
(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Antal Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő és Dan Manol?chescu, a Közösségért Egyesület elnöke augusztusi útjuk során öt tartományt látogattak meg. Az autonómiák politikai, gazdasági, társadalmi előzményei rendkívül hasonlóak Székelyföld mai helyzetéhez. Az interjú Antal Árpáddal készült.
A független Montenegró
? Montenegróba két hónappal a függetlenség elnyerése után érkeztetek. Mit találtatok itt? Mennyire összehasonlítható a helyzete Koszovóéval, hisz ugyanúgy Jugoszláviához tartozott.
? Montenegróról nincs sok mesélnivaló, az élet normális mederben halad, békében élnek, és minden jel arra mutat, sikerül megteremteniük a jólétet. Az országról elmondhatom, hogy Európa egyik legszebb országa, a turisztikai potenciál hatalmas. Tulajdonképpen még nemzetiségi konfliktusról sem beszélhetünk, hisz itt szerbek élnek, szerbül beszélnek, a különbség inkább regionális, talán annyi, mint az oltyánok és a moldvaiak között. A függetlenné válás igénye tehát nem nemzetiségi eredetû, a konfliktust sokkal inkább az generálta, hogy akár más jugoszláv tagállamokban, itt is nagyon erős volt a centralizáció, Milosevicsék erőszakosan eltávolították a helyi vezetőket, és szerbiai szerbeket, a saját embereiket tették a helyükre. Tehát Montenegróban sokkal inkább a gazdasági kizsákmányolás, a hatalmi függőség, no meg az egykori függetlenség emléke vezetett oda, hogy ismét önállóak akartak lenni. Itt azt tapasztaltuk, amit mások is meséltek, hogy azokban az utódállamokban, ahol viszonylag békés úton szabadultak meg a szerbektől, nincs erős ellenérzés a szerbekkel szemben. Azt is mondták a helybeliek, ők nem haragszanak a szerbekre, nyugodtan jöjjenek nyaralni, költsék el a pénzüket, aztán menjenek haza.
Éppen ottjártunkkor tartottak egy karnevált, a függetlenséget ünnepelték, és egy adott pillanatban megjelent három terroristának beöltözött figura, fegyverekkel. Mi Koszovóból érkeztünk, bennem megfagyott a levegő, az ottaniak pedig szórakoztak rajta. Ez azt jelenti, az a stressz, a mindennapi találkozás a fegyverekkel a montenegróiakat nem érintette semmilyen szinten. Egy terroristán csak békés területen tudnak szórakozni, s ez jelzi, hogy egészen más lelkiállapot uralkodik a térségben.
Az okos politizálás
? Egyébként Montenegró függetlenné válásánál az is benne volt a pakliban, hogy kihasználták azt a nemzetközi nyomást, amely Szerbiára nehezedett. Már hónapokkal ezelőtt elkezdtek erről beszélni, és valamikor márciusban úgy tûnt, elhalasztják a népszavazást, mert amíg a koszovói kérdést nem rendezik, kényes napirendre tûzni. Nagyon diplomatikusan közelítették meg a kérdést, és nagyon okosan menedzselték.
? Milyen Montenegró nemzetiségi összetétele?
? A lakosság többsége szerb és ortodox, a déli részen élnek albánok, és Szerbiában most azon szórakoznak, hogy kellett nekik leválni, mert majd bekebelezik őket az albánok. Az igaz, hogy az albán határ mellett élő albánok már kérik az autonómiát, van néhány település, ahol többségben élnek. A koszovói albánok egyébként jól kihasználták a montenegrói helyzetet, azt hangsúlyozták: persze, hogy függetlenedni akarnak Szerbiától, mikor a ,,saját szerb testvéreik? is le akarnak válni. Egyébként, azok a szerbek, akik bevándoroltak Montenegróba, most mennek el, adják el a házaikat, és nagyon érdekes, hogy többnyire albánok vásárolják fel. Úgymond ezzel bosszulják meg, hogy levált Montenegró.
? Milyen jelenleg a montenegrói gazdasági helyzet?
? Fantasztikus turisztikai potenciálja van az országnak, és az infrastruktúrája is rendben. Egyelőre autópályák nincsenek, mert a hegyek között elég nehéz építeni, de biztos akad majd olyan nyugat-európai beruházó, amely ezt megoldja. Nagyon nagyok a gazdasági lehetőségek, és szerintem ez oldhatja meg majd az albán kérdést is, ha elkezdenek például a németek Montenegróba beköltözni, akkor utána az albánok már nem tudják elfoglalni.
? Mennyire érződik helyben a függetlenné válás, mennyi időre van szükségük, hogy valóban önálló államként mûködjenek?
? Elég sok montenegrói zászló volt, láttunk a népszavazásról megmaradt plakátokat, grafittiket, amelyek az igen vagy a nem mellett érveltek. De az autók rendszámtábláján még mindig a szerbiai jelölés található, pedig Koszovóban már rég lecserélték. Látszik, hogy nem annyira érzelmi jellegû volt a leválás, mert biztos, akkor már másnap megoldották volna az ilyen jellegû kérdéseket. A valós önállósodás azonban hosszabb lesz. Szembetûnő például a diplomáciai testületek helyzete, egyelőre a szerb követségeken adnak vízumot. Mikor mi a határhoz értünk, mégis gondolkodás nélkül kaptunk vízumot, belátták, érdekük, hogy jöjjenek a turisták. Idő kérdése, egy kis országnak több száz államban követséget mûköd-tetni nagy beruházás, de lassan kialakul.
Dél-Tirol,
a béke és jólét szigete
? Montenegró után Dél-Tirolba utaztatok. Mit találtatok ott?
? Dél-Tirolban nincsenek konfliktusok, béke van, és jólét. Azonkívül, hogy láttuk, minden két- vagy háromnyelvû, és esetleg nagyobb városokban lehet látni egy-egy olasz zászlót a házak ablakában, ami az ottani nacionalizmus megnyilvánulása, mással nem nagyon lehet találkozni. Az autonómiakérdés ott már nem is téma. Nagyon érződik, hogy az autonómia két ország közötti megegyezésből, pontos szabályok lefektetésével, jól átgondolt elképzeléssel született. Minden normálisan mûködik, nincsenek lefestett feliratok, nincs feszültség, Dél-Tirolt háromnyelvûség és harmónia jellemzi. Érződik a nyugat-európai szellemiség, kultúra a régióban, nagyon jól tagolódtak az olasz és a német temperamentumbeli különbségek, hagyományok szerint. Az utcán, ha valaki kicsit harsányabb, biztosan olasz, a kávézókat olaszok nyitották, a hentesüzleteket pedig a németek. Ez senkit nem zavar, természetes. A többnyelvû feliratok azt tükrözik, hogy erre a kérdésre nagyon odafigyeltek, az olasz hős szobrán áll a német felirat is, pedig tulajdonképpen semmi közük hozzá, és fordítva. Ami számomra érdekes volt, hogy az autonómia elnyerése után nagyon sok német, aki az 50?60-as években elvándorolt, visszatelepedett. Azt mondják, hogy ők nagymértékben hozzájárultak a régió gazdasági fellendüléséhez. Ez olyan szempontból érdekes, hogy Székelyföld esetében is igaz lehet.
Katalónia nem
Spanyolország
? A dél-tiroli jól mûködő, békés autonómiához képest mivel találkoztatok Kata-ló-niában?
? Katalóniában még mindig aktív az autonómiaharc. A régió bejáratánál a következő felirat fogadott: Cata-lonia is NOT Spain! (Katalónia nem Spanyolország!) Mindenhol katalán zászlókat láttunk, és katalán feliratokat. Itt nem annyira a kétnyelvûség, hanem az egynyelvûség jellemző. A katalánok és baszkok nem be-szélnek jól angolul, de spanyolul sem. A katalán taxisofőrökkel nagyon nehezen érteted meg magad spanyolul, ami nem is csoda, Barcelonában minden felirat egynyelvû, azaz katalán. Érdekes pillanatban érkeztünk Katalóniába, egy hónappal azután, hogy bővült az autonómiájuk. Úgy vélem, a katalán autonómiához hasonlót nagyon szívesen elfogadhatnánk a Székelyföldön is, létezik nyelvvédelmi törvény, és olyan széles körûek az önrendelkezési lehetőségek, melyek még a spanyol alkotmány bizonyos tételeivel is ellentétesek. Elérték például, hogy a megtermelt pénzek, adók 90 százaléka helyben marad. A spanyol alkotmány egyébként modellértékû lehetne a román alkotmányjogászok számára is, elismeri a kisebbségek azon jogait, hogy önmagukat autonóm közösségekbe rendezzék.
Dél-Tirolhoz viszonyítva azért is nagy a különbség, mert Katalóniában tüntetések egész sorozatát szervezték meg, így kérték autonómiájuk kiszélesítését. Itt még mindig látványosan él ez a harc. Nem lehet lezártnak tekinteni most sem, annak ellenére, hogy nemrég az alkotmányban központi kormánynak alárendelt hatásköröket adtak át a regionális kormánynak. Az autonómiájuk egyébként azelőtt sem biztosított kevesebb jogot, mint a dél-tiroli, de ők sokkal többet akarnak, sokkal magabiztosabbak. Azt tartják, hogy gazdasági szempontból Spanyolországot ők tartják el. Fontos megemlíteni, hogy Katalónia iparilag nagyon fejlett tartomány, a spanyol bruttó nemzeti össztermék 20 százalékát itt termelik.
A katalán nemzettudatról egyébként van egy érdekes történet, amit ott meséltek: amikor a Barcelona játszik, és elmegy a spanyol király a mérkőzésre, akkor először a katalán zászlót húzzák fel, és 60 000 ember nézi a királyt, hogy meghajol-e a zászló előtt, ha nem teszi, akkor nem húzzák fel a spanyol lobogót. Az elég látványos volt, hogy a katalánoknak nem annyira a spanyolokkal, mint inkább a spanyol hatalommal van bajuk, a spanyol államot jelképező feliratokat festik le, a központi hatalom helyi kirendeltségeit kell őrizni. Az ellenszenvet itt is az erőteljes iparosítás és az ezzel egy időben megkísérelt elspanyolosítás okozta, a felülről lehelyezett vezetőkkel, az erőszakkal betelepített spanyolokkal voltak elégedetlenek. A katalánok egyébként parlamenti eszközökkel harcoltak és harcolnak az autonómiáért, és talán ennek is köszönhetik, hogy nagyobb jogokkal rendelkeznek, mint az erőszakos eszközöket is bevető baszkok. Itt szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az európai autonóm tartományokban inkább baloldali pártok pártolták fel az autonómiát, az a politikai család, melynek az RMDSZ is tagja, az Európai Néppárt nem támogatta az autonómiatörekvéseket. Spanyolországban a Néppárt volt az egyedüli, mely tiltakozott a katalán autonómia kiszélesítése ellen. Másik fontos tanulság: sehol sem találkoztunk politikailag egységes képviselettel. Úgy tûnik, a politikai versengés sokat segített az autonómia életre hívásában.
? Most, az autonómia kiszélesítése után milyen a hangulat Katalóniában? Elégedettek?
? Pillanatnyilag elégedettek, de egyértelmû, hogy folyamatosan tovább fognak lépni. Végső céljuk minden bizonnyal a függetlenség. Ez a célkitûzés egyébként Baszkföldön a legerősebb, de ott is csak a lakosság 17 százaléka követeli ezt. Inkább úgy lehet fogalmazni, hogy akik ezt képviselik, azok hangosabbak, folyamatosan találkozol velük, de úgy látom, a lakosság többsége egy szélesebb körû autonómiával megelégedne.
(folytatjuk)
Lejegyezte: Farkas Réka