Békési postaKitekinto: Kérdés

2006. szeptember 19., kedd, Archívum 2003–2007

Egy kérdés lehet hevenyészett, de lehet érdemi is. Elobbire elég egy könnyu riposzt, utóbbit viszont nehéz megválaszolni. És a válasz, ha tényleg gondosan, megfontoltan, érvek ütközésébol jön létre, nem könnyu, megfogalmazása nehéz, néha késélen táncoló akár.
Nézzük például a kényelem szót, fogalmat. Ki ne szeretne kényelemben élni, nyugodt anyagi és családi körülmények között, kellemes, könnyu munkával sok pénzt keresve boldogan élni, míg meg nem hal? A mai viszonyok közt ez azonban tisztességes munka mellett (ha egyáltalán van állandó munkahely) szinte lehetetlen. A napi 8-10-12 órát le kell dolgozni, sokszor két-három muszakban. Ezt szülte a legvidámabb barakk idoszaka, mikor a napi nyolc óra munka után ,,szabadott? még a GMK-ban, fóliában, fusiban másik nyolcat ledolgozni, hogy legyen Gorenje, Trabant, NDK-út, iskola a gyereknek, családi ház stb. Ezért van ma a közép- és nyugdíjas nemzedék egészsége olyan állapotban, amilyenben. Mert ,,szabad? volt nekik halálra dolgozni magukat. Igaz, most is sokan tennék szívesen ezt, ha lenne egyáltalán munkahelyük. És akkor hol van még az aktív közéleti részvétel, a hangunk hallatása társadalmi megnyilvánulásként, ha saját vagy családi érdekünk vagy a közérdek, vagy az ország sorsa úgy kívánja? Kinek van ma erre is ereje és ideje? De hát ez is a cél. Arra késztetni mindenkit, hogy csak a megélhetése után loholjon egész nap, ne jusson ideje másra, ne érdekelje más, ne foglalkozzék a közélettel, ne gondolkodjék. Ha hazaért a napi robotból, döntsön le néhány sört, s aludjon el annak mámorában az idiotizmust sulykoló tévémusorok elott, feledve a tegnapi, mai és holnapi végeláthatatlan robotot.
Mert lehet gürizve, és lehet kényelemben élni akár, tudnunk kell, hogy nélkülünk, akaratunk, tetteink, hitünk, közéleti aktivitásunk nélkül nem az történik velünk, amit mi szeretnénk, hanem amit mások akarnak, hogy történjék. És amit mások akarnak, az nem mindig jó.
Néha az sem helyes, amit mi szeretnénk, ám ha végre együtt, picit a másikra is hallgatva, figyelve, ot is megértve, az o vágyait is befogadva tesszük, amit tennünk kell, akkor talán elobbre juthatunk.
Most mindenkinek, csaknem mindenkinek rossz. Rosszabb, mint ezelott. Hát akkor mindenkit, csaknem mindenkit meg kell szólítani. Kicsit mi is hátrébb az agarakkal, kicsit ok is. És akkor nyílik tér és mód arra, hogy együtt, végre együtt elorelépjünk. Egyet akarjon a nemzet, a haza közös javát nemtol, fajtól, vallástól, kortól, pártállástól függetlenül.
Egyként. De egyként hegyként.
Dr. Pálmai Tamás
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép