
Az alig három hónap múlva esedékes uniós csatlakozás bejelentése az egyszerû tejtermelők felé sodorta az első kíméletlen híreket. Nagy baj lesz a nyers tej értékesíthetősége/felvásárlása terén ? jöttek a jelzések mindenfelől, s amit eddig egyfajta joviális, de lehet, hogy a felelősök tehetetlenségét leplező burok vett körül, az hirtelen és nyersen nyilvánossá vált. Mindez egy tőmondatban így foglalható össze: január elsejétől a Háromszéken évente termelt, mintegy nyolcvanmillió liter nyers tejnek csupán töredéke értékesíthető.
Az ügy, természetesen, sokkal összetettebb, s mielőtt még a fejősállomány teljes pusztulását vizionálnánk, igyekezzünk felfejteni a kilátások összefüggéseit. Annál is inkább, mert épp a népi bölcsesség tartja úgy, hogy a vannal van a legtöbb baj.
Kíméletlen távlatok
A hazai tejpiac ? jellemző módon ? alig néhány hete ébredt rá arra, hogy a csatlakozási szerződésben, az iparilag feldolgozható nyers tej tekintetében lefektetett követlemények messze felülmúlják lehetőségeinket. Legalábbis a valós helyzetből adódóakat. Nagyon leegyeszerûsítve arról van szó, hogy az unióban az élelmiszerek minőségét szavatoló, rendkívül szigorúan vett biztonsági előírások értelmében csakis extra minőségû nyers tej dolgozható fel a tejgyárakban (kivételek persze vannak). Számunkra van ugyan némi haladékra lehetőség, ám ? szakemberek szinte egybehangzó véleménye szerint ? a vonatkozó fejezetet tárgyaló román illetékesek a hazai valóság teljes mellőzésével egyeztek meg az unió illetékeseivel. Mert ? mielőtt az uniót kezdnénk agyba-főbe szidni ? azt is érdemes tudni, hogy a csatlakozási szerződésben lefektetett kötelezettségek minden ország esetében más feltételekhez igazodnak, azokat a két fél kőkemény érdekeinek, illetve lehetőségeinek függvényében kellett volna kialakítani, ha úgy tetszik, kierőszakolni. A tejügyekben tárgyaló illetékesek azonban ? az eredmény fényében ? vagy nem tudtak, vagy nem akartak kialkudni olyan feltételeket, amelyek alapjaiban nem rázzák meg a hazai tejpiacot. (A rossz nyelvek szerint fogalmuk sem volt, mit írnak alá.)
A szerződés azonban megköttetett, s benne az áll, hogy a csatlakozás pillanatától a hazai tejgyárak többsége csupán az extra minőségû tejet veheti át és dolgozhatja fel.
? Az extra minőség azt jelenti ? ismételte meg kérdésünkre Incze Péter állattenyésztő mérnök, a megyei szaktanácsadó hivatal munkatársa, lapunk külső munkatársa ?, hogy egy milliliter tejben az összcsíraszám nem haladhatja meg a százezret, a szomatikus sejtszámnak pedig ugyanolyan mennyiségû tejben négyszázezer alatt kell lennie. E minőségi követelménynek a szerződés értelmében csupán az úgynevezett C-kategóriájú feldolgozóknak nem kell megfelelniük azonnal (a szerződés 2005-ös megjelentetésekor az országban csupán 27 ilyen volt, egyik sem Háromszéken), ők hároméves haladékot kaptak.
Haladék ? de mennyi?
A szakembereket azonban megnyugtatta egy, még 2004 decemberében, tehát a csatlakozási szerződés megjelenése előtt fél esztendővel kiadott szakminiszteri rendelet (1106-os számú), amely egy 2011-ig tartó tejminőség-javító programot indított el. Ez később sem módosult, holott a szerződés csupán a C kategóriásoknak és csupán hároméves átmeneti időszakot ír elő. Vagyis azt, hogy 2009 végéig évenként kell csökkenteni az említett két minőségi mutatót, 2007. januárjától 1-jétől a feldolgozóknak csak azt a tejet szabadna átvenniük, amelyben az összcsíraszám milliliterenként egymillió alatti, a szomatikus sejtek száma pedig hatszázezer alatti. Az extra minőség elérését 2010 januárjára tervezték.
? A gazdálkodók és szakemberek ehhez a programhoz igazították tevékenységüket, azzal számolva, hogy ebben a periódusban újabb beruházásokkal, szigorúbb termelési feltételek megteremtésével javítani lehet a nyers tej minőségén ? mondja Incze Péter, aki a megyei szarvasmarhatartó gazdák egyesületének elnökeként is érdekelt az ügyben.
Így nem csoda, hogy szinte bombaként robbant a hír: január elsejétől az országban termelt nyerstej-mennyiség elsöprő többsége ? mert nem felel meg a minőségi követelményeknek ? értékesíthetetlen lesz. S mit sem von le az előrevetülő gondokból, hogy megyénk a nyers tej minősége tekintetében jobban áll, mint sok más hasonló adottságú vidék.
Háromszéki kilátások
Háromszéken az idei év első kilenc hónapjában a kilenc tejfeldolgozó összesen közel negyvenmillió liter tejet vett át, ennek nem egészen tíz százaléka felelt meg az extra minőségnek ? tudtuk meg dr. Bandeanu Istvántól. A megyei állat-egészségügyi hatóság tejminőségért felelős szakembere azt is hangsúlyozta, hogy a mennyiség elsöprő többségét a két nagy feldolgozó, a Covalact és a Tyrom dolgozza fel, ők már teljes egészében megfelelnek az uniós követelményeknek, így az általuk feldolgozandó nyers tej január elsejétől mind extra minőségû kell hogy legyen. A további nyolc feldolgozót B, illetve C kategóriába sorolták, a B kategóriások szintén extra tejet vehetnek át, míg utóbbiak (ha a fővárosban is rábólintanak, három ilyen lesz a megyében) három év haladékot kaptak e tekintetben. Ám a ,,kicsik? valójában a leadott össz-nyerstej-mennyiség csupán 1?2 százalékát dolgozzák fel.
Túlzás nélkül, paradox helyzet állt elő: az uniós normáknak megfelelő nagy üzemek nem vásárolhatnak helyi nyers tejet, a C típusú feldolgozóknak pedig kapacitás hiányában kell visszautasítaniuk a helyi nyersanyagot. Ha dramatizálni kívánnánk a helyzetet, azt is mondhatnók, hogy a 27 000 fős háromszéki fejősállomány mintegy nyolcvanmillió literes évi termelésének kilencven százaléka a gazdák nyakán marad. Árnyalva a képet pedig azt, hogy ? a saját használatra, illetve közvetlen eladásra menő 35?29 millió litert, illetve a mintegy négymillió liter extra minőséget leszámítva ? a megtermelt nyers tej kétharmada január elsejétől eladhatatlanná válik.
Társadalmi, fejlesztési dimenziók
Nagy dolog ? mondhatná a felületes szemlélő ?, elvégre a piac végre betölti szabályozó szerepét, aki nem képes minőségi alapanyagot termelni, annak nincs helye a szarvasmarhatartó gazdák között. Kegyetlen, már-már hátborzongató következtetés ez, hiszen Háromszéken mintegy 16 000 család megélhetése függ a tej értékesítésétől. Azt nem mondhatni, hogy kizárólag tejből élnek, de vannak falvak, ahol a helyiek elsöprő többsége a családi költségvetés alapvető bevételi forrásaként néz a leadott tejből származó jövedelemre. S ha valaki kíváncsi az állomány minőségére, a csordából hazatérő fejősöket kell csupán megcsodálnia: az utóbbi évtized ugyanis nem csak mennyiségi, hanem rendkívül jelentős minőségi ugrást jelentett a szarvasmarha-állomány tekintetében. Ami mind a nemesítők, mind a gazdák munkáját dicséri.
Ha pedig a sokat emlegetett, ám azóta is hiányzó fejlesztési stratégiákra gondolunk, mi lehetne kézenfekvőbb e vidéken, mint a versenyképes állattenyésztés, ezen belül is a tejtermelés felfuttatása, biztos alapokra helyezése?
Van-e kiút?
Ennyi szám, előírás és kategória után ? félretéve a helyzetből óhatatlanul adódó katasztrófa-forgatókönyveket, amelyek lényege, hogy épp a hazai termelők ellehetetlenítése lenne a cél ? kézenfekvő a kérdés: van-e kiút?
A legnagyobb feldolgozó első embere ? bár kételyei vannak ? nem látja sötétnek a jövőt. Ioan B?lan, a Covalact igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy a szigorú követelmények egyrészt a termelőket is rákényszerítik a fokozott odafigyelésre, másrészt van arra mód, hogy ? teljesen elkülönítve ? a nem extra minőségû tejből, mondjuk, belföldre szánt tejport gyártsanak. De az sem elképzelhetetlen, hogy import nyers tejből állítsák elő termékeiket, hiszen a vámkorlátok megszûnésével akár olcsóbban is hozzájuthatnak az extra minőségû alapanyaghoz. (Ez persze a felodolgozó szempontja ? tehetjük hozzá ?, a tejtermelők e tekintetben ellenérdekeltek.)
Az állattenyésztő szakember, illetve az állatorvos ennél jóval szürkébben látja a helyzetet.
? Az érthetőség kedvéért az össz-csíraszámot úgy lehetne meghatározni: azt jelenti, mennyire tisztán tudunk fejni, vagy hogy mennyire tudjuk beszennyezni a tőgyből kifejt, gyakorlatilag tiszta tejet ? fogalmaz Incze Péter. ? A fejés tisztasága számos tényezőtől függ, ezeket nem csak mint a megyei egyesület elnöke és szakfelügyelő, hanem a lap hasábjain is sokszor (lehet, nem elégszer) ismertettem. A legutóbbi mérések szerint a legtisztább teje a középajtai egyesületnek van, pedig a közel száz egyesületi tag közösen értékesíti a tejét, a szomatikus sejtek száma jóval a 100 000-es szint alatti, viszont az összcsíraszám itt is meghaladja a követelt szintet (milliliterenként 600 000 körüli, ami hatszorosa a csatlakozás utáni megengedettnek). Természetesen, léteznek nagyobb tehéntartó gazdaságok, amelyek már most extra minőségû tejet fejnek, és adnak el a feldolgozóknak ? összegez a szakember.
? A minőségromlás a fejés utáni időszakban, a nem megfelelő kezelés miatt következik be ? fogalmaz Bandeanu doktor. ? Legutóbb kétszáz próbát vettünk közvetlenül a fejés után, és kiderült, hogy a gazdák hetvenöt százalékban extra minőséget állítanak elő. A gond a közvetítés folyamatában áll elő, hiszen mind a begyûjtőig történő szállítás, mind az ottani kezelés legtöbbször nem felel meg a követelményeknek. A kritikus időszak ugyanis a kifejés utáni egy-két óra, ha ezalatt lehetséges a külső szennyezés, illetve nem sikerül a tejet a megfelelő hőmérsékletre hûteni, és azon tartani mindaddig, amíg a feldolgozóhoz kerül, akkor hiába minden igyekezet.
Van tehát kiút! Csupán az érdekek hálójában az egy-két tehenes gazdáknak is meg kell találniuk a sajátjukat, és annak érvényesítése érdekében közösen kell cselekedniük. Például úgy, hogy közösen hûtőtankot vásárolnak, hogy a nagy hozzáértéssel, akár hagyományos módon is megtermelt nyers tej minőségét megőrizzék. Mert a közelgő új világ ? hány ilyen szakadt ránk az utóbbi két-három emberöltő alatt? ? e tekintetben sem lesz elnéző.
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.