Városunkban mindig is a foci volt a legfobb sport - nyilatkozta Gazda István, Kovászna alpolgármestere. 1931-ben alakult meg az elso labdarúgócsapat a pokolsár városában, amelynek megsegítésére egykoron még bált is rendeztek. A kovásznai foci fénykorában a C-osztályban szerepelt, sajnos, az elmúlt két évben a csapat nem indult sem a megyei, sem D-osztályos bajnokságban. Az 1931-ben megalapított Kárpátok Sportegyesületnek volt asztalitenisz-, teke- és síszakosztálya. A késobbiekben az Akarat Sportegyesületnél a férfi és noi teke (ott voltak a megyei bajnokságban) mellett volt sakk, illetve férfi és noi kézilabda is. A kommunizmus éveiben ,,majdnem meghonosodott? a kajak-kenu is Kovásznán, Tordai András tanár úr jóvoltából. Az iskolás sport terén - fociban, kézilabdában és atlétikában - a kovásznaiaknak is voltak jó eredményei. Ma viszont? Gocz Tibor - a kovásznai önkormányzat alkalmazottja - érdeklodésünkre felvázolta, hogy most hol áll a pokolsár városának sportélete.
- Hol tart jelen pillanatban a városi sport?
- Nem túlzok, de szerintem a jó úton vagyunk, foleg azóta, hogy megépült az új sportcsarnok. Amióta elkészült a terem, azóta már sok versenynek adott otthont a létesítmény - annak ellenére, hogy a kezdetekkor rengeteg problémát, gondot kellett orvosolni. Az idén például mi szerveztük meg a líceumok körzeti lány kézilabda-bajnokságát, ezt követte a gimnazisták ugyancsak körzeti és ugyancsak kézilabda-viadala. Továbbá az V-VIII. osztályosok foci-zónabajnokságát is itt tartották meg, majd következett a sepsiszentgyörgyi Master Karate Club versenye, amely országos megmérettetés volt. El kell mondanom azt is, hogy amióta átadták a sportcsarnokot, azóta mi - Kovászna - vagyunk ennek a versenynek a házigazdája. Mikola Zoltán tanár úr minden héten asztalitenisz-tanfolyamot tart a sportcsarnokban hetente három alkalommal, erre több helybeli gyerek is rendszeresen ellátogat. Emellett a sepsiszentgyörgyi Master Karate Club kovásznai kis fiókszervezetének gyerekei is itt tanulnak karatézni. Sajnos, szabadkötésu birkózással foglalkozó csoportunk felbomlott, és most hetente háromszor sepsiszentgyörgyi edzok járnak fel hozzánk a gyerekeket tanítani. Ez jelen pillanatban csak kényszermegoldás. Valamikor nagyon jó birkózószonyegeink voltak, de ezeket idovel eladták. Egykoron arról is volt szó, hogy a birkózóversenyt is Kovásznán szervezzük, de valamilyen okból ez az elképzelésünk nem valósult meg. Tehát hétfon, szerdán és pénteken e három sportág kedveloi (az asztalitenisz, a karate és a birkózás) veszik birtokukba a sportcsarnokot napi két órára.
- Milyen sportág van, ami nem csak egy-egy ember érdeklodését kelti fel, hanem megmozgatja az egész kovásznai közösséget?
- Talán ez a labdarúgás lenne... Én gyakran szervezek focibajnokságokat. Márciusban ért véget a 2005-2006-os küzdelemsorozat, amit tavaly osszel kezdtünk el. A nyári szünetben mozogni akarók rúgják a bort a csarnokban. Júliustól augusztusig egy másik minifocikupát rendeztem, ami nagy sikernek örvendett. Szeptember 15-tol újraindul a városi minifoci-bajnokság, persze, annak függvényében, hogy hány csapat fog jelentkezni. Sajnos, a kosárlabda iránt nagyon kevés az érdeklodés. Valamikor szó volt arról, hogy nálunk is indulna egy kosárlabdacsapat, és Váncsa Albert tanár úr segítségével talán megvalósíthattuk volna elgondolásunkat, sajnos, nem sikerült összehoznunk. Erre a célra a termet mi biztosítottuk volna, sajnos, nem gyult össze annyi gyerek, hogy érdemes lett volna feljárni Szentgyörgyrol ide edzést tartani. Szerintem a városban a kosárlabda egyszeruen nem keltette fel a nagyközönség érdeklodését. A közelmúltban a kézdivásárhelyi Lénárt Adolf indított egy kosaras csoportot, és rendszerességgel tartanak edzést. Adolf próbálkozik a kosárlabda népszerusítésével, és én abban segítek neki, amiben csak lehet s tudok. Sajnos, ok is ,,nehéz körülmények? között dolgoznak, hiszen tudomásom szerint a városban nincs kosár szakos tanár, így a céhes városból kell trénernek idejönnie, hogy edzést tartson. Nemrégiben szerveztek egy kosárlabda- hétvégét, amelyen szentgyörgyi, brassói, kézdivásárhelyi és természetesen, kovásznai gyerekek vettek részt. Nagyon szép volt, és én nagyon reménykedem abban, hogy ezáltal egypár gyerekkel megszerettették a kosárlabdát. Az új sportteremmel együtt kaptunk kosárpalánkokat is, de mivel kicsi a csarnok, nem fértünk ezektol. Aztán a nagy súlytól a mozgatható palánkok kerekei tönkrementek, mert a pálya szélén állították fel, s a helyszuke miatt nagyon veszélyeztették a bent sportolók testi épségét. Most már az elotérben tároljuk a két palánkot. Most vakáció van, és az új tanév kezdéséig az iskolai sportban holt szezon van, de amint beindul a suli, máris itt vannak a Kovásznai Napok. Ekkor lesz kézilabda-bajnokság, lesz szaladóverseny, szervezünk minifocitornát, ha lesz érdeklodo, akkor megpróbálunk összehozni egy görkorcsolyaversenyt is. Körülbelül ez lenne a városnapok sportprogramja, ami persze még változhat.
- Egykoron kézilabdacsapata is volt a városnak. Most mi a helyzet ezzel a sportággal?
- A kézilabda most csak az iskolák szintjére korlátozódik. Az iskolás csapatok is eljárnak a sportcsarnokba edzeni - persze, amikor csak tehetik, hiszen messze van a központtól az új létesítmény. Így mindenki az iskolákban tartja az edzéseket. Ennek ellenére a kovásznai lánycsapatunk egészen jól szerepelt az idén különbözo versenyeken. Ha már az iskolás sportnál tartunk, akkor meg kell említeni az Avram Iancu Iskolát, amely idén nagyon jó eredményeket ért el az atlétikában. A tanintézmény nyolcadikos lányai ott voltak a kolozsvári körzeti versenyen, ahol versenyzoink még elso díjat is nyertek.
- Utánpótlás-nevelés szempontjából lehet alapozni az iskolákra?
- Lehetne, de csak az emberanyag szempontjából. Az a baj, hogy sok szülo anyagilag nem bírná meg, hogy a tehetséges gyerekét egy jó klubhoz küldje sportolni. Itt, sajnos, korlátoltak a lehetoségek.
- A pénzhiány az, ami korlátokat állít fel?
- Így van. A pénztelenség miatt akad rengeteg gond, probléma. Itt, nálunk a sportcsarnok bére egy órára 350 000 régi lej - ami a szentgyörgyi egymillió lej mellett tényleg semmi, s így is vannak csapatok, amelyeknek nehézséget jelent az, hogy összeszedjék ezt az összeget. Ennek ellenére sokan látogatják a sportcsarnokot. Amikor szezonja van a minifocinak, akkor este 11-ig is fociznak a csarnokban.
- Mi a gond a kovásznai futballcsapattal, hiszen a városnak volt és van hagyománya a labdarúgás terén?
- A focipályát visszaigényelte egykori tulajdonosa, amit vissza is kapott, és a kovásznai helyi tanács hajlandó lett volna ezt megvásárolni. Sajnos, az üzlet nem köttetett meg, mert a ,,régi-új? tulajdonos kevésnek ítélte a tanács által ajánlott összeget, késobb négymilliárdot kért a pályáért. Ezt pedig a kovásznai tanács nem tudta elfogadni... Eközben telt-múlt az ido, a pályagondok miatt pedig nem indult városi csapat a bajnokságban. Mi, a játékosok szerettünk volna egy bizonyos folytonosságot fenntartani, de aztán mégis kimaradtunk - persze, csak addig, amíg tisztázódik a pálya ügye. Ezt követoen a helyi tanács rosszhiszemuség miatt beperelte a futballpálya mostani tulajdonosát, amit elso fokon meg is nyert az önkormányzat. A döntés ellen viszont fellebbezett az alperes. Most pedig további huzavona következik, ami nem tudni, hogy meddig fog még tartani.
- Mi történt a csapattal, a játékosokkal?
- Rajtam kívül további 14 kovásznai volt a csapat tagja, és mindannyian ott futballoztunk tovább, ahol éppen tudtunk. Nyolcan játszunk Zabolán, annál a csapatnál, amely most jutott fel a negyedik ligába (D-osztály), hárman játszanak Tamásfalván, ketten vagy hárman pedig Zágonban. Az hiszem, lassan mindenki megtalálta a helyét. Az az igazság, hogy, ha most újraindulna a kovásznai csapat, akkor nagyon nehéz lenne összeszedni az embereket.
- Mennyire érdekli a kovásznai fiatalságot a sport?
- Hát, ahogy én látom ezt a dolgot, a város ifjúsága nagyon elhanyagolja a sportot. Csak az érdeklodik a sportolás iránt, aki velem egyidos vagy idosebb. Nem azt mondom, hogy nincs egyáltalán fiatal, aki ne szeretné a sportot, de ezek száma nagyon kevés, és ok is többnyire a foci után érdeklodnek. A többiek pedig, csak úgy el vannak magukkal.
- Szentgyörgyön a fiatalok már évek óta érdeklodnek a gördeszkázás, a görkorizás és ehhez hasonló, ,,extrémebb? sportok iránt. Itt mi a helyzet?
- A gördeszkázás próbál lassan betörni ide is, sajnos, nekem az az érzésem, hogy egy picit rossz irányban. Mivel nincs, ahol ezt a sportot uzni, a gyerekek a parkban próbálkoztak vele, ami kisebb-nagyobb rongáláshoz vezetett, és az átalakítás után nem is engedik. Kovásznán ,,elfogadhatóan? görkorizni csak az Iskola utcában lehet, a város többi részén, sajnos, a rossz útviszonyok miatt ez nem lehetséges. Télen egy picit másabb a helyzet, mert a különbözo sítáborok alatt a gyerekeknek alkalmuk van kipróbálni még ezt-azt.
- Milyen álmokat dédelget a kovásznai önkormányzat a város sportéletének fellendítése érdekében?
- Én nagyon szeretném, ha a focit valamilyen szinten újra tudnánk indítani. Már azzal a gondolattal is kacérkodtam, hogy én elvállalnám az utánpótlás-nevelést, persze, ha volna focikedvelo gyerek. A másik dolog, ami nagyon régi tervünk, ha megvalósulna a régóta megálmodott sípályánk. A síelés iránt biztos lenne érdeklodés, hisz rengeteg kovásznai gyerek szereti. Egy kézilabdacsapat indításán is gondolkodtunk, de errol, sajnos, többet nem tudok.
Tibodi Ferenc