
,,?csak ez maradt, az ég, az ég??
2.
Szilágyi Domokos ügynöki tevékenységét (ez idáig ? 2006. szeptember 29.) egy szekustiszt jegyzete bizonyítja (!?): ,,?a Maros Magyar Autonóm Tartomány belügyi szerveinél szolgáló ?tefan Blaga alezredes fedi fel az együttmûködő személyazonosságát, egy 1964-es jelentésben fedőneve mellett polgári nevét is említve? ? áll a Stefano Bottoni, Nagy Mária, Szilágyi Kálmán aláírásával ellátott közleményben. Egy szekustiszt állítja tehát, hogy a költő azonos Balogh Ferenc ügynökkel. Bottoni az Új Magyar Szóban (2006. szeptember 29.) egy interjúban kifejti, hogy a dokumentumok Balogh Ferenc jelentései ,,?három különböző hálózati dossziéból valók (?), van 13 jelentés, amit Sz. D. adott, ebből kettő kézírásos, a többi gépírásos?? Bottoni elmondja, hogy eddig ennyi került elő1, nem fértek hozzá Sz. D. dossziéjához, feltételezhetően létezik ilyen, s nem ismeretesek beszervezésének körülményei sem.2 ?Amikor a korszak rémségeivel behatóan foglalkozó regényeimet írtam, évekre elmélyedtem a hozzáférhető szakirodalomban, a Stasi-ügyek kapcsán feltûnt egy, a kutatóknak ,,fejtörést? s majdnem feloldhatatlan dilemmákat okozó tény, jelesen az, hogy nem minden, különben a dossziéban található, ,,kézzel vagy pláne géppel írott dokumentum? lehet hiteles. Vannak olyanok, amelyeket a Cég szakemberei gyártottak, hogy megvezessék, megpuhíthassák, megfélemlíthessék a lehetséges, de még ellenálló, együttmûködésre nem hajlandó ügynököket. Ezek a titkosszolgálatok ? Vlagyivosztoktól Kelet-Berlinig ? képzett grafológusokkal és pszichológusokkal is dolgoztak? A SZISZTÉMÁBA úgyszólván MINDEN BELEFÉRT, A KÉNYSZERT?L ÉS AZ ER?SZAKTÓL A HA-MISÍTÁSIG?
A beszervezés ,,körülményeiről? is vannak sejtéseim, de mielőtt ezek taglalására rátérnék, idézném Láng Zsoltnak a Transindexen megjelenő és részleteiben az Új Magyar Szóban is közölt mondatait. ,,Elég közelről ismerem a családot, tudom, hogy milyen ember lehetett Sz. D., ebből a helyzetből előnyöket nem húzott. Biztos vagyok benne, hogy nem önként tette ezt meg?? Maximálisan egyetértek! Én Sziszt is közelről ismertem. Miféle kényszerek mûködhettek közre megpuhításában? Esetleg zsarolhatták ? mint ahogyan Bottoniék is joggal tételezik fel közleményükben ? akkori barátnőjével is, de zsarolhatták családjával is, édesapja református lelkész volt. Mindkét esetben iszonyú dilemma elé kerülhetett az alig húszesztendős (s a jelentések ismerői szerint feldúlt lelkiállapotban levő) fiatalember. Hogy fizikai erőszakot alkalmaztak-e vele szemben, nem tudni. (Még?) Varga Andrea történész szerint meglehetősen furcsa a beszervezése, rengeteg ilyen típusú anyagot látott, de olyat, hogy szkizofrén embert szerveztek volna be, még nem (!). Úgy tûnik, szegény Szisz, ,,éjjeliőr(ként) egy tört-ezüst-koron?3, ebben is rendhagyó kivétel volt. Orwell hírhedett regényéből tudjuk, hogy mindenkit meg lehet törni.4 Attól függ, hogy éppen mennyire ,,erős? a kiszolgáltatott delikvenst együttmûködésre kényszeríteni akaró hatalom. Ne feledjük, Szisz beszervezése 1958-ban történik, az erőszak a szekuritáté kínzókamráiban (még) úgyszólván megszokott? Regényeimhez dokumentálódva ismerkedhettem meg azzal az arcpirító s már-már hihetetlen ténnyel, hogy a börtönökben a rabok ,,átnevelése? már egy évtizeddel a kínai gyakorlat előtt megkezdődött, a kínzások, a foglyok megalázása ? saját ürüléküket vagy társaikét etették meg velük etc. ? az ötvenes évek első felében mindennapos volt. Méltóan a szovjet típusú szocialista diktatúra ? Szalamov és Szolzse-nyicin által részletesen és hallucinatórikus hitelességgel dokumentált ? gyakorlatához.5 De egy beteg emberrel szemben, gondolom, elsősorban nem fizikai erőszakot alkalmaztak, hanem a lelki terror (a belügyes lélektanászok által jól ismert!) különféle, diabolikus módozatait.6 Barátnőjével, református lelkész édesapjával zsarolhatták, s Sziszt közelről ismerve tanúsíthatom, hogy zárkózottsága, legendás hallgatagsága, sokak által cinikusnak tartott írásos megnyilatkozásai ellenére ? mindezt a bevallatlan, de őt nyomasztó eseménysorozat is motiválhatta! ? mélyen érző ember volt, aki, bármennyire is patetikusan hangzik, igenis felelősséget érzett szeretteiért, és nem akarta kitenni őket különféle vélt vagy valós veszélyeknek, amelyeket rafinált és szadista kihallgatói bizonyára megcsillogtattak előtte? Arról viszont, hogy ama bizonyos 1965-ös ,,jelentést? (Domokos Géza, Szász János, Csiki Gábor és Szisz beszélgetéseiről) Szisz írta, Bottoni emlegetett interjúja szerint Szász János, Szisz közeli barátja és támogatója meg volt győződve (!?!). Hát, nem tudom. Egy bizonyos: a beszélgetést le is hallgathatták. Nagyon sokszor a besúgókat afféle dísznek tartották, az is megtörtént, hogy egymásról jelentettek (?), nem tudván, hogy a másik is bedol-gozik. Mindez a szekuritáténak és a hasonló szervezeteknek azért is kellett, hogy sakkban tarthassák az embereket, ellehetetleníthessék a kapcsolatokat, hogy az élet úgyszólván minden területére kiterjedhessen a kommunista párt öklének tartott szekuritáté ellenőrzése?
Romániában elképesztő méretekben folytak a lehallgatások, Ceau?escu a lehallgatási rendszer(ek) modernizálására hihetetlenül érzékeny volt, a pénz gyakorlatilag nem számított? Erre csak egy példa: Sepsiszent-györ-gyön már 1971-ben engedélyezte az akkori első titkár (saját bevallása szerint) a hangágyú használatát. A besúgókat is sakkban lehetett tartani mindezzel. A lehallgatott beszélgetés ismeretében a tartótiszt valóban elhitethette (bizonyos ideig) a delikevenssel, hogy valóban ,,mindent? tudnak. Még egy kitérő erejéig visszatérnék arra, hogy volt-e határ ? és ha igen, hol? ? a beszervezésekben. Nyilvánvaló, másként mentek ezek a dolgok a negyvenes évek végén, az ötvenes és részben a hatvanas években, s másként később? Ha a fizikai erőszak valamennyire visszaszorult is ? a C.-rendszerben (kivétel Gheorghe Ursu) ,,finomult a kín? ?, a lelki terror alkalmazásában az elvtársak nem ismertek határokat. (Egy önvallomás arról, hogy bárkit meg lehetett volna törni! Amikor 1982. november 7-én értem jöttek, s bekísértek a sepsiszentgyörgyi szekus-szék-házba, s kezdetét vette többnapos kihallgatásom, beláttam, ha előttem akarnák megerőszakolni a feleségemet, vagy előttem akarnák kínozni akkor másfél éves kislányomat, gondolkodás nélkül bármit aláírnék. Erre persze nem került sor, akkor már mégsem az ötvenes évek elején voltunk, amikor a gyakorlatba ilyesmik is belefértek a Román Kommunista Párt ,,humánus? politikájának bizonyítékaként?)
Még egy kitérő, mielőtt elkezdenék emlékezni. Boros Zoltán a Krónikában (2006. szeptember 29.?október 1.) úgy véli, hogy ,,?Sz. D. némelyik párthû, úgynevezett vonalas versét meggyőződésből írhatta. Ezek ugyanis sokkal jobban sikerültek, mint kortárs költők hasonló alkotásai.? De nem biztos, hogy a ,,meggyőződés? miatt, hanem főként azért, mert Szisz egyszerûen tehetségesebb volt kortársainál, s mivel T. S. Eliot szerint minden vers alkalmi vers, mindenről tudott, és időnként megdöbbentően tudott verset írni. Csak nem mindenről és nem mindig akart!? Ami a meggyőződését illeti, már említettem, lesújtó véleménye volt a szocialista diktatúráról, ez bizonyos verseiből is sugárzik. ? adta a kezembe 1969-ben Orwellt, ő hívta fel a figyelmemet Szolzsenyicinre, Koestlerre, Artur Londonra, Szász Bélára, Sinkó Ervinre és az antikommunista irodalomra általában. Közvetlenül 1968 után voltunk, barátságunk intenzív szakasza 1968 és 1971 között zajlott, lehet, meg akart volna téveszteni (?!), de ezt még viccként sem vagyok hajlandó elfogadni!? Nem, amint akkori nagy versei is bizonyítják (A láz enciklopédiája, a Búcsú a trópusoktól anyaga), Szisz akkorra, szerencsésen vagy szerencsétlenül, mindenből kiábrándult már, amiből csak ki lehetett ? a magyar nyelvet kivéve ?, az ideológiától meg egyenesen csalánkiütést kapott, s egyik korai szatírája, A tücsök és a hangya szerint meglehetősen eredetien és mélyen gondolta át költő és hatalom viszonyát egy diktatúrában? Ezért is érdekelne: előkerülnek-e az akkori évekből olyan dokumentumok, amelyek a kapcsolat folytonosságát bizonyíthatják a Céggel. Mi történt az utolsó ismert jelentés, 1965 után a szekuritáté és Sz. D. kapcsolatában? Maradjunk annyiban, hogy sokakkal együtt éppen akkoriban (a hatvannyolcas párizsi és prágai események után!) veszítette el maradék illúzióit is, amelyektől engem pontosan az ő jóvoltából s az elolvasott mérhetetlen antikommunista irodalom miatt megkímélt a sors. De nemcsak ezért vagyok mérhetetlenül hálás Neki?
1 Varga Andrea az Új Magyar Szóban úgy véli, ,,mivel még nem minden levéltár van nyitva Romániában, elhamarkodott Bottoni kutatási eredményeit publikálni?.
2 Nagy Mária a Krónikában ,,fontosnak tartaná (?), hogy előkerüljön a teljes dosszié, mely tisztázhatná a beszervezés körülményeit, és amelyben feltételezhető, hogy Sz. D.-ről is vannak jelentések?.
3 Lásd a költő Kérvény címû megdöbbentő versét?
4 Orwell szerint mindenkinek van gyenge pontja, mindenki fél valamitől, az 1984 hőse például a patkánytól?
5 Szolzsenyicin a Gulagban külön fejezetet szentel a kihallgatószobákban, börtönökben, lágerekben uralgó erőszaknak. Nemcsak megengedett, de Sztálin által egyenesen javallott volt a foglyok verése, kínzása. Erről a lágerek másik nagy írója, Varlam Szalamov is vall? Faludy György recski emlékezéseiben hihetetlenül barbár esetet ír le, valakit gúzsba kötve tesznek a kályha mellé, s már szinte összeég, a szadista állat őrök pedig ahelyett, hogy elhúznák, röhögnek?
6 Hol vagytok, ti régi játszótársak? címû regényem harmadik történetében, A diszkoszvetőben szerepel egy megtörtént eset. Valakit meg akarnak téveszteni, hogy megtörjék és beszervezhessék. Eléje teszik a feleségéről készült pornográf felvételeket. A férfi megdöbben, aztán észreveszi, hogy a képeken meglehetősen félreérthetetlen poizíciókban ,,munkálkodó? hölgy bal melle alatt nincsen anyajegy (!). Rádöbben: a fotókat megkonstruálták, egy pornográf felvétel egyik hölgytagja feje helyére ,,helyezték be? imádott felesége fejét, a felesége melle alatti anyajegy viszont elkerülte figyelmüket?
Bogdán lászló