Mikós diákok, szám szerint tízen, németországi cseretáborból utazgatának hazafelé. Élményekkel telítetten, boldogan, felszabadultan. Csevegtek, hogyne beszélgettek volna egymás között. Édes anyanyelvükön, ez csak természetes. Felhőtlen jókedvüknek azonban hamar vége szakadt, a buszsofőr - nemzetközi járat alkalmazottja, reklámjuk szerint a legmenőbb Romániában - dörgedelmesen rájuk szólott: pofa be, mit karatyoltok idegen nyelveken, ,,beszéljetek románul, mert Romániában éltek?. Ismerős a szöveg, mi, erdélyi sorstalanok középgenerációtól felfelé jól ismerjük, számtalanszor hallhattuk. Emitt, tömbmagyarságban, mostanság alig-alig. Régebb annál többször. A mikós diákok azonban, csupa tizenéves gyerek, életükben először szembesültek ilyesmivel. És rá is kérdeztek, ugyan miért ne beszélhetnének magyarul. Azért, mert utáljuk a magyarokat, jött a kézenfekvő válasz buszsofőr őuraságától. Szüleik, nagyszüleik rémtörténeteiben hallhattak efféléket a gyerekek, talán el sem hitték, valós lehet az, amit az ősök saját életük részeként meséltek. Képzelhető, az amúgy is hosszú út ily ellenséges viszonyok közepette nem telhetett túlzottan kellemesen.
A történet vastagja mégis ezután következik. Egyik szülő nem hagyhatta szó nélkül a történteket, elektronikus levelet írt a cég vezetőjének címezve, megrökönyödését fejezve ki a buszsofőr idegengyûlölő, agresszív, civilizáltnak semmiképp sem nevezhető viselkedése miatt, mely szöges ellentétben áll a társaság honlapján fennen hangoztatott modern és európai szellemiséggel, illetve felhívja a cégvezető figyelmét, az ilyen viselkedésû alkalmazottak nem csupán az utaztatásra berendezkedett vállalat jó hírnevét rontják, de ártanak az ország megítélésének is. Végezetül a buszsofőr nevét szerette volna megtudni, és azt, hogy mit tett a cég vezetősége annak érdekében, hogy hasonló incidensek többé elő ne fordulhassanak. A szülő járt-kelt, értelmes ember, levelének végére odaírta hát, az őt ki nem elégítő válasz esetén nyilvánossá teszi a cég ,,szolgáltatását?.
És jött a válasz, még aznap. Mit a cégvezető titkárnője kinyomtatott, arra firkantotta rá a hatalmas úr kézzel válaszát, majd az egész oldalt visszaküldték a feladónak. A válasz meg eképp hangzik: ,,Andreas úr! (Ez az András keresztnév olvasata a cégvezetőnél, aki tényleg nem sokat tudhat a magyarokról, ha a keresztnevet felcseréli a családnévvel.) Mivel nem viszonyul kulturáltan cégünkhöz, jogot formálok arra, hogy ne válaszoljak önnek. Nem engedek a nyomásnak, mint ahogy ön sem hajlandó románul beszélni. Üdv, Ilie Carabulea tulajdonos.? Aláírás, dátum.
Következtetéseket megfogalmazni fölösleges, ki olvasni tud, mindent ért. Normális körülmények között ilyen esetben jó érzésû polgártársaink viszonyulása az lenne, hogy európai utazásaira nem az Atlassib céget - mert ennek sofőrje volt xenofób, tulajdonosa pedig hatalmi gőgtől eltelt - választja. No és van egy Országos Diszkriminációellenes Tanácsunk is, annak meg hivatalból eljárást kellene indítania. Normális körülmények között...
Váry O. Péter
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.