Keleti kalandozásokEgy Kedves asszony az Égei-tenger partján

2006. szeptember 9., szombat, Archívum 2003–2007

Törökországi útitervünk szerint Macarköyből hazafelé a Földközi-tenger partján lévő Antalyától mintegy 600 kilométert kellett volna megtennünk Izmitig, ahol szállást is foglaltak számunkra. A gépkocsivezetők Denizli előtt motormelegedést észleltek. Hatalmas hegyek között álltunk meg, tikkasztó melegben, száraz, füves, sziklás, kavicsos terepen, ahol, ahogy az úttestről leléptél, minden csípett és szúrt. A félig kopár, törpebozóttal, fenyőfélékkel borított hegyoldalak nem az erdélyi klíma hûvösét, hanem a mediterrán éghajlat hőségét fújták szembe velünk. Az aszfaltköpeny egyébként kiváló minőségû, a perzselő napsütésben sem olvad, nem deformálódik, a kátyú, mint olyan, mondhatni, ismeretlen fogalom. Az útépítés anyagaival viszont hazai módra gazdálkodnak, láttunk egész szállítmányt kilöttyintve és odacementeződve az aszfaltút rézsûjére. A száraz fû és az olajos levelû cserjék egyetlen eldobott cigarettacsikktől lángra lobbannának, s olyan tûz keletkeznék, amelyet Gróf Széchényi Ödön török tûzoltó utódai sem tudnának eloltani.
A tûzveszély miatt a magas hegyeken tûzvédelmi sávokat alakítanak ki, ezek olyanok, mintha fáslival, szalaggal kötötték volna át a hegyek hasát, derekát, nyakát.
A sofőrök előbb azt hitték, hogy a motor körüli vezetékeken egy tömítés lazult meg, és azért veszít vizet a busz. Ivóvíztartalékainkat is feláldozva feltöltötték a hûtőtartályt, s az útiterv szerint Denizli érintésével Pamukkale, illetve Hierapolis romvárosáig utaztunk volna. A gépkocsivezetők visszamentek a városba szervizt keresni, hogy a vízpumpát kicseréljék.
Pamukkaléban, a ,,Gyapotvárban? a társaság remekül érezte magát, a hosszú út porából vett köpenyeget volt alkalmunk nemcsak a buszbeli koncerteken, hanem a termálvizes tapicskolókban is lemosni, amelyekre még a nap is rámelegített, s a szikrázó napsütést visszaverő fehér mészkő a szó szoros értelmében vörösre pörkölte a bőrünket.
Délutánra megtudtuk, hogy a motorjavítás nem sikerült. A társaság a hírt fegyelmezetten fogadta, s azt is, hogy Izmitig aznap - vagy egyáltalán - nem juthatunk el. A javítómûhely közelében kell maradnunk, a sofőrök pedig alkatrészért kocsikáztak egy másik városba.
Úgy tudom, a csíkszentdomokosiak ekkor hozakodtak elő azzal a dédelgetett tervvel, hogy keressük fel azt a falubeli hölgyet, aki az egyik Égei-tenger parti nyaralóvárosban utazási irodát vezet. Angella szülei - mondták -, mikor megtudták, hogy a falu vezetői a székelykapu-ajándékkal Macarköybe utaznak, ahol testvértelepülési szerződést óhajtanak kötni, a polgármester lelkére kötötték, hogy ha egy mód van rá, keressék fel a lányukat, aki, majd meglátják, milyen örömmel fogadja a székelyföldieket, s ha valami baj van, forduljanak hozzá, mert török férjével együtt mindenben segít.
Izmit helyett így jutottunk el Kusadasi üdülővárosba, ahol Taskin Demir csíkszentdomokosi felesége kitörő örömmel fogadott, olyannyira, hogy a busszal történt szerencsétlenséget - a gépkocsitulajdonos és a sofőrök kivételével - mindenki a bennünket megkörnyékező nagy szerencseként könyvelte el.
Angella kedves, kellemes, és a tengerparti nagy felhozatal és kínálat közepette is szemrevaló szépség, ami nem csupán külcsínként, hanem sugárzó belbecsként is jelentkezik. A gépkocsijavítás megszervezésén túl azonnal intézkedett, hogy az erdélyi csapat rangos szállodában kapjon helyet. A Yonca Szálló apartmanjai - alig pár száz méterre a tengerparttól - ragyogó tisztasággal, klímaberendezéssel, a szálló udvarán uszodával, bárral, pompás étkekkel vártak. És Angellának köszönhetően potom összegért. Szabad fürdőhasználattal és svédasztalos reggelivel is mindössze hét eurót fizettünk. Angella a saját tengerparti vendéglőjüket ajánlotta étkezés céljára. Közben megérkezett Taskin, a férje is, a kisfiuk is velük volt, s a finom vacsora után derült ki, hogy az ő vendégeik voltunk.
Ily módon Taskin Demirnek és ,,Szentdomokosi? Angellának köszönhetően, mondhatni, ingyen nyaraltunk az Égei-tenger egyik legvonzóbb öblében. Innen két napig el sem mozdultunk.
Angella életútja a Kusadasi Long Beach-ig ugyancsak megér egy misét.
A csíkszentdomokosi lány férjével Szegeden ismerkedett meg. Tanulni ment Szegedre - Erdélyben a felvételi vizsgákon ismert okok miatt sehogy sem boldogult. Eredeti tervük szerint Magyarországon telepedtek le - Angella még ma is román állampolgár -, férje vállalkozásba kezdett. Később magyar partnerével sehogy sem jött ki, pereskedésre is sor került, vállalkozásuk tönkrement, vagyonuk elúszott. El kellett hagyniuk Magyarországot.
A török nagycsalád otthon örömmel fogadta, és segítette őket. Törökországi vállalkozásuk - ezer jelből is láthattuk - igen jól bevált. Férje és családja lehetővé teszi, hogy európai módon élje életét, amelyet némileg a török szokásokhoz igazít. Öltözködésben, utcai viselkedésben nem, de étkezésben, gyereknevelésben maga is ,,török?, illetve ?törökös.? Kezdetben voltak némi konfliktusok a nagycsalád nőtagjaival, de Angella határozott egyéniség, akaratának érvényt tud szerezni.
Angella tehát köszöni, jól van, csak a honvágy ne lenne! A tengerparti holt szezon idején szoktak hazalátogatni a zúzmarás Felcsíkba minden évben. Angella az ugyancsak Kusadasiban élő magyar barátnőjével készül újra felvenni a kapcsolatot, hogy az ő csevegéseik közben a gyerek magyarul tanuljon.
Szeretnének Csíkszentdomokoson is valamilyen vállalkozást mûködtetni. Terveik szerint építenének. Vagy a községben, vagy másutt, de Székelyföldön.
A csíkszentdomokosi asszony egyéni és családi sorsának alakulásába, lám, közvetett módon az itthoniak is besegíthetnek. De nem úgy, mint a szegedi vállalkozótárs, aki úgy segítette ki a török üzlettársat, mint a Szárazbékény a Marost. (Egy csepp vizet se vitt bele.)
Angella története azt a fel nem tett kérdést is újrafogalmaztatja, hogy keleti szórványban miként maradhat meg az ember annak, ami? A hazajárás, a kinti magyarokkal való kapcsolatteremtés a nyelvtől, kultúrától, a honi szokásoktól való távolodást háríthatja el.
Angella esetében az erdélyi - és Kárpát-medencei - turizmus élénkülése biztosítaná a leginkább a hazai kapcsolatokat. Ez sajnos, most még minimális. Interneten végigböngésztem a Kusadasi-öböl turisztikai kínálatát. Örömmel tapasztaltam, hogy magyarországi bejegyzések sûrûjéből válogathatok. A török tengerpartok közelségében világhírû romvárosok, épülő modern települések találhatók, a görög, a római, a szeldzsuk- és az oszmán-török, a korai kereszténység megannyi emléke. Részletes beszámolókat találtam Efezosz hallatlan értékû építészeti emlékeiről. Közel van ide Izmit. Nincs messzire a törökök első fővárosa, a csodálatos Bursza. Kusadasi irányába Isztambulból autóbusszal is meg lehet közelíteni a tenger öblét. De kiskocsival, mondjuk, tőlünk, Erdélyből rodostói pihenővel két nap alatt el lehet jutni. Jövet vagy menet Canakkalét érintve - a Dardanellákkal - Geliboluval - Gallipolival - ismerkedhetünk. Autóbusszal, társasutazással tehát rövid idő alatt a világ olyan csodáit láthatják, amelyek a világörökség részét képezik, a görög-római kultúra bölcsőiből többet tekinthetnek meg, mint a tőlünk nagy távolságra felkapott üdülőhelyeken.
Az is érthetetlen, hogy Európa ókori, középkori történetének eme nyitott könyvét a pedagógusok, a fiatalok sem lapozgatják, és nem veszik észre, hogy a sok esetben száraz és rágós történelmi holt tananyag a mai Törökország területén, akár egy romvárosban is - bármennyire furcsa - megelevenedik, és élettel telik meg.
Mi a Kusadasi-öböl partján előbb sajnáltuk, hogy Izmit, Thököly Imre városa kiesik a mostani úti programunkból.
A Magyar-Török Baráti Társaság ugyanis Thököly halálának 300. évfordulójára Zimborás Gabriella isztambuli főkonzul támogatásával Izmit, valamint Kocaeli város polgármesteri hivatala monumentális emlékmûvet állíttatott, egy Thököly címerrel díszített emlékoszloptorzót, amely a hajdani Nikodémia örmény temetőjében felállított obeliszkből megmaradt, miután Thököly hamvait 1906-ban hazahozták.
Az új emlékmû mellett kétnyelvû tábla idézi a hányatott sorsú fejedelem és felesége emlékét - tudósít Tasnádi Edit:
,,Gróf Thököly Imre született 1637. szeptember 25-én Késmárkon (ma Szlovákia) - meghalt 1705. szeptember 13-án Izmitben. Magyar nagybirtokos, kuruc fővezér, 1682-től 1685-ig Felső-Magyarország, majd 1690-ben Erdély fejedelme.?
Az emlékmû mellett utcanévtáblát helyeztek el, az ezután parkosítandó terület melletti út a Thököly nevét viseli. A város vezetése hajlandó lenne igény esetén az üresen álló villák közül bármelyiket felajánlani egy Thököly-múzeum számára, amely Izmitet magyar vonatkozásban a Rodostó rangjára emelné.
Ezzel - akár szálláshelyek kialakításával - Izmit a törökországi turistautak olyan csomópontjává válhatna, ahonnan éppen azokat a történelmi tájegységeket, antik városokat lehetne elérni, amelyek egy részéről sorozatunkban most szólunk.
Kedves Angella - előbb azt hittem, hogy ez a beceneve a csíkszentdomokosi asszonynak, s ezzel kedveskednek falusfelei a messzi idegenben.
Kedveskedni kedveskedtek ugyan, de Angella valóban Kedves a szó mindkét jelentésében és szerepében: csíkszentdomokosi Kedves Angella, aki feledhetetlen kedvességgel fogadott bennünket.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-09-09: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás