Interjú Duray Miklóssal, az MKP ügyvezető alelnökével
Kérdésünkre, hogy milyen tanulságai vannak a magyar politika számára a szlovákiai történéseknek, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) ügyvezető alelnöke így válaszolt:
- A tanulságokat folyamatokhoz kell rendelni. A legfontosabb az unióhoz való viszony. A tagság legfontosabb tanulsága az, hogy önmagában a tagság semmilyen vonatkozásban nem befolyásolja az illető ország magyar közösségének jogi helyzetét. Pedig a tagságot megelőző propagandában általában az jelent meg, hogy ha uniós tagok leszünk, akkor minden másképpen lesz. Igaz, hogy sok minden megváltozik, de a jogi helyzetünk sem automatikusan, sem kikényszeríthetően nem.
- Mintha az érdekérvényesítési képesség csökkenne...
- A jogérvényesítés nagyban függ a jogot érvényesíteni óhajtó tevékenységétől, másrészt a másik oldalnak az erejétől. De ebbe a konfliktusba, sajnos, nem vonható be az Európai Unió mint döntőbíró. Csatlakozás előtt sokkal inkább, de akkor sem döntőbíró, hanem inkább katalizátorszereppel. Mindez azért, mert a csatlakozó ország szempontjából rendkívül fontos, hogy ott milyen belpolitikai viszonyok alakulnak ki, hogy mennyire adott a politikai béke, a csatlakozás iránti általános elkötelezettség. Nem csatlakozásellenességről vagy -pártiságról van szó, hanem a csatlakozás feltételezi azt, hogy kialakuljon egy olyan belpolitikai konszenzus, amelyet nem zavarnak meg érdekérvényesítési harcok. Ezért léphetett be 1996-ban az RMDSZ a román és 1998-ban az MKP a szlovák kormányba. Hiszen - és ez is egy levonható tanulság ? a csatlakozásig az illető országnak szüksége van arra, hogy felmutassa: az ott élő magyarokkal együtt tudnak kormányozni. Csatlakozás után erre az egyetértésre politikai szükség, illetve kényszerítő körülmény már nincsen.
- Vannak-e már negatív tanulságok?
- Nincsenek, de fel lehet vázolni, hogy miből származhatnak, és mi adódik. Adódik egy új támogatási rendszer, aminek a felhasználására fel kell készülni, hiszen ellenkező esetben nem tudjuk az uniós alapokból származó pénzeket megfelelőképpen hasznosítani saját fejlesztésünkre. Abból, amit a tagság révén tárcán kínál fel az unió, nem részesülhetünk. Ez kétféle felkészülést igényel: szellemit a pályázatok megalkotására, amely nagyon bonyolult dolog. A másik a politikai és szakmai felkészülés, hogy tudjuk, mire akarjuk felhasználni ezeket a pénzeket. Vagyis kell a helyi és regionális politikai konszenzus és a gazdasági koncepciók. Továbbá nagyon fontos változás, amire fel kell készülni, az államhatár jellegének a megváltozása. Ennek két szakasza van: az uniós tagság első napjával megszûnik a határ, vagyis a két szomszédos ország között az útlevélkényszer. Később a schengeni határrendszer fokozatos bevezetését jelenti, ami rendkívül fontos a határokon átnyúló együttmûködés szempontjából, a mi esetünkben nemzetpolitikai szempontból is, hiszen elősegítheti a határokon átnyúló nemzetegyesítést. Ha ezeket nem tudjuk hasznosítani, akkor egyértelmû, hogy vesztesei vagyunk az uniós csatlakozásnak.
Nemzetpolitikai kulcsszerep
- Eljutottunk a nemzetpolitikához. Ilyen anyaországi kormánnyal van-e esélye a nemzetpolitikának?
- A magyar nemzetpolitikában a kulcsszerep valóban a Magyarországé, és nem is általánosan, hanem sajátosan a magyar kormány kezében. És ez is összefügg az uniós csatlakozással, mert Magyarország számára más lehetőséget nyújt az uniós országban élő magyarsággal való együttgondolkodás, és mást az unióból kiszoruló magyar közöségekkel való kapcsolattartás. Akik kiszorulnak, azok más körülmények között élnek, és kívül rekednek a shengeni határon. Vagyis úgy oszthatja meg a nemzetet az uniós csatlakozás, hogy egyes részei majdnem a nemzeti kapcsolatokból is kizáródnak. Ez a veszély fenyegeti az ukrajnai, illetve a szerbiai magyarságot, vagyis több mint félmillió magyar úgy kerülhet ki a nemzeti vonzáskörből, hogy rosszabb helyzetbe kerül, mint a kommunizmus idején. Ezt kizárólag Magyarország tudja kezelni.
- Az unióba bekerülő közösségek sorsa is elsősorban a magyar kormány kezében van?
- Igen, elsősorban azért, mert nemzetpolitikát csak kormányzati akarattal lehet hatékonyan mûködtetni. Egyébként amatőrré válik. Tehát rendkívül fontos az, hogy Magyarországnak milyen kormánya van. Én a mostani helyzetet elég tragikusnak látom, mert minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi magyarországi kormány ellenérdekelt a nemzetpolitika mûködtetésében. Elég felsorolni néhány elemet: gyakorlatilag kicsontozták a státustörvényt, később egymás ellen uszították a nemzetet a népszavazási kampányban, két éve nem mûködik a Máért, legutóbb megszüntették a Határon Túli Magyarok Hivatalát, és szélnek eresztették a szakembereket, akiknek tapasztalatuk, mûveltségük és gyakorlatuk volt a nemzetpolitika mûködtetésében. Most pedig meg fogják szüntetni azokat a közalapítványokat, amelyek életben tartották a határon túli magyar kultúrát, legalábbis nagymértékben pótolták a hiányokat. Tehát rosszabb helyzetbe került a nemzetpolitika, mint volt 1990-ben, vagy akár azelőtt. A rendszerváltás előtt legalább mûködött a felszín alatti szolidaritás, és volt egy egységesen megnevezhető ellenfél: a hatalom. Szétzilálódtunk. Akkor legalább egy tudat összetartott, hogy majd lesz ez másképp is. A nemzet annyira megosztott soha nem volt, mint most.
Kormányzati szerep
- Nem tudathasadásos állapot az, hogy mind Szlovákiában, mind Romániában a magyar közösség politikai képviselete kormánytényező, vagyis azt a kormányt támogatja, amely ellen a közösségi jogokat meg kellene fogalmaznia?
- A kormányzati szerepvállalást nem tartom elhibázottnak és önmagában károsnak. A kérdés az, hogy ezzel a hatalommal hogyan tudunk élni. Hiszen ha belépek egy kormányba, akkor nem egy ellenséges kormányba lépek be, hanem egy olyanba, amilyent én is létrehozok. Az ellenséges kormány ugyanis megbukott már. Ennek a létrehozásában azért veszek részt, hogy az én elképzeléseimet, legalábbis azok egy részét, megvalósítsam. Innen nézve a kérdés az: alkalmas vagyok-e arra, hogy megvalósítsam ezeket az elképzeléseket, esetenként kikényszerítsem megvalósításukat. Ha ezt nem tudom, akkor önmagam ellenségévé válok.
- Szlovák és román vonatkozásban nem ez történt?
- Részben ez történt, igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy a kormányszerep teljes egészében káros volt. De az nyilvánvaló, hogy nagyon sok mindent újra kellene gondolnia a magyar politikai osztálynak, és a politikai közgondolkodásban is sok mindent újra kellene értékelni. Tulajdonképpen válságba jutott a magyar politika. Válságban van a romániai magyar politika, a szlovákiai is. De válságban van a délvidéki, és mint mondtam, a magyarországi magyar politika.
- Milyen pozitív nemzetpolitikai jövőképet lehetne megfogalmazni. Van-e egyáltalán ilyen?
- Hogy sok mindent újra tudjunk kezdeni, illetve folytatni, amit érdemes, ahhoz két dolog kell: a nemzetnek vissza kell fog-lalnia Magyarországot és önmagát is.
Kérdezett: Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.