Azt tartja egy bölcs klapancia, hogy: ,,Kedvet csinál a nedv / Nedvet csinál a kedv.? Prózaibban megfogalmazva, nem éppen humortalanul: ,,A humor az az enzim, amely nem a hasnyálmirigyünkben, hanem az agyunkban termelődik, és segíti a keserûségeinket megemészteni?. Köztudott az is, hogy kiváló írónk, legkitûnőbb humoristánk, Karinthy Frigyes ,,a humorban nem ismert tréfát?, és tumoráról, agydaganatáról is azt állította szellemesen, hogy a humora képez áttéteket az agyában?
Hogy mennyire fontos az ember és az egész emberiség számára a jó humor - gondolom -, most nem kell részletesebben, bővebben szólnom, hiszen a humor jótékony, gyógyító hatásáról könyvtárnyi irodalom született már. Mindenki tudja, hogy egy jó, kiadós, szívből előtörő nevetéssel mennyire megváltozik még a legborongóbb, legbúsmagyarabb, legéletuntabb állapotunk is. Felér a jó humor egy valódi életelixírrel. Ezért tartottam és tartom a humor mûvelőit, a sokak által ,,lekezelt? humoristákat az emberiség lélekgyógyászainak. Ezek az általában szerény körülmények között élő, de Istentől áldott, boldog emberek (mert boldogok ők, amikor/ha akkor is tudnak nevettetni, amikor sírni kellene!), ezek ott voltak népünk, a magyarság, ha úgy tetszik, a székelység őskorában is, Hunorokként és Magorokként, ott voltak a vérzivataros történelmünk csataterein, (vég)váraink bástyáin, falain, ott voltak a vérmezőkön, és ott voltak a megnyert csaták, háborúk utáni dáridókon is, ahol dalaikkal derûsen dalolták a megtörtént események verses krónikáit?
És itt vannak napjainkban is. Közöttünk élnek a derû dalnokai, akiknek van szemük a látásra, fülük a hallásra, hogy meglássák és megláttassák, hogy meghallják és meghallassák velünk a szomorúságok, a búbánatok közepette is a lélekemelő derût?
Sokan úgy tartják, hogy a legbúsabb, a legpesszimistább, a legéletuntabb nép a magyar.
Ez az állítás hamis. Bármennyire is életuntnak látszik e nép, ez csak látszat. Ellenkezőleg.
Nincs a magyarnál, a székelynél, a csíki vagy a háromszéki góbénál vídámabb, derûsebb ember a földkerekségen. Én ugyanis, eddig, csak ilyenekkel találkoztam! Még akkor is, ha abban a pillanatban éppen valamiért sírtak?
Én úgy vagyok ezzel, hogy ha a kezembe veszem a ,,legbúsabb? magyar költőnk, Ady Endre verseit, irásait, azokban is kitûnő humorról árulkodó gyöngyszemeket találok. Sőt, még a Halotti beszédben is! Nem bánom, ha megmosolyogják ezt a tulajdonságomat ?
Mint már említettem, meggyőződésem, hogy szûkebb pátriánk, Háromszék is megvan áldva kitûnő humorérzékkel és humorral rendelkező emberekkel. Csak éppen nem született meg még egy közös fórumuk. A Háromszék független napilapunk teret biztosít ugyan ritkábban, vagy néha rendszeresebben, egy-egy humorosabb hangvételû irásnak, de szerintem több kellene. Mert a jó humorból sosem árt meg a sok. Jó lenne, jól jönne egy új, csakis humorpártoló, humorbeállítottságú lap. A címe már adott, a Humorszékre gondoltam. Ez fia, öccse, leánya, tejesborja vagy kismalaca lehetne a Háromszéknek, csak éppen meg kellene találni hozzá a pénzalapokat és a szerkesztőket?
Gondolom, ennyit megérdemelne Háromszék humorkedvelő népe?
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.