valéria kávéházban. Az azt jelentette, hogy tizenhét 1000 százalékos találat. (Pongrácz Ödön, Budapest)
És: ott ,,találták föl? a forradalom egyik leglegendásabb, leghatékonyabb - a nagyvárosi harcokban szinte zseniálisnak mondható - tankellenes fegyverét, a Molotov-koktélt.
Huszonnegyedikén este én már orségben álltam a Corvin-közben, lottük, benzineztük a harckocsikat, lottük ki a páncélautókat? Tulajdonképpen az történt... S hogy kinek az ötlete volt a benzines üveg? Azt nem lehet rekonstruálni, mert abban a pillanatban már szinte minden ablakban megjelentek a benzines üvegek. Azonnal megjelentek, és szerintem ennek már lehetett valami történelmi elozménye is valahol, valamikor, a lényeg az, hogy itt ez szinte ösztönszeruen már adódott abból a szituációból, hogy a Corvin-közben volt egy benzinkút. És ez szinte rekonstruálhatatlan, hogy ki találta ezt ki, és... már minden elso emeleti vagy második emeleti ablakban, az Ülloi úton már mindenütt ott voltak, ott sorakoztak a megtöltött benzines üvegek. És dobtuk a tankokra, ha elérhetok voltak. A páncélautók - ezeket a szerencsétleneket beküldték emeletes házak közé páncélautóba -, hát a géppisztolyokkal azt csináltuk velük, amit akartunk. Hiába lottek ok géppuskával. Meddig lohettek? Ott minden alakból lottek rájuk. (Rácz József Sándor, Budapest)
A Molotov-koktélhoz az oroszoknak csak annyi közük volt, hogy ok kapták. Október 25-én - úgy dél körül - a József körút 82-ben a második emeleten voltunk vagy nyolcan-tízen. Pontosan alattunk volt egy tank, meg volt sérülve, nem tudott tovább menni, már kapott vagy 5-6 üveg benzint. Meg kellett gyújtani a benzint. Volt egy láda kézigránát, én dobáltam ki a kézigránátokat, de nem robbantak. Borzasztó dühös voltam, nem voltak beélesítve, én meg nem értettem hozzá, hogy kell beélesíteni. S jön az öreg, kiveszi a zsebkendojét, s azt mondja: Na gyere, önts egy kis benzint a zsebkendomre. Mondom: Mit akarsz vele? Azt mondja: Majd meglátod. S öntöttem benzint a zsebkendore. Rákötötte a zsebkendo sarkát az üveg nyakára, s azt mondja: Most dugd be a dugót. Menj az ablakhoz, gyújtsd meg a zsebkendot, és gyorsan dobjad be, nehogy a kezedben robbanjon. Ez volt az elso Molotov-koktél. Mi tudtuk azt, hogy a tuz az egyetlen - hogy úgy mondjam - hatásos fegyver, amivel ezeket a T34-es és T54-es tankokat meg lehet semmisíteni. Ezek mind a háború alatt készültek Amerikában, és ezeket mind ilyen fusimunkával csinálták, úgyhogy a sztálingrádi csatához Roosevelt elnök 100 000 tankot meg repülot, meg páncélautót, meg kocsikat, ilyen szállító jármuvet adott Sztálinnak. Nem én találtam hát fel a Molotov-koktélt, én tökéletesítettem. Csokornyakkendot kötöttünk reá, (...) de nem volt jó, mert benzines lett a kezünk, s amikor meggyújtottuk a gyufát, a kezünk is égett. Téptem akkor frottírtörülközo-darabokat, rákötöttük, és mikor kiáltotta a srác, hogy tank érkezik a Borárosról, akkor csak ennyit kellett csinálnunk, hogy belemártottuk, és teleszívta magát az a frottír benzinnel. Ez égett, éghetett két percig, de nem volt semmi baja, mert addig, amíg a tuz nem tud bemenni a benzinhez, addig ez nem robban. Ha nem volt másik tank a háta megett, ami fedezze, akkor ki tudtunk menni egészen a körúti ablakig - nem volt ablak, csak a körútra -, és megnéztük, hogy hol van ledögölve a tank. Volt olyan, hogy ha a nagy kerék és a hernyótalp között csak ennyi hézag volt, ha pont oda talált a repeszgránát - mert nem volt csak repeszgránátunk -, az olyan erovel hatott a hernyótalpra, hogy elszakadt. De amikor elszakadt, még volt annyi ereje, hogy 15-20 métert belott ide, az épületnek az elejére, vagyis a József körút 82-nek az elejére. Ha nem volt a háta megett másik tank, amelyik lojön, akkor gyoztünk, és kidobtuk ezt a benzines üveget, s amikor ráesett a tankra, ez eltört, rögtön lángba borult, és akkor 19 literes üveggel, így fogtuk a nyakát a literes üvegnek, és csak utánpótlásként adagoltunk a benzint, mert az volt nekünk boven. Amikor rájöttünk, akkor minden harmadik-negyedik üvegre kötöttünk egy rongyot, s mondtuk a srácoknak, egy kis benzint a rongyra, gyújtsd meg, s úgy dobjad. A srácok csak az utánpótlást hozták mindig az autóig, és akkor nem is kellett megnéznünk már, hogy hol a tank, csak hogy a közelébe, de már láng jött, minden üveg benzinnel, két-három méterrel dobták tovább, úgyhogy a tank két perc alatt ilyen 30 méter átméroju égo tócsában állt. Na, most mi történt? Becsepegett a benzin a loréseken, az ajtón, a teton, és a pufajkájukat égette. Lecsepegett, és akkor azt már nem lehetett eloltani. Ha rátette a kezét, majd el kellett vennie, akkor már újból égett, mert benzin volt benne. De most mi történt? A parancsnok, aki a toronyban ült, kinyitotta a tetot, és ki akart bújni. De meddig tudott kibújni? Derékig, mert az a 30 leventepuskás, 13-14 éves srác alig várta, hogy legyen valami, amire lojön. És azok rögtön bimm, puff, bumm-bumm, én lottem meg, én, az enyém volt a halálos! Nem igaz! Veszekedtek az ablakok mögött, hogy ki ölte meg. A szerencsétlen meg odabukott a tankjára, a többiek nem tudtak kibújni, kimászni. Akkor kinyitották a vészkijáratot alul, és kikúsztak. Milyenek is a kúszásnak a mozzanatai? A két könyökkel kúszik, és a lábával segít. Minden egyes alkalommal, amikor belekönyökölt abba az egy cm magas benzinbe, azt felszívta. Úgyhogy meddig tudott kúszni? Csak pár métert. Amikor a gyermekek meglátták, bum-bum. Na most, hogy néztek ki? Így néztek ki a tankok mellett. Feketére voltak sülve. Mert az az egész benzin aztán lángra kapott, persze, és megsültek abban a benzinnel telített pufajkában. Még a festék is leégett a tankról. (Pongrácz Ödön, Budapest)
Feljutottunk a Rákóczi téren egy felso emeleti ablakhoz, és onnan dobáltuk a körúton elvonuló páncélosokat Molotov-koktéllal. Benzines literes üveg, benne egy gyutacs, azt meggyújtva rá a páncélosok hátuljára, mert a páncélosokban a motor hátul van. Az beszívja a lángot, gyújtja a motort, vagyis a motorban levo összes anyagot, s felrobban maga a páncélos. Ezt csináltuk. (Molnár Ödön, Stockholm)
A bátyám a bányagépgyárban dolgozott, és a bányagépgyár adott ki teherautókat, hogy a környezo falvakból összeszedték a munkásokat a két helyre, az Egyesült Izzóba meg a Bányagépgyárba, s így mentünk be, s gyártottuk a palackokat a forradalmároknak, amivel ok dobálták az orosz tankokat. Ilyen üvegcsöveket csináltak az automata gépek, és akkor az üvegcsövet bizonyos részekre levágták, s akkor letettük. Olyan pofával volt ellátva, mint a villanykörte, csak nem volt éppen elvágva a teteje, s adagoltuk a gépet, s az csinálta magukat a palackokat. Gázzal ment, gázasok voltak a gépek, a forró gáz megolvasztotta az üveget, s olyanra formáltam, amilyenre kellett. S abba benzint tölthettek. Ez kimondottan olyan volt, mint a nagy villanykörte, csak nyaka volt neki, hosszú nyaka. Voltak más üveggyárak is Pest különbözo részein. S azok más üvegeket is gyártottak a forradalomnak. (Csonka Józsefné Horváth Teréz, Sydney)
Amikor igénybe vettem a benzinkutat, mondtam a srácoknak - mert mindig ott volt 20-30 gyerek az ember háta megett -, hogy kérjetek a nénitol egy zománcos vedret és néhány benzines üveget. Tíz perc múlva jöttek egy ruháskosár benzines üveggel. Mondom: Honnan hozol ilyen sokat? Azt mondja, hogy az elso néni, akinek mondtam, hogy kell egy néhány üveg Molotov-koktélnak, a télire eltett paradicsomot öntötte a budiba, az ételecetet, a sört, a bort, mindent, s ami üvege volt, azt kimosta, hogy nekünk legyen. (Pongrácz Ödön, Budapest)
Jönnek visszafelé, és a rádió elott találkoznak Solymosi János alezredessel, aki a magyar páncélosoknak volt a parancsnoka, és Ödön mondja neki, hogy: Ezredes úr, jöjjön oda, és nézze, hogy mit csináltak a pesti srácok. Azt mondja, hogy én nem megyek, bemegy az ornagyhelyettesem veled. Amikor meglátta az ornagy azt a cséri telepet, ami ott volt, azt mondta: Ez hihetetlen! És nem hitték el, hogy hogy csinálták ott azokat a dolgokat. (Hóka Erno, Budapest - New York)
Most és ezután is, az elkövetkezo napokban, majd november negyedike után, a szabadságharc napjaiban a Corvin-köz központi, kulcshely volt. Ott dobogott a forradalom szíve, a nemezt szíve. A nemzet dicsoségének a színhelye, de halálmezo is. Sokan, sokan áldozták itt életüket a hazájukért. A hazáért, mely ezer sebbol vérzett. Hogy gyozelemre jutott a forradalom, abban is kulcsszerepe volt a Corvin-köznek. A csodának, mely legszebb arcát itt mutatta meg.
A Kilián laktanyáról
A dolog része mindenképpen az volt, hogy ugye van itt egy hatalmas kettosség, a Kiliánnal összemosott Corvin-köz. Az egyik is más, a másik is más. (Hóka Erno, Budapest - New York)
Igen. Más az egyik, és más a másik. De mégis... Ott voltak egymás mellett, ezek áthatottak oda, azok ide. Annyi tény, a Kilián laktanya is egyik bázisa lett a forradalomnak.
Az a munkaszolgálatos alakulatok laktanyája volt. Egész minimális helyorségi katona volt, és 23-án már mind elmentek, mert ezek megbélyegzett katonák voltak. Ödön egyetemistakorában - amikor a közgazdasági egyetemen tanult - ismerte ezt a környéket, mert oda, a Fráter utcába járt megszállni. Maléter nekem dandárparancsnokom volt, mert az én bányászidom az o alakulatában volt, a C alakulatos honvédek, a munkaszolgálatos katonák alakulata, amelyiknek o volt a parancsnoka ezredesi rangban, a helyorség helye pedig az Úri utcában volt Budapesten. (Hóka Erno, Budapest - New York)
Maléter a munkaszolgálatosok foparancsnoka volt, és hát azokat rettenetesen gyötörte, és nem csoda, hogy nem bíztak benne. Nem tudjuk, hogy emocionálisan mi ment végbe Maléterben, de én sem bíztam benne. Pedig ekkor már a forradalom oldalán állt o is. (Máté Imre, Budapest - München)
Aztán éjjel egy óra tájt a rádiótól elindultam tovább, az Ülloi úton kellett hazamennem a Kálvin térig. Ez már ott lehetett olyan éjjel egy óra körül, akkor értem a Kilián laktanyához. Csak azt mondom, amit a Kilián laktanyánál tapasztaltam, vagy hiteles forrásból tudok, mert én ragaszkodom a hitelességhez. Ott azt tapasztaltam, hogy egy teherautó éppen betolatott a Kilián kapuja elé, és a kapu már le volt szakadva. A nagykapu. És bent állt egy teherautó. Ezt azért hangsúlyozom, mert a Kiliánt nagyon sokszor elfoglalták. Legalább háromszor-négyszer. Egyszer már elfoglalták, mikor leszakították a kaput. Hogy ott mi történt akkor, nem tudom. De itt egy teherautót beállítottak, hogy ne tudjanak bemenni. Nos, mi akkor, az már az én kibicelésemmel is volt, odatoltunk egy teherautót, s szép lassan egy tömeggel bent, a kapubejáratban álló teherautót betoltuk. Az udvarra. Betoltuk az udvarra, a MUSZ-os, a munkaszolgálatos katonák ott álltak kétoldalt sorban, ilyen dióverokkel, ilyen puskákkal kétoldalt, bementünk, és nem használták a fegyvert, nem lottek, s akkor nagy összeborulás, végre elfoglaltuk a Kiliánt. Gondolom, akkor már másodszor, mert kiderült, hogy még volt ilyen elfoglalás elobb. A Kilián gyakorlatilag nem volt ellenfél egyszer sem. Akkor akart ellenfél lenni, azt láttam, mikor 25-e körül megérkezett - akkor már én harcoltam - egy zászlóalj magyar fegyveres katona a Kiliánba, mert gyakorlatilag a MUSZ-osoknak nem volt fegyverzetük. Ott volt ero, de az csak alibi volt, mert megérkezett egy csoport, azok Kossuth-nótát énekelve jöttek végig az Ülloi úton, s a Corvin-köziekkel ott összeborultak. Bevonultak a Kiliánba. Hogy oket milyen szándékkal küldték, ez nem derül ki. Viszont Malétert azzal a szándékkal küldte oda a tábornoka, szerelje le a Corvin-közt, szüntesse meg a harcot, mert le kell tenni a fegyvert a civileknek, és ekkor Maléter eljött, és a Nagy Imre-perben elhangzott tanúvallomása, illetve a tábornok jelentése alapján derül ki, hogy Maléter, mikor tájékozódott, közölte, hogy én ezekre nem lövök, ezek nem huligánok, ezek szabadságharcos hazafiak. Fiatal egyetemisták, és nem vagyok hajlandó rájuk loni. Ez, amit én konkrétan tudok. (Rácz József Sándor, Budapest)
Ott voltam Pesten, mert ott voltam katona. Ott voltam katona, az alapkiképzésem is ott volt, a Kilián kaszárnyában. Mária Terézia kaszárnya volt régen. Onnan kikerültem a Mátyásföldi repülotérre, ott voltam. Bementem a városba, mert futballoztam, akkor ott voltam éppen a Kilián kaszárnyában, mikor ez a nagy buli volt. Rengeteg sok orosz meghalt ott. Csak az volt a dolgunk - mikor már le voltak öntve mésszel -, hogy dobáljuk föl oket a kocsira. Föl kellett dobni oket.
(Fehérvári József, Budapest - Aachen)
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép