Nyílt tér: Gyermek- és felnőttvédelemről számokban?

2006. október 6., péntek, Archívum 2003–2007

Romániában az intézményesített gyermekvédelem szépen átvedlik ifjúságvédelemmé. Célcsoportunk lassan felnő: az ország gyermekvédelmi intézményeiben élő mintegy 32 000 ,,gyerek? közül több mint tizenkétezren betöltötték a tizennegyedik életévüket, hatezren pedig már nagykorúak, és el kell hagyniuk a gyermekvédelmi rendszert, mihelyt befejezik tanulmányaikat. Évente legalább ötezer fiatal kapja meg az elbocsátó szép üzenetet, mely szerint már nem a gyermekjogvédelmi vezérigazgatóságok gondja és célja. (Pedig megsúgom: azok...)
A törvény szemérmes homályossággal írja körül, hogy a fiatalok boldogulásáért a kispénzû helyi tanácsoknak kellene felelősséget vállalniuk, valamint a civil szervezeteknek, az egyházaknak, a községek igaz embereiből verbuválódó ,,konzultatív tanácsoknak?, jótét lelkû vállalkozóknak, adományozóknak stb. Ha mindebből semmi sem lesz, mert ugyebár sosincs elég pénz, a fiatal visszakerülhet a Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatósághoz, ennek második védőszárnya alá, amit felnőttvédelemnek hívnak: ez jelenleg kísértetiesen hasonlít a szép emlékû 1-es számú, ,,kicsi? gyerekotthonra, ami nem csoda, merthogy ugyanazon épületnek néhány emeleti szobáját nevezték ki a Kézdivásárhelyi Sürgősségi Elhelyezési Központ és Telefonos Segélyvonal Felnőtteknek nevezett alegységének.
Itt érdemes egy kissé részletezni a pénzköltés ama válfaját, amely révén társadalmi problémákat igyekszünk megoldani. Illetve, ha ez nem lehetséges, akkor legalább elodázni. Erre kitûnő példa épp a gyermekvédelmi rendszer, amelyet ugyebár folyton reformálni és fejleszteni kell: mintegy három éve az Európai Unió (a Phare-program révén) több mint 300 000 euróval finanszírozta egy nagyméretû elhelyezési központ bezárási tervét: épp a fent említett 1-es számúét. A bezárt elhelyezési központ természetesen nem párolgott el, csak átalakult: lett belőle kéz-divásárhelyi koordinációs központ sok szakemberrel, és még újabb három-négy intézmény, amelyek egyenként természetesen hasznos munkát végeznek, és mindegyikre szükség van. Ám nézzük tovább a rendszert: egy központ bezárásával hét újabb intézmény alakul - nagyon hasonlít ez a mesebeli sárkánnyal való küzdelemhez.
Nem beszélve a célcsoportunkról, a gyerekekről, akik több problémamegoldó intézmény vonzáskörébe is beleesnek: egy részük szerencsésen hazakerül természetes családjához, fogyatékossággával egyetemben, lehetőséget adva a tanügynek, hogy újabb pénzeket költsön a tanügyi rendszer megreformálására olyanképpen, hogy a fogyatékos gyerekek problémáira egyéni megoldásokat találjon. Munkát ad továbbá a helyi tanácsoknak, amelyekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy fejlesszék ki végre szociális irodáikat, és fizessenek, ha már megkapták a szociális problémák megoldásának felelősségét.
További gyerekek hivatásos nevelőszülőkhöz kerülnek: csak megyénkben már 275 gyerek nevelkedik családi körülmények között, hivatásos nevelőszülőknél, akik fejenként havonta átlagfizetésnyi összeget kapnak ezért az egyébként nemes gondolatból fakadt bébiszittermunkáért, amelyre az állam alkalmazza őket.
Mások, egyre többen, nagykorúsodnak, és csak néznek szét a világban, hogy akkor őket most milyen intézménynek, milyen segélyszervezetnek kellene istápolnia a továbbiakban.
Félreértés ne essék: nem kérdőjelezem meg a segítségnyújtás fontosságát. Magam is szociális munkás vagyok, és azt tartom, hogy a leghasznosabb, amit időnkkel és energiánkkal tehetünk, hogy másoknak szenteljük.
A segítségnyújtás módjával van bajom.
1. Túlköltekezésnek érzem például azt, hogy az első fél évben a Kovászna Megyei Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság képes elkölteni több mint 50 milliárd lejt, miközben az intézményben élő összes gyerek élelmezésére, ruházatára és felszerelésére nem költöttek többet, mint négymilliárd lejt. Természetesen, van egyéb teendő is, mint a ,,mi? gyermekeink ellátása, a fenti arány mégis azt sugallja: nem biztos, hogy ebben a rendszerben a gyermekek a legfontosabbak.
2. Megkérdőjelezhető továbbá a pénzköltés hatékonysága: az igazgatóság 459 személyt foglalkoztat, ezenkívül hatalmas vagyonnal és infrastruktúrával rendelkezik, a megye egyik legnagyobb intézménye ? ennek ellenére a múlt heti Phare-alapú pénzosztásra mindössze két pályázattal rukkolt elő. Ebből az egyiket egy kézdivásárhelyi lelkes csapat írta, a másikat pedig egy kívülálló? Papp Adolf szociális munkás, ingyen és bérmentve, mert szívügyének tekintette a lemhényi idősek otthonának rehabilitálását.
3. Szintén hatékonysági problémát látok ott is, bár kissé hazabeszélek, hogy jövő héten épp hatodszor fogom megpályázni a gyermekvédelmi vezérigazgatói állást az utóbbi három évben (halasztásokat is beleszámítva), ehhez képest a mostani igazgatót, aki még csak nem is rendelkezik az álláshoz szükséges régiséggel, valószínûleg legalább hatszor nevezték ki ideiglenesen...
Béres Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép