HatárhelyzetekKözélet: Bátortalan tétovaság

2006. szeptember 1., péntek, Archívum 2003–2007

Göncz Kinga egynapos hivatalos bukaresti látogatása után hazatérve, otthon folyamatosan Szlovákiával kapcsolatos, súlyos gondokról beszélt, mintha nem a román fővárosban, hanem az egykori magyar királyokat koronázó Pozsonyban járt volna. Mindez nem véletlen, az Európai Unió politikai, jogi és erkölcsi ,,magasságába? emelkedett Szlovákiában pozsonyi kormányzati összekacsintó elnézéssel olyan barbarizmusnak vagyunk tanúi, amelyre csak a legelvetemültebb fasiszta-bolsevista társadalmi csoportosulások voltak képesek, vagy amire a kortársi világban az egymással torzsalkodó afrikai-ázsiai törzsek némelyikénél találkozunk.
Az atrocitások miatt a magyar külügyminiszter asszony Szlovákia felé irányuló mosolydiplomáciája indokolt...
A magyar külügyminiszter asszony bukaresti látogatása utáni ,,mellébeszélésének? viszont más eredői is vannak. A várakozással és reménységgel beharangozott egynapos találkozósorozat napirendjén fontos kérdések, a regionális együttmûködés, a romániai magyar nyelvû felsőoktatás, a Nabucco gázvezeték programja, a romániai kisebbségi törvény elfogadása szerepelt. Szó volt továbbá a Romániában - főleg az ortodox egyház berkeiben - nagy port kavart Gozsdu Alapítvány ügyének rendezéséről, a verespataki beruházásról, a magyarországi román kisebbség jogi státusáról.
Göncz Kinga és a magyar diplomácia konkrétumokat várt ettől a találkozótól.
A hazai magyar sajtó a látogatással kapcsolatosan általában eufóriás, egyesek a két állam közötti viszonyt, a kapcsolatok minőségét illetően egyenesen az ,,áttörés? lehetőségéről beszéltek.
A magyar diplomáciának szüksége is volna végre némely sikerélményre, hisz a két ország kapcsolatainak dicstelen korszakai után a magyar országvezetés ismét mindent a ,,jó szomszédsági viszony? kialakításának és megőrzésének parancsa alá rendelt, Románia uniós csatlakozásának előmozdításáért - egyébként helyesen - néha többet hangoskodott, mint önmagáért. De lám, a magyar mosolydiplomáciának most is az az ,,eredménye?, hogy Traian B?sescunak mindmáig más a véleménye a kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadásáról, mint a román kormányfőnek, s az államfő mintegy szószólójaként akadt olyan parlamenti képviselő is, aki Göncz Kingát kioktatta, hogy a román törvényhozásnak ne ő szabjon feltételeket.
A román-magyar kapcsolatok alakulását és útvesztőit tekintve Varga Andrea bukaresti-budapesti levéltári kutatásokra és kiváló elemzőképességére alapozott tanulmányai tûnnek múltba- és messzi előrelátóan irányadónak. A szerzőre már előbb is felfigyelhettünk, többek között a moldvai csángók ,,román eredetének? kidolgozásában a szekuritáté és a moldvai papság szánalmas szerepét feltáró kutatásai kapcsán. Most a bukaresti Új Magyar Szóban két jól időzített, remek írásban - Magyar-magyar kapcsolatok ?89 előtt, Arad után és A mosolydiplomácia nem talál fogást, 2006. szeptember 29-30.) - hívja fel a figyelmet arra, hogy ,,?a magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partner szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságra épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes, az elmúlt évek fejleményei azt mutatják, hogy a két ország viszonyát továbbra is a magyar kisebbséggel kapcsolatos alapvető nézeteltérések jellemzik. A román politika önképe már jó ideje az européer, demokratikus rendszerváltozáson átment és megújult társadalmi állapotra van hangolva. Ugyanakkor a román politikumnak a magyar veszélyre való hivatkozása mint állandó fenyegetettségi tényező van jelen a sajtóban, közpolitikában, parlamenti vitákban, nemzetközi kapcsolatokban.?
Ezen az őszön román-magyar közös kormányülésre kerül sor Budapesten. Göncz Kinga miniszter asszony bukaresti látogatása ennek a témafelvető előkészítője is volt.
Kívánatos lenne, hogy a magyar fél felismerje, Románia uniós csatlakozásáig rendkívüli és többé meg nem ismétlődő esélye van arra, hogy az erdélyi magyarság ügyét úgy képviselje, hogy az a kedvező megoldások felé forduljon, s az alapvető kérdéseket addig megnyugtatóan rendezzék.
A fél évszázados történetre visszanéző mosolydiplomácia kudarcsorozata, Kádár és Kállai 1958-as, Grósz Ká­roly 1988-as látogatásának szégyene legyen intő példa, mert másképp a magyar külügyminiszter Románia sikeres csatlakozása után majd Pozsonyba látogathat, és hazatérve egyfolytában Bukarestről kell beszélnie, ahol ,,elnéznek? az országban kibontakozó magyarellenes heccsorozat és jogsértő brutalitás fölött vagy mellett.
Mi ismerjük szomszédainkat.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép