
A csíkszentdomokosi ,,török? asszony, Angella, Taskin Demir vállalkozó felesége elkísért bennünket Efezoszba is. A hatalmas ókori romváros - a tizenkét ókori ión város egyike - mindössze 20 kilométernyire van a Kusadasi-öböl partján lévő szállodánktól. (Efezosz városát a török térképeken Selcuk néven kell keresni.)
A város számomra igazi meglepetés volt. A fordítottja történt annak, mint amit az észak-amerikai Yellowstone Nemzeti Park tufaképződményei és Pamukkale geológiai jelenségeinek összevetése esetében vélem megesett. A Yellowstone-parkban a föld mélyében kioldott és a földfelszínre buggyantott s ott kicsapódva újra mészkővé szilárduló anyag igazi csodákat teremtett, ehhez képest Pamukkale nagyságrendre és védelmét tekintve is alulmarad.
Efezoszt Trójával egybevetve is másféle élményt nyújt: a görög-római város megdöbbent és lenyûgöz. Az más kérdés, hogy Tróját tizenötezer éves története, hatalmas mondaanyaga, ennek homéroszi megjelenítése, Schliemann ásatásainak fantasztikus története a régészek, történészek, mindenféle mûvészetek örökös kincsesbányájává teszik.
Efezosz tehát valaha a tengerparton volt - akárcsak Trója -, de évezredek teltével a tenger hûtlen lett hozzá, és ,,elhagyta?. Az egykori hatalmas öböl iszappal töltődött fel, emiatt a hajózás számára alkalmatlanná vált, s ha a különféle irányból érkező népek dúlásait és pusztításait, a nagy földrengéseket át is vészelte, mint ahogyan ez a valóságban megesett - több ízben újjáépítették és bővítették -, de a Kücsük folyó szállította hatalmas hordalékmassza ellen nem volt annak a kornak a technikai szintjén védekezési lehetőség. A folyó most Efezosztól öt kilométerre Pamucaknál ömlik a Kusadasi-öbölbe.
Bérelt autóbuszunk - ezt is Angella intézte - felvitt bennünket a város felső, a dombra felkúszó felébe, majd onnan visszafordulva az egykori tengerpart közelében várakozott ránk, amíg az utat szakképzett idegenvezető kísértetében megtettük, és közben a romváros építményeivel és történetével ismerkedtünk.
A várost a monda szerint amazonok alapították. Úgy tudják, eredetileg föníciai település volt, Krisztus előtt a 11. században ióni görögök foglalták el, akik az istenasszony imádatát Artemisz kultuszának kialakításával folytatták. Efezosz időszámításunk előtt mintegy félezer évvel több ízben is perzsa uralom alá került. Volt pergamoni, szíriai, egyiptomi uralom alatt is, míg végre Kr. e. 133-ban római fennhatóság alá jutott, s az ázsiai provincia fővárosaként óriási fejlődésnek indult.
Keresztény története is rendkívül jelentős. Szent Pál is ténykedett itt - Kr. u. 55-58 között -, Efezoszban prédikált, s a város később a keresztények nagy búcsújáró helyévé vált. 263-ban a hajókkal érkező gótok pusztították - képzeljük el, hány tengeren hajóztak át, amíg eljutottak ide! -, a 11. században jelentek meg a szeldzsuk törökök. Állandó török uralom alá később, a 14. században került.
A gazdag kereskedőváros és környéke keresztény emlékekben páratlanul gazdag, lakóinak száma már Kr. e. 260 000, s ezzel Kis-Ázsia legnépesebb városává vált.
Artemisz templomát hatévi keresés után, 1869-ben találták meg. A templom építését a görögök nem siették el, 120 évig dolgoztak rajta. Az ókori világ egyik csodáját 351-ben, Nagy Sándor születésnapján Herosztratosz azért gyújtotta fel és pusztította el, hogy nevét egy hallatlan tettel örökíttesse meg. Ma, több mint ezer év múltán is herosztratoszi tettnek nevezzük azt, ha valaki valamilyen nemes ügy ellen cselekszik, és ártalmas arra a közösségre nézvést, amelynek tagja.
Artemisz temploma körülbelül 110 m hosszú és 50 m széles, 19 m magas oszlopait dombormûvek díszítették, a templom oltárdíszét Praxitelész készítette. A feltárást és az épületek visszaállítását az osztrák tudósok, szakemberek kezdték el még a 19. század végén.
A görög-római építészet monumentalitását és lenyûgöző szépségét Efezosz megszámolhatatlan épülete, palotája, temploma, hatalmas kőszínházának amfiteátruma - amelyben ma is tartanak világhírû koncerteket, ,,Duna tévés? utazótársunk, Glosz Imre a kusadasi fürdőélmények hatására ezt ki is próbálta -, a hatalmas romos építmény az ókori történelem és a mûvészetek kutatók által kinyitott nagy könyve, az ember alkotói nagyságának és fejlett mûvészi érzékének, tehetségének kőbe-márványba foglalt ékessége. Ugyanez a terep az emberi és természeti pusztítás, a rombolás színtere is. A kőszínház 25 000 férőhelyes, ebben néhány száz mai pince-, padlás- és zsebszínház együttesen is elférne.
A romváros az építész szakemberek számára kimeríthetetlen ihletforrás, a geológusok hatalmas kőtárként is szemlélhetik. Egyes építményeknél a márványoszlopok sokfélesége a Római Birodalom óriási dimenzióit példázza. A tengeren viszonylag könnyen szállítható, majd a homokrétegeken a partra csúsztatott márványoszlopok Kis-Ázsia és Európa különféle tartományaiból származnak, színük, mintázatuk és szilárdságuk más meg más. Az építmények kőelemei a könnyen csiszolható üledékes kőzetektől a vulkanikus eredetû gránit- és bazalttömbökig teljes skálán megtalálhatóak.
A lenyûgöző építészeti csoda, Celsus könyvtára felé márvány- és kőoszlopok, hatalmas kőtömbökből rakott épületek közti lépcsőzettel tagolt lejtőn lehet eljutni. A hatalmas könyvtárt több ezer munkással állíttatták helyre. A gigantikus méretû kőtömböket és -oszlopokat, amelyeket a pusztító földrengések és ellenséges támadások döntöttek le, szédületes magasságokba is újra felemelték. A könyvtár homlokzatán négy szobor, köztük az erény istennőjének szobra. Éppen jó helyen, mert innen néhány ölnyi távolságra az ókori bordélyházak kazamataszerû rejtekhelyeibe kukkanthatunk be, amelyek azért elég tágasak bizonyos mûveletek elvégzésére. A kupleráj felé kőbe vésett lábnyom mutatja az utat, az egyik bejárati ajtó előtt fallikus szobor segített az eligazodásban.
A változó és lényegét tekintve sokféleképpen azonos világ egyik vonatkozó néhány éves híre:
,,A török hatóságok megtiltották több száz külföldi homoszexuálisnak, hogy felkeresse Efezosz antik város romjait. A közeli Kusadasi üdülőhelyen a bevásárlónegyedbe való belépést tagadták meg a ?melegek? egy másik csoportjától. Az AP hírügynökség jelentése szerint több mint 800 amerikai és nyugat-európai homoszexuális turista érkezett az Olimpic Voyager nevû kirándulóhajón a török riviérára, hogy megtekintse az ókori világ egyik legjelentősebb kultikus központja helyén található romvárost, amely a térségben üdülő turisták egyik legkedveltebb célpontja. A népes csoportot szállító buszokat azonban a rendőrség feltartóztatta, és visszafordulásra kényszerítette. Egy ugyanerről a hajóról származó másik százfős homoszexuális csoportnak Kusadasi fürdőhelyén tiltották meg, hogy sétát tegyen a város üzleti negyedében.?
A hír további részéből megtudjuk, hogy a rendőrök ,,a társadalmi értékekre nézve fenyegetésnek? vélték a látogatást. Érdekes az uniós csatlakozás feltételeivel ellentétes intézkedés semlegesítésének kísérlete is: Kusadasi polgármestere elnézést kért az incidensért - a lényeg az, hogy akaratukat érvényesítették -, s az ügyben illetékes minisztérium viszont azt állította, hogy nincs olyan rendelkezés, amely alapján a helybeliek intézkedtek.
Jellemző, hogy a görög Leszbosz szigetéről is visszafordítottak száz ,,meleg hölgyet?, egy leszbikus kirándulócsoportot, amely Nagy-Britanniából érkezett volna a másságuknak nevet adó szigetre.
A botrány nem egészen friss - mintegy hat éve történt -, s előzményei közé sorolható az is, ami a tulajdonképpeni incidenst kirobbantotta: egy isztambuli ,,meleg utazási iroda? az edirnei (drinápolyi) olaj-birkózóversenyre világhálós hirdetéssel invitálta a világ homoszexuális férfinépét, s az állítólagos belügyminisztériumi rendelkezést ez váltotta ki.
A lényeg az, hogy végül is a belügyminisztérium utasította a helyi hatóságokat, hogy biztosítsák a kirándulók szabad mozgását.
A pikáns történet juttatja eszembe, hogy a mohamedán szokások között csak némi helyi tapasztalat után igazodhatunk el. A török fiúk régi szokásnak hódolnak, amikor lányainknak csókot adnának - régen a kölcsönös csókváltás bevett szokás volt -, a temperamentumos ,,rámenősség? is a török virtus kelléktárából való. Előző törökországi utunk során az isztambuli Nagybazárban az árusok bülbül szavakkal kényeztették a nőket, ilyen szövegekkel, hogy ,,szívem csücske?, ,,szép madzsar asszony?. (Van neked szíved - nevetett vissza a célba vett hölgy -, nem is érted, amit mondasz! Erre a szőnyegárus, aki egyébként tudta, hogy nem vásárlási szándékkal gyönyörködünk a portékájában, széthúzta a mellénye két szárnyát, s mutatta: ,,Itt a szívem csücske!?)
Egy mosoly, néhány török szó elégséges ahhoz, hogy körbeudvarolják asszonyainkat, lányainkat. Otikát - a csíkszentdomokosi Bara Otíliát - a macarköyi török lányok-asszonyok, miután látták, hogy miként tanítja táncra és énekre apróságaikat, kórusban kérlelték, hogy ismerkedjék meg a tantestület fiatal tanáraival, és menjen az antalyai Magyarfaluba angol nyelvet tanítani.
Nincs kétségünk afelől, hogy egyféle leánykérést is tartalmazott az ajánlat, s ugrattuk is a buszban a huszonéves székelyföldi lányt, hogy miként erősíthetné Csíkszentdomokos és Macarköy testvértelepülési kapcsolatait.
Efezosz meglátogatása után a buszban búcsúztunk kedves kísérőnktől, Angellától, aki a külsőségeket tekintve európai módra öltözködik, viselkedik és él.
A csók, a könnyes szem ilyen esetekben több, mint török vagy magyar szokás.
Mi pedig Selcuk városának Déva várához hasonlatos hegye és visszaállított hatalmas várfalai alól indultunk következő állomáshelyeink, Trója, Canakkale (Dardanellák) és Gelibolu (Gallipoli), majd Tekirdag (Rodostó) felé.
Sylvester Lajos