
Vasárnap napfényes időben, a Kovásznai Napok sokadalmában, viszonylag szép számú érdeklődő előtt avathattuk fel Vargha Mihály Ignácz Rózsa-mellszobrát. Egy fél fordulatot téve hátrafelé ? nemcsak az embereknek, könyveknek, ideológiáknak és divatoknak, de a szobroknak is megvan a maguk sorsa ?, emlékeztettem Krleza megjegyzésére, miszerint bizonyos szobrokat el sem kellett volna készíteni, akkor nem kellene ledönteni őket. Márpedig az elmúlt véres évszázadban, a kitelepítések századában sok szoborra várt ez a sors. Emlékezzünk, láthattuk ? és az elkövetkező hetekben valószínûleg még látni fogjuk ? a budapesti Sztálin-szobor ledöntését, amely ömagában is jelezte az ötvenhatos forradalom célkitûzéseit. Jelkép értéke is volt tehát. Azóta számtalan Lenin- és Sztálin-szobor dőlt le, nem is beszélve a béketábor országainak parkjait, tereit benépesítő ,,munkásmozgalmi emlékmûvek?-ről. (Budapesten ezeket a ,,mûalkotásokat? szoborparkba gyûjtötték össze, meglátogatását mindenkinek melegen tudjuk ajánlani, elvarázsolt kastélyban érezhetik magukat e monumentális giccsek között kóborolva.) De nemcsak a kommunista diktátorok szobrait döntögették, amikor 1966-ban végre sikerült kinyírni Trujillót, Dominika jótevőjét, zsebkendőnyi országában 160 szobrát tüntették el, így akarván szabadulni az átkos múlttól?
De Ignácz Rózsa, akinek élő emléke előtt tisztelegtünk szülővárosában, Kovásznán ? ama helyen, ahol állítólag vándorszínész korában egy előadásban a színésznőnek induló írónő is szerepelt ?, ő bizony sem kommunista, sem latin-amerikai diktátor nem volt. S ezért nem valószínû, hogy szobrát veszélyek fenyegetnék. Író volt, nem is akármilyen! Mozgalmas ifjúkorában realista regényekben számolt be a Trianon utáni letargiából lassan ocsúdó erdélyi magyarság életéről (Anyanyelve magyar, Rézpénz, Született Moldovában, Urak és úrfiak), és energiáiból arra is futotta, hogy a harmincas években, a ,,keleti magyarok nyomába? szegődve, riportokban számoljon be a bukaresti, regáti, bukovinai magyarok életéről? Eljutott a csángók közé is. (Élményei nemcsak a riportsorozatban, hanem egyik legfontosabb mûvében, az újabb kori janicsársorsot oly zseniálisan elemző, Született Moldovában címû ergényében is kitapinthatóak?)
Ignácz Rózsa ígéretesen fellendülő pályája a szocializmusban tört meg, évekig csak mûfordítóként lehetett jelen, Caragialét fordította többek között, és Sadoveanut, majd 1957 után népszerû ifjúsági regényeket írt (Torockói gyász, Az utolsó Daru, Orsika), a magyar színészet hőskorát térképezte fel (Prospero szigetén), nem feledve imdulásának vándorszínészi esztendőit, talán legnagyobb sikert arató színészregénye, a Róza leányasszony után a hatvanas években újra írt egy színházi regényt (Titánia ébredése), írt meséskönyveket is, útirajzokat, fia jóvoltából bejárhatta a világot, de nagyobb lélegzetû társadalmi regényt már csak egyet írt, a feltételezhetően önéletrajzi elemeket is tartalmazó, A vádlottat, amely már csak a kilencvenes évek végén, majdnem két évtizeddel halála után jelenhetett meg. Nem véletlenül, hiszen példátlanul őszinte és kritikus képet fest a ,,politikai futurizmus? Rákosi nevével fémjelezhető évadairól.
Ha hetvenedik születésnapján e hasábokon még azon keseregtünk, hogy életmûve szinte hozzáférhetetlen, ma már örömmel jelenthetjük, azóta a csíkszeredai Pro Print Kiadó sorozatban adja ki mûveit, így halála után regényei, vallomásai visszatalálhatnak azokhoz, akikről szólnak, és akiknek írta? S akik most szoborral is tisztelegtek élő emléke előtt, példázva, hogy annyi félreértés, vándorlás, ,,agyonhallgatás? után Ignácz Rózsa végre hazatért.
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.