
Eredeti ötletekt?l hemzseg? városunkban, Sepsiszentgyörgyön sajátságos a parkolás is. Ahol a városháza m?ködteti a parkolókat, szelíd díjbegy?jt?k próbálnak érvényesülni. Szelídek, mondom, mert ha valaki erélyesebben rájuk szól, cetlitömbjüket morzsolgatva, lesütött szemmel állnak odébb. Próbálják ?k érvényesíteni rájuk szabott feladatukat, hogyne próbálnák, csak hát már ránézésre tudják, melyik vagánytól, melyik eszkutól fölösleges kérniük a parkolási díjat. Azzal meg már régen felhagytak, hogy a helyes beállásra szoktassák polgártársaikat. Így eshetett, hogy egy rendesebb városlakó is renitenssé lett.
A történet, ahogy elmesélte.
Megáll dákszekerével, kiszáll, az odasiet? díjbeszed?nek nyújtja az ötvenest. Reggel van még, emberünknek nem túl korai, a parkoló?rnek annál inkább: nem tud visszaadni. Emberünk bemegy a legközelebbi boltba, felváltja az ötvenest, visszaballag dákszekeréhez, a cetliosztogató emberkét akkorra a föld nyelte el. Sebaj, fizet majd, mikor ügyes-bajos dolgait végezte, dönt sebtében. Sz?k fertályóra múltán ér vissza autójához, no de nem örvend jottányit sem a viszontlátásnak. Dákszekere elé, hogy papírlapot sem lehetne a két autó közé becsúsztatni, egy piros oltyán csodamasina húzott be, kívül meg, az úttesten böhöm nagy teherszállító zárja el a kiállást. Merthogy siet?s lenne továbbállnia, s a két autóban fia lélek sem, emberünk centiz, saccol, mérlegel, hogy hány man?verrel volna talán esélye mégis átfurakodni a sz?k résen, s egyáltalán, érdemes-e megpróbálnia. Soványka lehet?ségét érezvén a sikernek, bevágja magát a kormány mögé, indít. Ekkor megjelenik a cetliosztogató emberke. Szelíden kéri az egy lejecskéjét. Emberünk amúgy ritkán lázadó fajta, de most tudja, zsigerb?l érzi, szembe kell szegülnie a rendszerrel. Nem. Ennyit válaszol csak, tömören, visszafogottan. Ejsze sajnálja azt a nyamvadt lejecskét, próbálkozik még a cetliosztogató emberke. No de erre már robban a visszafogott indulat, emberünk ordít, mint otthon az asszonynak se, hogy a fene ezt a nyomorú világot, hogy senki emberfia csak a rendet nem, és hogy fizetett ? eddig minden alkalommal, most is akart volna, de legalább annyit, hogy dolgavégeztével háborítatlanul elmehessen, hát miért nem szólt rá a teherszállítósra, hogy az út közepén ne állítsa meg autóját, s a másikra, az oltyán csodamasinásra, hogy a festékkel jól láthatóan kijelölt helyre álljon be, mindenki mint kóbor kutya a piszkát, úgy hagyja el autóját, s még azt is hozzátette, hogy azt várhatják, amikor ? legközelebb parkolási díjat fizet. Úgy tudom, azóta se.
Aztán ott a másik variáció: a magáncég által m?ködtetett parkolóké. Itt már rámen?s legények kérik a díjat, t?lük nem lehet csak úgy ukmukfukk megszabadulni. Furfangos polgártársaink, kik nem csupán a város kasszáját nem óhajtják gyarapítani, de a vállalkozók zsebét sem vastagítanák, kiötölték, hogy az áruház oldalánál, mögötte, jobb esetben félig a járdán parkoljanak. Mondom, ez a jobbik változat, mert ilyképp csak a gyalogosok életét keserítik meg, no meg a babakocsis kismamákét lehetetlenítik el, de teljesen. Akadnak azonban gyalogosbarát autóvezet?k is, akik tisztelik a járdát - aztán forgalmi dugót produkálnak, aki vállalta, hogy fizet, és beállt a kerítésnek orral, az ki nem tud tolatni t?lük, aki meg csak elmenne a nevenincs közön, az centizhet, saccolhat, mérlegelhet, mint el?bbi példázatunkban a rendszerrel szembeszegül?vé lett h?sünk. S mert ilyen eldugott helyeken rend?röknek híre-hamva sincs, hát a városházának kell intézkednie, mint már annyi helyütt városunkban, ide is vascölöpöket kell telepíttetni a járda szélére. Olyan ez, mint a sakkjáték, csak a városvezetés mindig a feketékkel kezd, örökös lépéshátrányában minduntalan a védekezésre kényszerülve. S álmokat sz?ve, hogy majd jön egy tökös vállalkozó, aki bérbe veszi a parkolókat, s ? majd hoz kerékcsapdát, és csinál rendet, és lesz itt kánaán. Addig üljünk ölbe tett kézzel.
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.