Alighogy megkezdtem az első osztályt, azzal állítottam haza nagy vidáman, hogy tudok olvasni. Előkaptam az ábécéskönyvet, és diadalmasan olvasni kezdtem: Ó, ó, ó, óra, olló, ól! Óvodába nem nagyon szerettem járni, mert ott délután aludni is kellett. Iskolába inkább. Ebben nagy szerepe lehetett Elza tanító néninknek, akit igen-igen szerettünk. Akkor még legmerészebb álmainkban sem tudtuk elképzelni, hogy hová fejlődik az oktatás. Mi még leragadtunk olyan elképzeléseknél, hogy kereket szerelünk az ágyra, és úgy gurulunk reggel az iskolába. Hogy reggel ne kelljen korán felkelni. Olyan tölcsért szerettünk volna, amivel betöltik a tudományt a fejünkbe. Betettük párnánk alá a könyvet. Bekentük volna zsírral az iskolát, hogy elvigyék a kutyák. Most az iskolák maguktól szûnnek meg gyerekhiány miatt. A gyereknek kistestvér helyett számítógépet hoz a gólya.
Szüleimet még nádpálcával is fegyelmezték. Én csak egy-két körmöst vagy tenyerest kaptam. Édesanyám szelíd nyaklevesekkel tanított a szép írásra. Most kezdetben a gyerekeknek nem szabad kitûnő osztályzatnál kisebbet adni. Aztán később a kedves szülők mondják meg a tanárnak, hogy milyen jegyet érdemel csemetéjük. A nagyobbacska gyerekek meg rendesen megfegyelmezhetik a tanárokat. Mert ugyebár demokrácia van. Mindenki egyforma. Az én időmben még egyenruhában jártunk. A kislányoknak pántlikájuk volt, és patentharisnyát kellett viselniük. Most már versengenek, hogy ki a divatosabb. Kinek mennyi pirszingje van az intim helyeken. Mi még papírfecniket küldözgettünk egymásnak. Ma az SMS megy és jön. Mobiltelefonon kommunikálnak. Az ősöket lehet értesíteni, ha a tanár nem viselkedik megfelelően. Esetleg zaklatja a gyereket. Netán felelteti.
Teljesen meg lehetne reformálni az oktatást. A gyerek amúgy sem az utcán, játszótéren vagy az udvaron játszik (mert nincs is). Nem fakarddal indiánosdit, hanem lézerfegyverrel vívja a csillagok háborúját a számítógépen.
A gyerekeknek tulajdonképpen nem is kellene iskolába járniuk. A tanárokkal amúgy is mindig baj van, mert állandóan sztrájkolnak. Ezt ki lehetne küszöbölni. Maholnap elég, ha a gyerek az ábécét megtanulja. Szépen sem kell írnia, mert kéznél a számítógép vagy a laptop. Az egyenírást ír. Számolni sem kell tudnia. Isten őrizz, hogy fejben! Minek van a számítógép? Ehhez képest a logarléc elavult szerszám. És az írás, olvasás elég ahhoz, hogy a nebuló elvégezze a középiskolát. Ehhez be sem kell fáradnia az iskolába. Interneten megkaphatja a tételeket. Válaszol, jegyet kap. Felvételizni nem kell. Beiratkozik valahová. A dossziék versenyeznek. És majd csak elvégez valamit. Mindenki. Csak azt nem tudom, hogy (mint a törökök is mondják): ha te is úriember vagy, és én is úriember vagyok, akkor ki feji meg a tehenet?
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.