Család: Tanító és tanítvány

2006. október 5., csütörtök, Archívum 2003–2007

7.
Tesztlapok, felmérések rögzítik, számítógépek feldolgozzák a ,,termékké? előléptetett tudást, miközben a tanulási kedv egyre csökken, a tudás célirányosan egysíkú, az életben való helytállás képessége süllyedőben, a tanult ember társadalmi megbecsülése kiveszőfélben, a példamutató tanítómester egyénisége pedig szinte csak olvasmányainkban létezik.
Vajon mi marad ki észrevétlenül életünkből?
Kit válasszunk?
Ha nincs lehetőségünk választani, bár az adott helyzet lehet kedvező vagy kedvezőtlen, nem kell vállalnunk a felelősséget semmiért. Választani ellenben a lehetőségek közül mindig nehéz, mert kockázattal jár. Így van ez a tanító, az útmutató, a mester megválasztásával is, hiszen legalább az igen vagy a nem kimondása csak tőlünk függ.
Az intézményes oktatás viszonylag kevés választási lehetőséget nyújt a tanulni vágyónak a tanár vagy tanító személyét illetően, különösen az állami oktatás esetében.
Mégis van egy körvonalazott elképzelése a szülőnek is, a diáknak is az iskoláról, a tanárról, amihez viszonyít.
Ezeket az elvárásokat nehéz lenne számba venni, mert sokszor egymásnak ellentmondanak, mert a diák megértő, lágyszívû oktatót remél, a szülő meg inkább szigorút és megértőt. Egy dologban azonban egyeznek a vélemények: mindenki elvárja, hogy a diák előmenetele töretlen legyen, eredményei kitûnőek, a tanár irányításával.
Mivel ez egy tipikusan teljesítményorientált szemlélet, nem csoda, ha a legkeresettebbek az ugyanilyen tanítók, tanárok. Aki megfelel ilyenképpen a közvélemény standardjának, azt különféle stratégiákkal közelítik meg, hogy a gyerek például nála kezdje az iskolát. Persze, ezeknek az oktatóknak nem minden esetben erősségük az egyénre szabott tanítási módszer alkalmazása, vagy a teljesítmény fokozása miatt egyszerûen nem jut erre idejük.
Egy ilyen ,,előszelekciónál? vagy ,,beprogramozásnál? könnyen előfordul, hogy a szülő ? akár a nagyobb diák is, aki maga választ ? elfelejti, hogy a gyerek ? esetleg ő maga ? álmodozó, érzékeny, inkább az érzelmek, mint az értelem nyelvén lehet hatni rá.
Így nagyszerû teljesítményt nyújt, ha biztatják, dicsérik, és tragédiaként éli meg az elmarasztalást, szidást. A sikerélmény ritkasága egy magasabb teljesítményszintû közösségben még inkább visszaveti az előrehaladásban.
Persze, az a választás sem mindig jó, amely az óvásra, féltésre, babusgatásra alapoz, például, ha régi barát, családi ismerős, akit tanárként, tanítóként, óvó néniként választunk. Ennek eredménye lehet a későbbi alkalmazkodásképtelenség, a magasabb védettségi szint igénye.
Ki hát a megfelelő? Az a tanító, aki a tanítványával összhangba tud kerülni, fel tudja oldani gátlásait, de szabályozni tudja önkényeskedéseit.
Bár nem szeretjük elismerni, de előfordul összeférhetetlenség tanító és tanítvány között, akkor is, ha mindkettő jót akar. Ilyenkor jobb a változtatás, mert a kölcsönös bizalmat, a fejlődésbe vetett hitet nem pótolhatja semmi.
Jártó Kocsis Edit
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép