
Egyik utolsó találkozásunk alkalmával ? Domokos Gézával és Vári Attilával ugortunk be hozzá egy sugárzó őszi napon néhány percre, amelyből nyilván nem néhány perc lett ? arról beszélt, hogy évek óta, az l990-es márciusi, marosvásárhelyi tragikus események óta, amelyeknek köztudottan szenvedő kárvallottja volt (,,szemet szóért? ? írta dacosan egyik könyve fölé), tervezi Harang a szélben címû családregényét. Nem kerülvén el az elmúlt hetven-nyolcvan év tragikus eseményeit sem, amelyek családjában, akárcsak az erdélyi magyarság történetében, olyan nyugtalanítóan ismétlődtek. Kifejtette, hogy szeretné immár kikerülhetetlenül revízió alá venni a vox humana Fábry-szólamát is, amely mifelénk afféle kisebbségi jelszóvá nemesedett, miközben ,,?dorongok csattogtak a hátunkon és a fejünkön, és a csontunk törött, és akkor ezt a csontzenét mi ezzel folytattuk, hogy vox humana, vox humana, el egészen addig, hogy már maguk a románok, akik a mi ügyünket az utóbbi években fölfogták, helyzetünket kezdték érzékelni, ennek a drámaiságát kezdték látni, felfogni, maguk a románok tartották különösnek és egyoldalúnak, sőt, szinte megbocsáthatatlanul könyörgőnek, megalázkodónak ezt a testvériségért könyörgő hangvételünket?? ? idézte egyik kilencvenes, még pesti betegágyán fogalmazott, a Korunk toleranciaszámába készülő vallomását.
Hosszan hallgattunk.
Arra biztatta Várit is, engem is, hogy ezután se kerüljük meg a konfliktusokat, az írók dolga a Trianon utáni tragikus eseményeket leírni, érthetővé, értelmezhetővé tenni, hogy ne maradjon a világ(unk)ban semmi idegen, ismeretlen, elhallgatott és kimondhatatlan?
Nem tudom, mennyi készült el ebből a regényből.
De azt tudom, most, amikor égő seb a hiánya, hogy az elmúlt évtizedekben drámában is, esszében is mennyit tett azért, hogy életünk átélhetőbbé váljék ? hogy legalább magunk számára legyen érthető mindaz, ami velünk történt és történik! ?, igen, tiltások és titkok, tabuk, és párthatározatok között mondotta a magáét, dacosan, vonzón, felejthetetlenül, méltóan egyik legvilágítóbb esszéjében, a Nagyenyedi fügevirágban megfogalmazott hitvallásához: ,,?az otthoniak - a sárban maradottak - azt gondolhatják: kiszabadultan a felfelé kapaszkodás útjára léptem. De fülemben a hangjuk, s szándékaimban a fogadalom: nem fölfelé: lefelé török, Uram, vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének??
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.