Gyarapodó magyarokRiport: Savanyodik a tej

2006. augusztus 22., kedd, Archívum 2003–2007

A bitai Szabó Ernő bácsit, aki hetvenhatodik évét tapossa az idén, termetében, szellemében is a paraszti munka gyúrta, pedig származásából és képességeiből bizonyára másra is futotta volna. De mivel szerette a falut, eredményesen élt, és öregkorára az önálló gazdálkodás elégtétele is megadatott neki, bizonyára nem negatív az életmérleg, amit megvon magának. Előző alanyunktól, az ugyancsak bitai falusféltől eltérően amiatt sem kell aggódnia, hogy nem lesz, aki a helyére álljon. Harminchat éves fia ugyanis már javában gazdálkodik, különben édesapjával közösen a falu első portáinak egyikét bírják.
Egyetlen ing
- A marhák mellől jött be a beszélgetésre, meglátszik a kezén, sokat fejt életében. Látom, jó erőben van, előrehaladott kora ellenére, s mikor városon az átlagember már másfél évtizede nyugdíjas, még mindig dolgozik?
- Nálunk a faluban az én korosztályom, ha még él, mind dolgozik. Még a kaszát is elviszik a mezőre. Nálunk van kaszagép, azzal intézzük, de sokan még kaszálnak is. 1930. december 23-án születtem, mondhatni, szinte az angyal hozott. Hárman voltunk testvérek, egy legénytestvérem balesetben 29 évesen halt meg, nővérem Kisborosnyóra ment férjhez, ma özvegy már. Édesapámnak tizenöt hektár földje volt. Édesapám Nagy-enyeden elvégezte a református tanítóképzőt, de nem tanított a régi román időben, mert itt a felekezeti iskolát bézárták, nem bírta a nyelvet, nem tudott románul, az államiban nem alkalmazták. Mért taníttatták a szülei? ?k négyen voltak legénytestvérek, egyet taníttatott a nagyanyám. Neki egyedül nem jutott viszont bennvaló, ezért jó ideig a kántorlakban éltünk. Édesapám kántortanító volt, és amikor nem taníthatott, a 20-as, 30-as években kántorizált. Mikor Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, és a magyarok béjöttek 1940-ben, akkor taníthatott, még az oroszok béjövetele után is, de utána kulákosították a 15 hektár földdel az édesapámat. Egy ideig még megtûrték, de áthelyezték innen Boros-nyóra, onnan Csomakőrösre, végül kirúgták az állásából. Az 50-es évek elején történt. Engem is munkaszolgálatra vittek, mikor bérukkoltam, mert kulákgyerek voltam. Elosztani a birtokot korábban? (Előző riportunkban írtuk: a gyerekek között felosztották a birtokot, és a család megúszta a kuláküldözés gyötrelmeit.) Gyerekek voltunk még, nem lehetett kinek, hova elosztani. Na, de édesapám gazdálkodott a tanítás mellett is, volt szolga a marhák mellé, aki azt csinálta, amíg mi oda nőttünk az öcsémmel. Napszámosok is segítettek. Gépesítés nem volt, lóval, szarvasmarhával szántottunk. Kulákok? Nagyobb birtoka csak egy Sikes nevezetûnek - olyan 70 holdja, házába később a kollektív költözött - és Csákány Zoltán úrnak volt. Gyermektelen ember, mikor kihalt, a földjét államosították. Tizen-valamennyi kulák volt Bitán, aztán egyeseket felmentettek közben. Nagyon megszenvedtük, előfordult, hogy vasárnapi ingünk se volt, ing nélkül voltunk, míg szegény anyám kimosta és megszárította? Nehéz idők, nem is érdemes visszaemlékezni rá. Mi a kulákbélyeget olyan 1956 tájáig viseltük, nem emlékszem pontosan, akkor felmentettek a kulákság alól. 1959-ben beléptünk a társulásba, az két évet fungált, aztán 1962-ben az ,,utolsó kenettel? a kollektívbe, amikor az egész megyét kollektivizálták.
Közben 1959-re az édesanyám bennvalójára felhúztuk ezt a házat, azóta lakunk itt. Mikor felmentettek a kulákság alól, akkor tudtuk megépíteni. Én már kollektivistaként nősültem, föld nélkül. Alábbacska laktunk, aztán ahogy szegény öcsém meghalt, úgy költöztünk ide.
Székely háztáji s regáti téesz házassága
- Én 1946-tól, tizenhat éves korom óta fogtam az ekét. Édesapám 1944 őszén a székely határőrségnél szolgált mint zászlós, a meneküléssel kiment Németországig, ott esett amerikai fogságba, s jött haza egy vagy másfél év múlva. Édesanyám vezette a gazdaságot, de mi, fiúk is dolgoztunk. Kellett a férfiember a szolga és napszámosok mellé. Aztán a kollektívben hogy ment: ingyen dolgoztunk eleget. Rengeteget kellett dolgozni azért a kevésért. A brigádosoknak ment jobban, nekik volt folyónormájuk. Aztán 1972-től mesterséges megtermékenyítőként dolgoztam, onnan is mentem nyugdíjba. Volt a kollektívben egy Dózsa László nevû mérnök, nagyon értelmes ember, ő szervezett volt engemet bé. Egyedül végeztem, elláttam az egész kollektívet, ingáztam át Egerpatakra. Rövid tanfolyam ? de a gyakorlat teszi az embert mesterré. Most? Jaj, még fontosabb mesterség lett, fel akarják javítani az állatállományt, s hogy a nyilvántartás pontos legyen. Most már tiltják is az ellenőrizetlen fedeztetést.
A szocializmus a gyötrő pénzetelenség éveit jelentette. Ezen kifogni a kereskedelem érdekes fogásával sikerült (akkoriban e tekinteteben mintha több vállalkozó kedvet hozott volna ki a székelyből a kényszer, mint manapság).
- A tizenöt vagy huszonöt árakban, a háztájiban termeltük meg, amit a Regátban értékesítettünk. Abból a kicsi területből ki tudtuk hozni szinte az egész évi gabonát az állatok részire, mert a kollektív egyre kevesebbet osztott. Mi Craiova felé Ro?iorii de Vedeig mentünk el vasúton, s elcseréltük a pityókát búzára s törökbúzára. Vagonnal szállítottuk be, s vagonnal haza a gabonát. Engedélyezték a cserevásárt akkoriban. Mi ott találtunk legelső alkalommal egy kollektívet, s éveken keresztül vittük az ültetnivalót. A kollektív vásárolt tőlünk, az! Tavasszal bévittük mi a pityókát, s ősszel ők adták a gabonát. Az egyik szállítás a miénk volt, a másik az övék?
A bizarr terménycsere tehát a székely háztáji és a regáti téesz között állt fenn, érdemes lenne közgazdasági hátterét elemezni annak, miért szorult a téesz arra, hogy magkrumpliját ily módon szerezze be. Nyilván, az esztelen elvonások és a ,,tervszerû hiánytermelés? rendszerének hálójában vergődő felek csereügylete volt. A terménycserének különben évszázados hagyománya van a hegyeken inneni és túli régiók - tulajdonképpen a hegy- és síkvidék, a kisebb parcellás és az óriástáblás mûvelés, az elütő időjárási sajátosságok determinálta növényi kultúrák ? közt, s ma is nagy lehetőségek rejlenek benne.
- Akkortájt csak így élt a nép. Megtermelte a kicsi pityókát a szükségletire, meghagyta a magnak valót a tizenöt árjára, s a többit elcserélte kiló pityóka?kiló gabona arányban. Nagyon jól ment, mert itt gabonát kicsit kaptunk. Akik az 50-es évektől bé voltak állva ? Maksa, Gidófalva ?, azok nagy hírrel vitték akkor haza a termést, az újságba is ki volt írva, milyen jól megyen dolguk. A hatvanas-hetvenes, pláne a nyolcvanas években már másképpen osztottak.
- Nekünk korábban is örökkétig volt két-három tehenünk, disznónk. A tejjel nagy probléma volt, mert bé kellett szolgáltatni. Ahány tehened volt, annyi ezer vagy ezerötszáz liter tejet kellett hogy leszerződjél, de csak banikért. Hogy kárpótoljanak, akkor adtak például a digekről (a Feketeügy és a Kovászna patakának földgátjai) egy-egy száz métert. Azt lehetett kaszálni ? úgy tudtunk takarmányt szerezni az állatoknak. Vasútoldalt vagy útsáncát! Ami most nem kell ingyen sem senkinek. Nem kaszálják még azt sem, amit visszakaptak, nemhogy a vasútoldalt!
A széjjelporciózott világban
- A rendszerváltás utáni első évben mindjárt ki lehetett öt hektárt venni, nekünk két parcellában mértek, vagy tízen voltunk a faluban, akik belé mertünk vágni. Tavaszgabonát vettünk, és valami kapást. A szántást, azt hiszem, elintéztük, az SMT-vel (gépállomás), egyebet a lóval. Első évben nagy termés nem lett, de megvolt a kezdés. Annyi, hogy a tavaszgabona vetőmagját megtermeltük, lett az állatoknak. Abból az öt hektárból volt egy darab pityókánk is ültetve. Aztán a következő tavasszal a földeket visszamérték, kinek hol volt. Az állatokat széjjelporciózták, a traktorokat, gépezetet, mindet eladtak. Onnat sikerült nekünk is egy traktort megvásárolni. Ezt kicsidenként bővítettük. Kölcsönhöz nem folyamodtam soha, mert féltem örökkétig a banktól, habár soknak nagyon jól bévált. Aki lejben vette fel. De itt, a faluban nemigen volt olyan. Egyetlen kölcsönünk volt, az illyefalvi LAM-tól, de dollárértékben. A kombájnra vettünk volt fel vagy kétmilliót ? sokat jelentett 1993-ban ?, egy hónapra rá visszafizettük, de akkor már százezervalahány lejt kellett a millióra ráfizetni. Úgyhogy megcsömörtetett nagyon. Többet én nem nyúltam kölcsönféleséghez. Hogy a mienk lett volna a legjobban felszerelt gazdaság a faluban? Nem éppen, mert a kombájnt is hárman vettük. Aztán kicsidenként a társak kiálltak. Maradt egyedül a miénk. A traktort a fiam kezeli, ő szakiskolát végzett, autóvillamosságot tanult, de nem folytatta a mesterséget. Dolgozott a gépállomáson, az felbomlott, azóta itthon. Családja még nincs, de remélem, lesz. Béreltünk földet is egypár évig egy özvegyasszonytól, béreljük a nővérem bitai részét, kb. tizennyolc hektáron gazdálkodunk a mienkkel együtt. Még lenne kapnivalónk négy hektár a 18-as törvénnyel (1991-ből), de még lóg a levegőben.
- Mindamellett, hogy olyan keveset fizetnek a tejért, valami kicsi summa még abból került eddig. Gyarapodtak a tehenek is, jelenleg tíz tehenünk van. Csak problémás a tej kezelése, pedig mi fejőgéppel fejünk, mégis savanyodnak meg a tejek. Nemcsak nálunk, az egész faluban. Hûtőtank: megvan a Covalactnak, ahova leadjuk, a hûtési lehetősége, mégis. Tudja a nyavalya ? már a frissen kifejt tej is. Nem tudok, mit gondolni! Elvinni elviszik, csak kevesebbet fizetnek. Hallom, tehénfarmokat számolnak fel, mert kezd nem jövedelmezni. Megtermeljük a kenyérgabonát ? és nem kell senkinek. Mindenütt csak a baj! Takarmánygabonánk: árpa, zab van. Mi a tehenészetet fejlesztenénk, ha érdemes lenne? Nem értem, hogy tud egyik felvásárló nyolcezret adni literjéért, s a másik csak hatot. S akkor még olyan igényes is!... A pityókáért jönnek a regáti kereskedők, azok húzzák a nagyobb hasznot is - ilyen a világ. Igaz, a fiam a pityóka nagyobb részit elcserélte. Megjárta az ARO-val (terepjáró) kétszer, s adtak öt kiló pityókáért két és fél kiló törökbúzát vagy hármat. Ezért már érdemes volt elvinni.
- De a jövőbe olyan nehéz belelátni. Csak lessük, mit is lehetne. Bár a megélhetőség meglegyen, mert kényelemre nem lehet számítani. A mezőgazdaságban nem lehet, hogy ne dolgozzon az ember. Én? Amíg egészségem lesz, biztosan.
Kicsi falum
- Egy része a falunak meg van kapaszkodva, a másik nehezen él. Akinek traktorja van, az meg van élve, de aki meg kell dolgoztassa, ahány kicsi hektár földje van, az csak pénzzel teheti, és nehéz helyzetben van. Annak idején folyt el a motorina (gázolaj), most meg olyan drága, hogy! Ez is egy olyan érthetetlen. Földet venni? Én azt mondom, az ember annyival foglalkozzon, amivel kényelmesen bír. Én nem vagyok híve a nagy területnek, a kevesen is meg lehet termelni azt a hozamot, amit a sokon. Léteznek százhektáros gazdaságok ? annak biztos, olyan kapcsolata van, el tudja adni a pityókáját, vagy el van az adva már helyből. Annak megéri. De aki a kapuban kell hogy eladja, és a kereskedő nyer rajta, annak ennyi elég. Fiatalabb gazda pár van a faluban a fiammal együtt. S ez a kicsi falu traktorral jól fel van szerelve, legalább harmincat számoltunk össze. Sokkal több, mint amennyire szükség lenne. Aki nem tudta bészerezni, az már nem fogja tudni. Kisebb gazdaságból, négy-öt hektárról nincs mód rá, nincs jövedelem. Gyerekek: az én időmben három-négy-öt gyereke volt a családoknak, most alig lesz egy, ha lesz. Kettő - az már sok. Mi, öregek megyünk ki, s utánpótlás nincs. Házszám olyan 150?160 körül van, de sok a lakatlan, a lélekszám valamikor 500?600 között, ma a fele. Fogy a magyarságunk.
B.Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép