
Interjú EVA MARIA BARKI nemzetközi jogásszal
Eva Maria Barki Bécsben élő és tevékenykedő nemzetközi jogász a gyergyószentmiklósi EMI-táborban nagy érdeklődésnek örvendő előadásban ismertette a dél-tiroli önrendelkezési küzdelem történetét. Az interjúban a példa magyarságra érvényes tanulságairól érdeklődtünk.
Kisebbség helyett nép
- A legfontosabb tanulság az, hogy a kiindulási alapot az önrendelkezési jog képezi. Ugyanilyen lényeges, hogy a dél-tiroliak sohasem határozták meg magukat kisebbségként. Ha elolvassuk azt a rengeteg nyilatkozatot, határozatot, leveleket, amelyek az ötvenes évek végén rendkívül intenzívé váló önrendelkezési harcban születtek, egyszer sem találkozunk a kisebbség fogalmával. A dél-tiroliak mindig népként határozták meg magukat, és mint nép kérték az önrendelkezési jogot. Nem az autonómiát, nem a kisebbségi jogokat, hanem az önrendelkezési jogot. Úgy kezdődött, hogy aláírásgyûjtést szerveztek már a háború után, ez volt a kiindulópont, és az akkori kétszáznegyvenezer dél-tiroliból 155 000, vagyis az összes szavazati joggal rendelkező polgár aláírta ezt a követelést. Ez volt az osztrák kormánynak is a háttere, mert azt mondhatták, hogy a dél-tiroli nép csatlakozni akar Ausztriához, hiszen ők a teljes önrendelkezést kérték. Így sokkal keményebb tárgyalási pozíciót tudott kiharcolni az osztrák kormány és a dél-tiroli néppárt, ebből születhetett meg az autonómia mint kompromisszum. A történelemben még sohasem adtak autonómiát azoknak, akik ezt kérték, hanem mindig a tárgyalások eredménye folytán, kompromisszumként lehetett elérni. Például az Aland-szigeten is így történt, egy tárgyalást egyébként sem szabad kompromisszummal kezdeni, hanem a teljes jog követelésével.
Kedvező helyzet
- Az akkori dél-tiroli és a mostani magyar törekvések szempontjából van-e különbség az akkori és a mostani világpolitikai helyzet között?
- A világpolitikában és abban a kontextusban a nemzetközi jogot illetően a mai helyzet sokkal kedvezőbb és sokkal könnyebb. Gondoljunk arra, hogy amikor a dél-tiroliak kivívták az autonómiát, akkor az önrendelkezési jog még nem szerepelt nemzetközi egyezményekben, hanem csak a Wilsoni pontokban és az Atlanti chartában, és mint alapelv az ENSZ chartájában. De nem volt egy EBEÉ-folyamat, nem született még meg a két emberjogi egyezmény, amit Románia is ratifikált. Tehát az önrendelkezési jog ma kötelező érvényû mindenkire. A szakirodalomban ezt úgy hívják, hogy ius cogent, amelyről nem is lehet lemondani, és ami mindig érvényes. A román nemzetközi jogászok is ezt mondják, Aureliu Cristescu könyvet is írt erről. Továbbá nagyon sok ENSZ-határozat született ennek alapján. Például Spanyolország fordult Gibraltár esetében az ENSZ-hez, aminek következtében több határozat született, amely tartalmazza az önrendelkezési jogot, sőt, azt is kimondta az ENSZ-közgyûlés, hogy számításba kell venni nem csak a nép akaratát, hanem a történelmi adottságokat. Például Gibraltár esetében, ha ott már nem élnek spanyolok, csak angolok, akkor is fontos elem, hogy Gibraltár több száz éven át Spanyol-országhoz tartozott, és Spanyolország történelmének, kultúrájának fontos és egységes része volt. Mindez nem volt lefektetve akkor, amikor a dél-tiroliak az önrendelkezésért harcoltak. Sokkal nehezebb volt az osztrák kormány helyzete is, hiszen Ausztria kommunista gyûrûbe került, akart csatlakozni az európai gazdasági közösséghez, de egyetlen, nem kommunista szomszédja, Olaszország ezt akadályozta. Úgyhogy az osztrák külpolitikának, diplomáciának hatalmas áldoza-tokat kellett hoznia. De megtette. Nem beszélve az emberi és anyagi erőfeszítésről, amelyet ez a harc követelt. De hasonlóságok is vannak. Az osztrák diplomaták ENSZ-ben felolvasott nyilatkozataikban mindig arra hivatkoztak, hogy milyen sok állam jött létre Afrikában, Ázsiában. Ugyanez a helyzet most is. 1990 óta önrendelkezési hullám söpört át Európán a Baltikumtól a Balkánig, és mindenki megkapta a kért önrendelkezési jogot, kezdve az észtekkel, lettekkel, litvánokkal Horvátországig, Szlovákiáig, Szlovéniáig, most, legutóbb Montenegró, és Koszovó is teljes vagy részleges függetlenséget fog kapni hamarosan. Csak a magyarság nem. S azért nem, mert még nem kérte. Ahogy mindig szoktam idézni Felix Ermakora tanáromat, aki különben Klapka utódja, és nagyon szereti a magyarokat, ő azt mondta: mindent el lehet érni, ha ezt egy nép akarja, és ezt az akaratát ki is fejezi.
A konfliktusokat
meg kell jeleníteni
- Az ilyen jogi megközelítés azonban ritkán fedezhető fel a magyar politikai cselekvések hátterében. Vajon miért?
- Nem is kérdés, hogy ezt a politikának kellene végrehajtania, de az önrendelkezési jog birtokosa és alanya is a nép. A nép a legnagyobb hatalom, és ha a nép valamit akar, akkor nincs hatalom, diplomácia, amely ezt meg tudná akadályozni. Az önrendelkezési jog végrehajtásának klasszikus példája a német újraegyesítés. Amikor egymillió ember Lipcsében az utcára vonult, és azt mondták: mi vagyunk a nép, és ez lett a klasszikus önrendelkezési jognak a kifejezése, akkor ezt annak ellenére kellett tudomásul venni, hogy sem a Szovjetunió, sem a nyugati nagyhatalmak nem akarták a német egyesítést. De ez egy olyan nagy erő volt, vagy annak látszott, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ugyanez történt Belgrádban, amikor megbuktatták Milosevicset, ugyanez történt Kijevben, de annak idején Dél-Tirolban is. A dél-tiroliak még nyomatékosították is követelésüket több tucat magasfeszültségû oszlop felrobbantásával, de majdnem minden héten több tízezren tüntettek. Ha egy szabadságharcos meghalt, a temetésén húszezer ember vonult fel. Tehát egy ilyen erőt kell mutatni, egy nép akaratát látni és hallani kell, ez a fő kérdés.
- Nagyon sokszor hallani, hogy a konfliktusok ideje lejárt, most békés, tárgyalásos úton lehet rendezni az ügyeket. Nem lenne ez igaz? Egyáltalán van magyarázat arra, hogy miért fontos, érdemes a szembenállást megjeleníteni?
- A magyarság már tizenhat éve ezt az utat járja, és hol van az eredmény? Szerintem nagyon fontos megjeleníteni a konfliktusokat. A Dél-tiroli Néppárt alapszabályzatában alapelvként szerepelt, hogy konfliktuskereső párt, hiszen tudták, hogy csak az ellenállás révén lehet kivívni a jogokat. ?k nem a párbeszédet keresték, hanem tudatosan a politikai konfliktusokat igyekeztek feltárni, az abban rejlő lehetőségeket kihasználni. Az első nagy cselekedetük az volt, hogy kiléptek a regionális kormányból. Mert az olaszok ugyan megígérték az autonómiát, ennek ellenére két tartományt, Bozent és Trentinót összevonták, hogy olasz többséget alakítsanak ki. És a német lakosságra nézve hátrányos rendeleteket hoztak. Kilépésükkel demonstrálták, hogy nem lehet együttmûködni az olaszokkal, az olaszok így nem tudták felmutatni a világnak, hogy minden rendben van. Ugyanakkor a dél-tiroli párt mindig ellenezte az együttmûködést Rómával, mert nem lehet egyszerre Dél-Tirol és Róma érdekében politizálni. Egyszerre nem lehet két gazdának szolgálni.
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.