A rodostói székely kapu után a Székelyföldi Magyarok Társaságának szervezésében újabb emlékhely született a múlt héten Rodostóban, pontosabban azon a helyen, ahová a bujdosók gyó-gyulni jártak. A helyet sokáig nem tartották számon. Beder Tibor csíkszeredai földrajztanár, a török-magyar barátság apostola, megszállottan keresi azokat a történelmi helyeket, járja azoknak a magyaroknak a nyomát, akik Törökországban éltek saját elhatározásból vagy számûzetésben. Így jutott el a savanyúvíz-forráshoz is, amely egy Rodostóhoz tartozó tanyán, Avsarban található. Avsar néhány házból áll, kéttucatnyi lakosa pásztorkodással és földmûveléssel foglakozik. Határában, egy völgyben fekszik a forrás, amelynek sós vize édes emlékként juttatta eszébe Mikes Kelemennek az otthoni ízletes savanyúvizeket. Beder Tibor, a Székelyföldi Magyarok Társaságának elnöke második alkalommal szervezte meg a Mikes-zarándoktúrát, és a tavalyi székely-kapu-állítás után most ezt a helyet jelölték meg székelyföldi kopjafával, amely akárcsak a székely kapu, üzenetet hordoz: lövétei cserefából Török Csaba csíkszeredai faragómester - a kopjafa felirata szerint - a bujdosók emlékére faragta. A zarándokok a Lármafa-találkozók résztvevői voltak, és azokat a településeket képviselték, ahol Szent László emléke megmaradt freskón, védőszentként, történelmi csaták színhelyén vagy legendákban.
Mikes 1720. augusztus 23-án írta le a gyógyító forrást, a kopjafaállítás is ezen a napon történt. A hely kijelölésében a rodostói elöljárók döntöttek. A török állam biztosítani szeretné az emlékhely védelmét, de az erdőben ez nem lehetséges, így alkalmasabb a lakóházak között. A kis település ,,központjában? felállított kopjafánál Mehmet Kacsak bíró köszöntötte a magyar vendégeket. Életében először adatott alkalom nyilvánosan szólnia, így rövidre fogott üdvözlő szavaiban arról a megtiszteltetésről beszélt, amely az ottani embereket érte. Beder Tibor török és magyar nyelven mondta el ünnepi szavait: ,,Ezer kilométerről eljöttünk ide a hajdani magyar hazából, hogy hitet tegyünk mellettetek, és elmondjuk, bátor kiállásotok a magyar szabadság ügye mellett nem volt hiábavaló?. Félszáz ember nevében szólt a jelképes fogadalom: ,,soha nem fogunk lemondani anyanyelvünkről, magyar-ságunkról, nem felejtjük elődeink hősies tetteit. Hirdesse ez a kopjafa a magyar összetartozás és élni akarás tényét!? A válasz Ahmet Mailoglu kormányzó-helyettes részéről jött: ,,Köszönjük, hogy eljöttetek, mint a saját országotokba jöttetek volna. A történelem elszakított egymástól, de sok száz év után egy magyar hős nevében született találkozás jelzi, a török és magyar egy tőről született nép, közös gyökereink határozzák meg testvéri kapcsolatainkat.? A kormányzó-helyet-tes ígéretet tett, hogy jövőre márványalapzatot vonnak a kopjafa köré, és megjelölik a helyet, hogy odataláljon valamennyi magyar, aki kíváncsi a bujdosók nyomaira.
Hogy mennyire igaza volt Mikesnek, amikor leírta a savanyúvíz forrását, azt maguk a zarándokok is megtapasztalhatták. A kecskeitatónak kialakított forrásegyüttes tócsafürtnek hatott, vizét pedig csak óvatosan fogyasztottuk, mert Mikesre hallgatva ajánlatosabb volt tisztító ,,munkál-kodását? megelőzni. Azt azonban itthon mindenki kipróbálhatja, mert a helyiek délután mintegy százliternyi savanyúvízzel leptek meg szállá-sunkon, amiből mindenki meríthetett kedve szerint.
A Mikes zarándokút állomásai - Drinápoly (Edirne), Uzunköprü, Gallipoli (Gelibolu), Rodostó (Tekirdag), Isztambul (távolról tekintve meg a metropolisba beolvadt Jenikőt és Bujukderét) ? a magyar történelem örökségét hordozzák. A résztvevők a történelemnek adóztak, amikor a Rákóczi Múzeumnál elhelyezték a tisztelet hargitai fenyőtobozból készült nemzetiszalagos koszorúját, számba-vették a rodostói Magyar utcában megmaradt egyedüli emléket, az omladozó Bercsényi-házat, megálltak a Mikes-ház helyén, amely alig egy éve még romos állapotban, de állt, és ajándékot vittek magukkal. A Johannita Lovagrend erdélyi tagozatának jóvoltából számítógépet adományoztak a múzeumnak. Ali Kabul igazgató elsősorban a kapcsolatteremtés lehetőségére gondolt, amikor átvette: talán a világháló segítségével valamennyi magyar számára elérhető lesz Rodostó. A magyar nyelvet ismerő Ali Kabul szeretetből tanult meg magyarul, majd a magyar kultúrát és történelmet megismerve, elődeinek tiszteletével fogadja a Rodostóba látogató, főleg erdélyi turistákat.
A Mikes-zarándoktúra folytatódik, Beder Tibor már a hazafelé vezető úton újabb terveket szőtt. Közismert tény, hogy a török kultúra kiemelkedő alakja, az első török nyomda megalapítója, Ibrahim Müteferrika magyar származású volt. ,,Én igénytelen, szegény szolga, Magyarországon, Kolozsvár városában születtem? ? kezdte emlékiratait a bujdosó fejedelem tolmácsa. Müteferrika tiszteletére jövőre a rodostói emlékparkban állítanak emléket.
Oláh-Gál Elvira
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.