Riport: ,,Bolgárszeg? Szentgyörgy mellett?

2006. október 3., kedd, Archívum 2003–2007

Különleges helyzet a szotyori, mert városi alárendeltségét megtartva, e történelmi település tovább éli önálló közösségi életét. Akárcsak a szomszédos Kilyén, Csomakőrös, Oroszfalu, Nyujtód vagy a Baróthoz tartozó falvak. Van ennek előnye is, mert a város erős támasz lehet, de hátrányként élik meg, hogy fiataljaikra ragad minden ,,világi rossz?, s a földrajzi közelség miatt ettől az évtől megszûnt régi iskolájuk is! Ami azonban egyre inkább hiányzik ? mint sok más helyen -, az erős összefogás, a faluért való tenni akarás! Érett férfiak azonban hittel állították: ,,Ez igaz, de a megújhodás felé mindig van egy ösvény. Akárhogy is essék, Szotyor a felszínen marad!?
A Cenk alatti város Bolgárszeg negyedének valóban azokról a bolgár telepesekről maradt fenn a neve, akik kiváló zöldségkertészetet teremtettek valamikor Brassó ama fertályában. Maga a városnév is bolgár eredetû, állítólag a Cenken romjaiban ma is felismerhető bolgár vár neve Brassovia volt. Nos, az egymást követő századok népességébe beolvadó, virágzó kertészetet teremtő bolgárok közült került ? mint magyarázzák ? Szotyorba is egy kertész, aki megetelepedvén sok-sok embert bevezetett a kertészet igazi titkaiba. Tőle tudják, miként lehet primőröket, nyári zöldséget termelni egy olyan talajon, amely semmiben sem különbözik a szomszédos települések klimatikai és pedológiai adottságaitól. No de a tudást, a hozzáértést - ami a régi szotyoriaknak bolgár áldás volt - mindig is meg kellett fizetni, s nem máshol, mint a szentgyörgyi piacon, mert mégiscsak csodálni való, hogy nem egy városi kertben már rég kikórózott, leszáradt a retek, s minap az egyik szotyori kapu előtt vöröses-lilás, ropogós jégcsapretkeket kínáltak az arra járónak!
Szerettük volna kideríteni, hány család mûveli intenzíven ebben a faluban a zöldségtermesztést. Akinek a segítségét kértük, tizenkét ilyen családot számolt össze! A kisebbeket nem számolta. Bámulatra méltó a szotyori ,,rejtett tudomány? ? mert így nevezik azt, akik a mezőn is olyan murkot tudnak termelni, amilyent városi kertjeinkben soha. Megfigyelhető azonban itt egyfajta szakosodás. Minden család egy-egy zöldségfajtára fekteti a hangsúlyt. ,,,Mindenbe nem lehet belekezdeni ? mondták. ? Aki káposztára megy, az hagyjon békét a pityóka nagybani termesztésének, s az apróságot csak úgy mellékesen termessze!?
- Ez mind jó és mind szép - jegyezte meg Rápolti István, aki a települést a városi tanácsban képviseli -, de a falunap alkalmával, bár kértük, alig két személy rukkolt ki terményeivel a kiállításra! Pedig soknak lett volna szép portékája. Miért? Szégyen szotyori zöldségtermesztőnek lenni? Netán szerénykedtek?
Az összehúzott nadrágszíj és az óriáspityóka titka
- Drága jó nagyapán, ej, milyen jó magyar ember volt, azt mondta: Simikém, a kölcsönre vigyázz. Inkább húzd össze a nadrágszíjat, légy kitartó, s annak eredménye lesz.
Ezt próbálta alkalmazni Szotyor legnagyobb krumplitermesztője, Nagy Simon, akinek udvarán végeláthatatlan sorokban állnak a krumplihalmok. Gazdasági iskolát végzett, nagyapjáék udvarában ismerkedett meg a mezőgazdaság tudományával. Aztán jött a totalitárius rendszer, kiemelték a családot, de dobrudzsai kényszerlakhelyén is látott, tanult. Nem volt egyszerû, és az ősi szotyori föld visszaszerzése sem volt könnyû, mint ahogy gépeket vásárolni, állatállományt beállítani sem, hogy most, hetvenegyedik évében önálló gazdává, ahogy a helybeliek mondják, becsületes farmerré váljék. Éreztem, nem akarják használni a földesúr nevet. Pedig Nagy Simon az, de csak munkájának tükrében, mint ember, egyszerû, közlékeny és szavatartó.
? Nézze meg ? mutatta egy neve elhallgatását kérő falusfele ?, egy szekér állatnak való apró pityókát adott csak úgy, ajándékba!
? Én Kézdivásárhelyről szereztem be a kiváló minőségû elit vetőgumót Becsek úrtól ? mondta. ? Nagyon kedves és becsületes ember. Ez így van: ha befektetsz, van eredménye! Ebben az évben jó termést értem el vele. Súrolom a hektáronkénti 40 000 kilót. Most tizenkét hektárról takarítottam be krumpliszedő géppel. Úgy felszedi, hogy nincs mit tollásszon utána az ember! Ez a gyönyörû, amit itt lát, ez a fehér fantom nevû. Öröm nézni, olyan szép. Nagyon keresik. Állandóan jönnek a kocsik, ha kell, le is előlegezik. 6000 lejben eresztem kilóját. Most is ott áll a nagy TIR-kocsi, a fiúk rakják. Ezek szentgyörgyi cigányok. Minden évben nekem dolgoznak. Megfizetem becsületesen, enni adok nekik, és megy a munka. Az embert értékelni kell, s akkor nincsen baj. Ni, ott válogatnak az asszonyok. Lakásom alatt van egy jó pince, de oda csak a vetőkrumplit teszem. Sajnos, még nincsen raktárom. Eddig minden pénzt a gépekbe tettem. Még szeretnék egy pityókaválogató gépet beszerezni, egy talajporhanyítót s egy modernebb, legalább 90?100 lóerős traktort. Erre gyûjtöm most a pénzt. Tervezem még egy 15x30 méteres pityókatároló építését. Helyem van, s ott lesz, az út mellett, hogy rakodni is lehessen belőle. Ha ez valósággá válik, akkor lesz bátorságom 30 hektárba is pityókát tenni! Az idén tudtam első alkalommal használni azt a visszakapott 7,1 hektár szépmezői földet, s melléje még vettem még hatot. Eddig jobbára árendás földeken dolgoztam.
? No, hát ennyi, ez az eredménye annak, ha az ember összehúzza a nagdrágszíját, és kitart tervei mellett! Én, akárki megmondhatja, a magam erejéből küzdöttem fel magamat. Láthattad, milyen lakásban laktam a kezdetekkor Dálnokban! Van örömem a munkában, mert fiam, Nagy János, aki az említett nagyapám nevét viseli, szépen vezeti a gazdaságot, bátran bízom majd rá, én csak felügyelek. Hála Istennek, nálam van utánpótlás.
Nagy Simon, mert már ,,hetvenkedik?, vagy-is elrúgta a hetven évet, készséggel osztaná meg tapasztalatát, tudását a mező munkásaival. A falufelelősnek, Rápolti Istvánnak fel is ajánlotta, ha befejezik a betakarodást, s lesz rá igény, gazdaköri estéken, a szarvasmarha-tenyésztők egyesületében szívesen beváltja ígéretét.
Parajd vagy Szotyor?
Bizony, nagyon fontos az utánpótlás. Bepillantottunk ezért az óvodába is, ahol tizennyolc kisgyereket oktat-nevel igen jó körülmények között Györgyjakab Katalin. Prezsmer Imola tanfelügyelő mondta egy ellenőrzés alkalmával, hogy ezt az óvodát, így, ahogy van, be lehetne vinni Szent-györgyre. Valóban, a Nagy Tamásné Vajna Terézia negyvennyolcas nagyasszony nevét viselő ikerintézmény ? mert ebben az épületben mûködött eddig az iskola is ? nagyon jól fel van szerelve, angol ajándék játékokkal játszanak a gyerekek, van bőven tér, játszó- és sportterem, ebédlő, csoportszoba, illemhely bojlerrel, iroda, s a raktárhelyiségben szeretnének kialakítani egy sóbarlangot.
Kősót vásároltam Parajdról, kialakítunk ott így egy tömény sós gyógyklímát, amilyen a sóbányában van, és ott fogunk játszani, természetesen, orvosi tanács alapján, főleg azokkal a kisebb gyerekekkel, akik télen légúti, hörghurutos betegségekben szenvednek. Igen jó szponzorra találtunk. Láttam már ilyen barlangot Nagyváradon.
Csak ,,elaltatták? a falu iskoláját
Tavaly már csak három tanuló maradt a helybeli iskolában, mert a szülők gyereküket hol magukkal vitték Sepsiszentgyörgyre, hol pedig az ingázást választották. A pedagógusok beszéltek ennek előnyeiről és hátrányairól, aláírásgyûjtés is indult a faluban, és olyan szülők is aláírták a lapot, akik később mégis csak a városi iskola mellett döntöttek. A faluban van, aki azt tartja: mindenki ott iskoláztatja gyerekét, ahol akarja. Másoknak az a véleménye, hogy az ősi tanintézetet nem szabadott volna felszámolni!
Milyen az az ,,elaltatás?? ? kérdeztük Henning Lászlót, a megyei tanfelügyelőség felügyelőjét, aki elmondta, hogy a kifejezés nem tőle származik. A szotyori iskolát, mert nem volt elegendő a tanulólétszám (legalább öt gyerekre lett volna szükség, hogy mûködhessen), felfüggesztették. Kimondottan a tanulók szüleitől függ, hogy ? akár holnap is ? újraindulhasson.
Ha majd lehullnak a levelek
Akkor lesz a szotyori embernek ideje bővebb tereferére. Szezonban csak rövid kiruccanásokra kerül alkalom, a mezőt és a zöldségeskertet hosszasan magára hagyni nem lehet. Szüretre hívták a szotyoriakat a testvértelepülésre, a Tolna megyei Alsónánára. Többre nem, csak egy háromtagú küldöttségre telt, amelyet a városi tanács egy képviselője, Vitályos Zsuzsa vezetett. Részt vett benne t. Berszán Sándor helybeli református lelkipásztor és Albert Károly, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke. Utóbbi elmondta, hogy a fogadtatás várakozáson felüli volt. A nyáron egyébként maréknyi alsónánai gyerek vakációzott szotyorban, tanyájukat-táborukat a református imaházban ütötték fel.
A helybeli református egyház és a katolikus filia gondjai felől Miklós András presbitertől és id. Hangai János gondnoktól érdeklődtünk. A nyáron holland segítséggel részben megújították a református imaház tetőzetét, de a jövő nagy gondja a parókia épületének korszerûsítése.
Itt, amikor segíteni kell az egyházon, nem mondom, hogy nem fog össze a falu ? folytatta a presbiter. ? De az az igazság, hogy lehetne jobb is a református összetartás. Sokszor a templomban is olyan kevesen vagyunk.
A katolikusok temetőjük megnagyobbításáról szándékoznak rövidesen párbeszédet folytatni a református egyházzal ? jelezte Hangai János. Szotyor az illyefalvi máter filiája, ahol kéthetenként tart szentmisét t. Kacsóh Sándor plébános. Lélekben már készülnek kápolnájuk búcsús ünnepére, november 5-ére, Szent Imre napjára.
Milyen a megújhodás ösvénye?
Bizony, olykor göröngyös, de mindenképp a jobb felé kellene tartanunk ? felelte Rápolti István tanácstag. ? Nagyon sajnálom, hogy gyenge a közösségi élet, ne mondjam, hogy nincsen. Úrrá lett a lakosságon a közöny. A fiatalok a könnyelmûbb szórakozási formát választják, pedig volt és lenne lehetőség a helyi, szervezett szórakozásra, a mûvelődési életre. Kultúrcsoportjaink megszûntek. Sajnos, a szülők sem nagyon biztatják a fiatalokat, hogy tartsanak a kultúrház felé. A közönyből akartam kimozdítani falusfeleimet, amikor két kirándulást szerveztem. Volt rá igény, s még tervezünk egyet. Falunapkor közebédre is azért verbuváltam össze őket, hogy üljenek már szembe egymással, a közösség teremtő erő, s meg kell értenie a faluközösségnek, hogy csak összefogással tudunk újat teremteni. Nem elég csak kérni a városi tanácstól, bizonyítani is kell. A város segítségével lett 300 méternyi aszfaltburkolat, s ígérte Albert Álmos polgármester, hogy kiegészítik egy kilométerre. ?k készítették el az uniós normáknak is megfelelő tejcsarnokot, ezt készen kapták a tehéntartó gazdák. Más faluban közösen építik fel. Faanyagot kaptunk a tanácstól a sportöltöző tatarozására, s ha minden jól megy, az egykori tûzoltószertár épületét nyugdíjasklubbá alakítjuk. Erre 120 millió régi lejt kapunk, s már huszonkét nyugdíjas jelezte, szívesen benevez a terefereklubba.
Hát ennyit. Ilyen a megújhodás felé tartó szotyori ösvény?
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép