Románia belépésével az unióba ismét napirendre kerül a szövetkezés kérdésének átgondolása. Mára nem csupán az nyilvánvaló, hogy a téeszvilág végleg letûnt, hanem az is, hogy értékesítési lehetőségek megszervezése nélkül a termelés biztonsága felől nem lehet kezeskedni. A székely gazdák kiszolgáltatottsága olyan kereskedelmi megoldások után kiált, melyek kidolgozásához a szövetkezeti gondolat a maga eredeti formájában fogodzókat kínál. Ezért vettünk át tájékozódás végett egy ezt pártoló írást, mielőtt a Gyarapodó magyarok portrésorát folytatnók, illetve mielőtt e kérdést a sorozatban is pedzenők. (b. kovács)
Nyitott a szövetkezés
Svájc, Magyarország és más európai országok számára is adódik az a feladat, hogy az internacionalizmus és a globalizáció korában megtartsák az önállóság és a saját maguk iránti felelősség bizonyos mértékét a politikában és a gazdaságban. A messzi távolban alig-alig meglévő saját befolyásolási lehetőséggel meghozott politikai és gazdasági döntésektől való függés nagy kockázatot hordoz magában, sőt, bizonyos körülmények között mérhetetlen szenvedést okoz a lakosságnak és az országnak. A globális munkamegosztás kategóriáiban tervező nemzetközi bürokraták gazdaságpolitikai koncepciói pusztítóak sok ország számára. Ezzel szemben viszont egy, a nagyobb, közepes és kisvállalatok szövetéből álló nemzetgazdaság nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé. Az élelmiszer-ellátás függetlensége rövid időn belül létfontosságú jelentőségre tehet szert. Az egész lakosság javára.
A mai feltételek között miként lehet megtartani egy ilyen önállóságot? Kész recepteket senki nem tud adni. Magyarországon az elmúlt évszázadban például nagyon jól beváltak a szabad szövetkezetek. Erről szeretnék röviden beszélni és ezzel párbeszédre ösztönözni.
A szövetkezetek alapelve a saját magunk közös megsegítése a gazdasági életben. Az érintettek gazdasági kényszerhelyzetből indulva önkéntesen egyesülnek ennek a szorításnak a közös és szolidáris elhárítására. Egy valós, pontosan körülhatárolható kérdés megoldásáról van szó. Csak az vesz részt benne, aki értelmét látja az együttes cselekvésnek. Tehát csak azoknak a segítségét veszik igénybe, akik szabad akaratukból csatlakoznak. A szövetkezet azonban nyitva áll mindenki előtt; nem korlátozódik bizonyos érdekcsoportokra. Mindenki egyenjogú, és egy szavazattal rendelkezik a döntések meghozatalakor. A szövetkezeteket demokratikusan vezetik. Nem a legnagyobb nyereség elérésére való törekvés a gazdasági tevékenység vezérelve. Társadalometikai alapgondolatok az önsegítés, szabadság, saját felelősség és szolidaritás.
Egy kis visszapillantás
A modern szövetkezeti gondolat legelőször a korai angliai munkásmozgalomban jelent meg. Németországban, Svájcban, Ausztriában és Magyarországon Raiffeisen és Schulze-Delitzsch gondolatai voltak a mozgatóerők. Magyarországon 1881-ben már 357 szövetkezet volt, és a szövetkezeti rendszer fejlődése tartott egészen a második világháború végéig. Egy példa erre a Hangya.
A szövetkezeti rendszer semmiképpen nem kötődik a munkásmozgalomhoz. Az alapját képező emberképe a marxizmus emberképétől a legmesszebb menőkig különbözik. Az emberek a szövetkezetben szabad akaratukból egyesülnek. A bolsevikok az 1918. március 28-i dekrétummal államosították az orosz fogyasztási szövetkezeteket, és elrendelték minden állampolgár kényszerû tagságát. A szövetkezeteket bekapcsolták a szocialista gazdaságba; ezzel a szövetkezeti alapgondolatot semmisítették meg. A nyomorúságosra torzított szovjet változat soha nem volt képes a klasszikus szövetkezet alapelvei: a demokrácia, az önkéntesség, a közös bajtársias önmegsegítés, a saját felelősség szerint mûködni. Ezért is nem voltak igazán sikeresek gazdaságilag sem. 1947 után ez a szovjet minta szerinti erőszakos ,,szövetkezetesítés? zajlott le a szovjet befolyási övezetben, a közép- és kelet-közép-európai államokban. Ennek során ezen országok szövetkezeteit teljességgel bekapcsolták az államilag irányított tervgazdálkodásba.
A szabad szövetkezeti rendszer ezzel szemben mûködőképes a piacgazdaság keretei között, és a szociális lelkiismeret nélküli gazdálkodás gátlástalan nyereséghajhászásával a gazdálkodás egy emberi modelljét állítja szembe. A szövetkezeti rendszer a szociális piacgazdaság része, és nagyon sokat tett a szociális problémák enyhítéséért Európában.
Amikor például emelkedtek a kenyérárak, és a városi lakosságnak nehézségei támadtak, szûkös jövedelméből miként tud elegendő élelmiszert vásárolni, kenyéregyesületeket és pékségeket alapítottak, amikből aztán idővel fogyasztási szövetkezetek keletkeztek. Amikor az iparosodás során katasztrofális mérteket öltő hiány állt elő megfelelő lakások vonatkozásában, építészeti szövetkezeteket alapítottak. A kézmûves- és ipari szektorban főként értékesítési szövetkezeteket alapítottak.
A szövetkezetek sok helyütt a mezőgazdaságban fejlődtek ki a legsokrétûbben, így például Svájcban, Németországban és Dániában. 1880 körül az európai mezőgazdaság válságban volt, és sok vidéken csak a szövetkezeteknek köszönhetően sikerült a gabonatermelésről a tejgazdálkodásra és hústermelésre történő szükséges átállás. Gyakorlatilag minden, az egyes parasztgazdaságok erejét meghaladó feladat megoldásához helyi és körzeti önsegítő szövetkezeteket alapítottak.
Nem mezőgazdasági
termelőszövetkezetekről van szó,
hanem beszerzési szövetkezetekről trágya- és takarmányvásárlásra, szövetkezetekről sajt, tej és vaj, vágóállat forgalomba hozatalára, gyümölcs piacra juttatására, borászkodásra. A mezőgazdaság gépesítése folyamán szövetkezeteket hívtak életre a gépek és felszerelések közös használatára. Az évek során a vidéki fogyasztási szövetkezetek sok helyütt fontos szerepre tettek szert. A szövetkezeti rendszer sikeressége szempontjából az egyik különösen jelentős tényező a saját hitelrendszer volt. A közepes nagyságú vállalatok számára gyakran a legnagyobb nehézséget a kedvező hitelekhez történő hozzájutás hiánya jelenti. Sokfelé keletkeztek Raiffeisen és Schulze-Delitzsch rendszere szerinti kölcsönpénztárak, melyek a vidéki lakosság megtakarításait biztonságosan fektették be, és a parasztok kedvező hiteleket kaptak a gazdaságukhoz. Ezek a pénztárak aztán idővel általában is rendelkezésére álltak a vidéki lakosságnak. A kölcsönpénztárak közül a legtöbbet tiszteletbeli alapon, társadalmi munkában vezették, és figyelemre méltó, hogy néhány száz fős községekben is évtizedeken keresztül sikeresen gazdálkodtak nagy összegekkel.
A szövetkezetek sûrû hálózata viszonylag válságállónak bizonyul, enyhíti a gazdasági válságok következményeit, és lehetővé teszi a közepes nagyságú üzemek fennmaradását egy gazdasági szerkezetátalakítás idején. A szövetkezetek a középosztály fontos támpillérévé válnak. Ez társadalompolitikailag és nemzetgazdasági szempontból is komoly értéket jelent, és nem utolsósorban elengedhetetlen feltétele a mûködő államnak. A szociális szükséghelyzet megszüntetése, a bizakodás, támogatást kapni visszaesések idején, mindezek biztonságot adnak. A közös gondok saját felelősségû megoldása erősíti az összetartozás érzését. A közös döntés és a felelősségvállalás a szövetkezetben eredeti demokratikus kultúra.
És manapság?
Svájcban a szövetkezetek változatlanul a mindennapi élet fontos alkotórészei. A szövetkezeti gyûlések ma is fontos társadalmi alkalmak, így például a lakásépítési szövetkezet lakótelepén, ahol feleségemmel laktunk a közelmúltig. Községünk Raiffeisen-pénztára még mindig önálló és erős alappal rendelkezik. És településünk lakossága a körzet gazdáinak minőségi termékeit árusító fogyasztási szövetkezetben vásárol be. Néhány szövetkezet azonban nehéz helyzetbe került a fokozódó koncentráció, a neoliberalizmus és a gazdaság nemzetközivé tétele következtében. Részben megpróbálnak együtt úszni az árral, hasonulnak, alkalmazkodnak, úgy gazdálkodnak, mint a tőkés társaságok és egyre távolabbra sodródnak tagjaiktól. Elveszítik piaci előnyeiket, ha a tagok már nem érzékelik a sajátosan szövetkezetit, és elvesztik a szövetkezeti cselekvés mélyebb értelmét.
Ez nálunk jól mûködött. Talán Magyarországon is lehet ez hasonlóképpen.
Magyarországon a szabad szövetkezetek kis híján hatvan év óta nem tevékenykedhetnek. A marxista szocializmus 1947-től kezdődően erőszakkal megsemmisítette őket. Úgy tûnik, hogy 1989-től pedig az úgynevezett neoliberalizmus és a globalizáció légkörében hiányzik a politikai akarat ahhoz, hogy megteremtsék a keretfeltételeket egy magyar szövetkezeti rendszer támogatásához a magyar középvállalkozói gazdaság újbóli felélesztésére. A magyar népesség javát szolgálandó. A kis- és közepes vállalatoknak nincs lehetőségük arra, hogy hitelhez jussanak kedvező feltételekkel, és a belföldi piacra jutásukat erősen korlátozza, hogy a kereskedelmi ágazatot kiárusították külföldi üzletláncoknak.
Az uniós csatlakozás előtt
A csatlakozás az Európai Unióhoz a mezőgazdaságot is elviselhetetlen nyomásnak teszi ki. Hatalmas befektetésekre van szükség, hogy a termékek megfeleljenek az EU-s szabványoknak, hogy a termékeket egyáltalán árusítani lehessen. Sok mezőgazdasági vállalkozást fenyeget a termelés beszüntetése.
Azonban minden ország helyesen jár el, ha alapellátását saját kezében tartja meg. Még ha a jelenlegi európai és globális környezetben a keretfeltételek kedvezőtlennek tûnnek is a szabad szövetkezetekre nézve, az lesz a döntő, hogy a lakossági csoportok látják-e a közösségi cselekvés értelmét. Ahol ez így van, majd megkeresik a megfelelő lehetőségeket. Ha a szocializmus szövetkezeteiből valami épségben megmaradt, azokat talán át lehetne alakítani valóban élő szövetkezetekké. Ahol a város és falu kapcsolata még ép, lehetne erre alapozni. Központi kérdés, hogy lehetővé tudják-e tenni kedvező hitelek nyújtását. Azt, hogy itt Magyarországon milyen lehetőségek állnak fenn, csakis itt tudják eldönteni. Alapvetően nálunk, Svájcban is ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint Magyarországon, és nekünk is tovább kell megoldásokat kidolgoznunk. Az időszerûség a szövetkezeti rendszer alapgondolatában és emberről alkotott képében rejlik. Bárhogy is képzeljük el az Európában is újra növekedő szociális nehézségek megoldásának szervezési kivitelezését, a szabadságban és magunk felelősségében megvalósított közös önsegítés alapelvei abban majd mindenképpen fontos szerepet játszanak.
Az előadás az Emlékezet és remény címû, Budapesten megrendezett konferencián hangzott el.
Forrás: Zeit-Fragen, 2004. 03. 22., fordította: Kádár István
Dr. phil. Niels Peter Ammitzb?el politológus
és neveléstudományi szakember, Svájc
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.