Színjátszó tábor SetétpatakonNyári táborok: Útravaló szívnek s léleknek

2006. augusztus 23., szerda, Archívum 2003–2007

A képzelt függönyhöz oson a főrendező. A képzelt lyukon át kiles a képzelt nézőtérre. ,,Hangosan beszélni, mert a hátsó sorokban nem hallják?, hangzik az utolsó rendezői utasítás. ,,Olyan telt ház van??, jön azonnal a pódiumláztól picinykét remegő hangú színésztől az oda kívánkozó kérdés. Persze, ez csak játék, amolyan feszültségoldó, hiszen mindannyian látjuk egymást, nézők a színészeket és színészek a nézőket. A patak völgyébe installált színpadot semmi nem választja el a két marton kiképezett nézőtértől, hol bő félszázan ülnek a padokon, az avaron, s legalább akkora izgalommal várják az előadást, mint a képzelt függöny túlfelén a játszók.
Főrendező felvezetőjével kezdődik a bemutató. Ötnapi kemény munka eredménye, amit láthatnak a nézők, hivatásosoknak is kevés lenne ennyi idő egy színházi produkció elkészítéséhez, ne úgy tessék hát nézni, mint kész előadást, bár járni már tud. Főrendező visszavonul ? kezdődik Uzonka legendájának színpadra alkalmazott változata. Minimális díszlettel, házilag gyártott kellékekkel és jelmezekkel, de a teret jól kihasználva, s ha a szövegmondás olykor akadozó, avagy egyik-másik szereplő színpadi mozgása kissé darabos, netán suta, mindezt menti lelkesedésük, s a tudat, hogy amatőr színjátszók rendkívül rövid idő alatt összeállított előadása ? a végső, fergeteges tapsot tehát bőséggel kiérdemelték a setétpataki amatőr színjátszó tábor résztvevői. Mert az ő előadásuk zajlott a szabadtéri színpadon, a kettészakadó Se-tét-patak képezte kis szigeten. Egyetlen egyszer bemutatott előadás ? a Háromszék minden sarkából összesereglett Thália-szerelmesek amolyan vizsgaféléje.
Az amatőr színjátszó táborok sorában áttörés az idei, sorrendben a hetedik. Ez idáig két mûhelyben dolgoztak, a rendezők és a színjátszók külön utakon haladva jutottak el egy-egy jelenetsor összeállításáig. Ezúttal együtt dolgoztak, egy teljes próbafolyamaton haladva végig a darab kiválasztásától a kész előadásig. S bebizonyosodott, ez a jobb út. Rendészek és színészek, avagy rendezők és színezők ? miként egyik ,,tábor? a másikat, avagy másik az egyiket nevezte ? némi tapasztalatot szerezhettek emígy egy színházi produkció elkészültének folyamából ? zömük első alkalommal, mert habár régi ,,motorosoknak? számítanak közösségükben, évek óta esztendőnként egy, esetenként több előadást is készítenek falujukban, szakmai felkészítőn mégis keveseknek adatott meg, hogy részt vegyenek. Holott Háromszék amatőr színjátszói palettája meglehetősen gazdag, legtöbb, magára valamit is adó faluban mûködik egy-egy csoport, ha nem is rendszeresen, ha csak évente egy, rendszerint a szüreti bálra vagy a farsangra időzített előadást hoznak össze.
Az amatőr színjátszó táborok immár hetedik éve visszatérő vezetői Adorján Viktor és Balogh István - előbbi székesfehérvári színházi rendező, volt színházigazgató, utóbbi Sárospatakon élő képzőmûvész. Hogy miért térnek vissza évről évre? Mert nemcsak adhatnak, de kapnak is.
- A táborba jövők nagyon nyitottak, nagyon fogékonyak, jól lehet velük haladni, tényleg dolgozni jönnek ide és tanulni, nagyon nagy energiákkal törekszenek arra, hogy felszívjanak magukba valamit, amit majd a későbbiekben talán hasznosítani tudnak. Másrészt én úgy érzem, nagyon nagy szükség is van arra, hogy visszajöjjünk, adjuk azt, amit tudunk, amire úgy tûnik, leginkább szükség van ? mondja Adorján Viktor.
- És olyan odaadásssal tudnak dolgozni az itt lévő emberek, hogy abból mi is feltöltődést kapunk, pedig az egész hét, éjjel és nappal munkával telik, nincs idő kirándulni, csak a színjátszás, meg az éjszakai beszélgetések ? egészíti ki Balogh István.
- Mi az, amit ennyire rövid idő alatt meg lehet tanítani?
- Ha ott kezdjük a dolgot, hogy tizennégy színésszel és hat rendezővel egy próbafolyamat zanzásított modelljén menjünk végig, hogy megtapasztalják a legfontosabb tennivalókat, hogy mely próbán mi a teendő, mivel foglalkozunk akkor, és mivel később, valami rend, valami tematika legyen a munkában, ami egy próbafolyamatnak a lelke tulajdonképpen, hogy mindent a maga idejében kell megcsinálni, ha ilyen dolgokat akarunk megtanítani, akkor szükségszerûen le kell mondanunk arról, hogy ezeket a színészeket odáig eljuttassuk, hogy abból már tényleg egy átlényegülés lehessen és teljesen hiteles színpadi jelenlét.
- Elsősorban arra törekszünk, a legfontosabb alapelveket megismertessük, hogy az esszencia teremtődjék meg, minden más technika: hogy hogyan beszél, hogyan mozog, megtanulható máshol, később, itt bizonyos utalásokat erre teszünk. Elsősorban azt szeretnénk, értsék, tudják és érezzék, amit csinálnak, a többit majd úgyis magától hozzáteszik, amennyire a képességeik engedik.
- Első számú, és legfőbb érdeme e táboroknak, hogy valamelyes betekintést nyújthat a szakmába gyakorló amatőröknek. Egy kikerülhetetlen kérdés: mi szükségeltetik a mûkedvelő színjátszáshoz?
- Kell hozzá bátorság, kellenek hozzá emberek, meg kell hozzá szív - magyarázza Balogh István. Mi ezekben a táborokban arra is nagyon törekszünk, hogy a nem anyagiakon múló vitalitást is átadjuk. Hogy majd ne azon akadjanak meg, hogy nincs kultúrház, ahol előadhassanak egy darabot, vagy nincs pénz hozzá, amiből megteremtsék. Az Uzonka legendája pont egy olyan példa volt, ahol a természet erejével, tárgyaival meg lehetett oldani a darabot. Ez kifejezetten a kis költségvetésû színházra volt példa, egyébként is a szegény színházat játszottuk mind a hét év alatt.
Mint minden bemutató után, kiértékelés követi az Uzonka legendájának előadását is. Sajátságos helyen: a kőhalomnál. A tábor kezdete óta minden résztvevő egy-egy kőre írta rá érzéseit, üzenetét naponta akár többször is, a köveket egy kupacba gyûjtötték, ez a halom lett beszélgetéseik leggyakoribb helyszíne. A naplókövek feliratai meg ilyesfélék: kár hogy vége; minden vég egy új kezdet; nehéz munka; fájdalom. Híven tükrözik a tábori élet minőségét. A kövek egy része a táborozók zsebében hazavándorol ? ha erőt kell majd gyûjteniük az újrakezdéshez, hát legyen egy fogódzójuk. Bár az önfeladás veszélye nem fenyegeti a bölöni, kovásznai, gidófalvi, berecki, zágoni, ozsdolai, baconi, marosvásárhelyi fiatalokat, mindannyian a jövő évi viszontlátás szent ígéretével búcsúznak. Most, úgy tûnik legalábbis, elegendő erőt kaptak a folytatáshoz. Ami nem mindannyiuknak könnyû, néhol közösségük tagjainak, vezetőségének közömbösségével, másutt meg éppenséggel ellenkezésével kell megküzdeniük. Míg szív és lélek dolgozik bennük, legyőzhetik az akadályokat. Rajtuk múlik.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép