Gyarapodó magyarokRiport: Álomvalóság

2006. október 11., szerda, Archívum 2003–2007

Lezárult az átmenet első szakasza
Mai alanyunk, ifjabb Kanyó Antal Nagyborosnyóról abban különbözik az sorazatban eddig megszólalóktól, hogy jóformán nincs múltja, illetve az csupán arasznyi. Kanyó Antal ugyanis irigylésre méltó módon mindössze 27 éves. Igaz, korán munkába állt, s fiatal kora ellenére közel tízéves gazdálkodói tapasztalat birtokában van, de nem is ez, hanem egy rendkívüli külföldi élmény szabta át szemléletét, alakította ki azt a célrendszert, mely alighanem a jövő sikeres vállalkozójává teszi. Privát szerencséje, hogy édesapja ? évtizedekig buszsofőr Szentgyörgyön ? maga sem kis lendülettel foghatott neki a gazdálkodásnak, amikor a tíz hektárt visszakapta a kilencvenes évek elején. Meglátszik ez abból, hogy két traktorral gyarapodott a család már az önállósulás első éveiben, s ifjabb Kanyó Antal mire odanőtt, már ,,csak? a harmadikat vásárolhatta maga meg. A két gazda érdekes munkamegosztásban dolgozik, két világ és értékrendszer, két munkastílus eltérő hatékonyságú, de békés együttélésére teremtvén példát. Gyerekkori emlékeiről meséli ifjabb Kanyó Antal:
? Nagyapám meghalt volt, mire megszülettem, ökrei voltak, nagyobb gazda lehetett. Édesapám egyedüli fiúként családfenntartó lett, a földet mûvelte, aztán a kollektívbe nem lépett be, elkerült a vasúthoz, utóbb az IRTA-hoz (távolsági buszjáratok). ?90 után visszatért a földhöz, gépeket szedett össze. Akkoriban jobbacska árak voltak, egészen 1997-ig jobban meg lehetett a mezőgazdálkodásból élni. Voltak sikerei: jó gabona- és pityókatermések, s előnyösen adta el a krumplit. De akkor a mûtrágya többszörösen olcsóbb volt, s egy kiló pityóka árából egy liter üzemanyagot lehetett venni. Ma öt-hat-hét kiló árába kerül. Gyerekként hallottam, egyezkedtek anyummal, hogy megy traktort venni, mert a földek megvannak, meg a pénz is, s ne kelljen neki mást hívni. Anyum ellenezte, ő sosem akarta a nagy gazdaságot, ő beérte volna a kétmalacos gőlyével itthon, s a zöldségeskerttel. Háziasszony. Veteményeket mindig termesztett. Apum csak elment, s megvette a szentgyörgyi SMA-tól (gépállomás). Megvan most is. A másodikat magánembertől vette, s a harmadikat én. Mûködik mind a három. ? még beszerezte a kapálógépet, pergetőt, pótkocsit, permetezőt, a gépek felét. Tizenvalahányat. A többit én vellegettem, ilyen apró gépeket, ahogy a pénzecském összegyûlt. Így másnak is tudtam dolgozni, annak idején még kevesebb volt a traktor. Kicsi koromtól törekszem rá, legyen meg minden gépem.
? Aztán 2000-ben nekifogtunk pityókatároló pincét építeni. Négy-öt hektár krumplit vetettünk, nem volt, ahol tárolni. Tizennyolc méter hosszú és hét méter széles, zsákokba rakva belefér olyan öt-hat vagonnyi. Fölötte gabonatároló van. Építettünk akkor még egy nagy gépszínt. A volt Aecitótól megvettem a szénacsûröket, lebontottuk, és hátul felépítettük, amennyire szükség volt belőle. 2001-ben pedig elmentem Illyefalvára, beiratkoztam a mezőgazdasági iskolába.
Az ezredforduló egy gazdasági átmeneti korszak, a kedvezőbb értékesítési feltételek végét jelentette nálunk, az ország az uniós felzárkózás irányába vette a kanyart, évről évre romlottak a jövedelmi viszonyok. Ez Ka-nyóéknál szerencsés módon egybeesett a fiatalabb gazda új tájékozódási próbálkozásaival, melyek, mint látni fogjuk, a kibontakozás reményével kecsegtetnek.
Tanfolyamok
? Az árak futottak el, az alkatrészek drágultak, egyre nehezebb lett. Hallottam, lehet külföldre menni, beiratkoztam Illyefalván a LAM-szaktanfolyamra. Magyarul ment, kinyomtatott anyagot adtak, professzorok jöttek Nyárádszeredából, máshonnan. Kevés német nyelvismeretet is szereztünk. Elvégeztem, de praktizálni a legnagyobb dologidőben osztottak be, ősszel, krumpliszezon idején. Mondom, nem hagyhatom az otthoniakat. ,,Anti, ne hülyéskedjék, van diákunk elég, ha nem megy az egyik, küldjük a másikat.? ,,Mérnök úr, ott az öt hektár krumpli, az az első.? Végeztem egy számítást: négy hónap alatt keveset is keresnék kinn, s a veszteség nagyobb lenne itthon, ha nem veszek részt a betakarításban. Nem küldtek el, mert hiányoztam. Nem búsultam, de csak bántott, s amikor hallottam, hogy a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányi Házon keresztül is ki lehet menni, egy szép nyár eleji napon felmentem és beiratkoztam. Három hónapot ott kellett lakni. Direkt Németországból jöttek tanárok, a német nyelvet tanultam három hónapig. Nekem a mezőgazdasági diplomám megvolt, nem kellett pótolnom délutánonként, mint a társaimnak. Elsajátítottam a németet kezdő szinten. Megvolt a vizsga, sikerült. Úgy volt, az első kilenc végzős másfél évre megy ki Németországba vagy Svájcba, a többi fél évre. Legelső lettem a százvalahány emberből. Nem akartam elhinni első hallásra, mikor telefonon érdeklődtem, s gratulált a titkárnő?
Tanya a Nyugat szívében
? A gyergyói összedolgozik egy svájci testvériskolával, fényképes személyleírásunkat kiküldik, az ottani gazdák is birtokismertetőt küldenek. Tőlem megkérdezték, hová szeretnék menni: tejgazdaságba, zöldségesbe, gyümölcsösbe, üvegházba, állattenyésztésbe, disznótenyésztőkhöz? Az utóbbit választottam, szerettem örökké, s tudtam, kevesebb a gond, nem kell vasárnap is fejni. Úgy kerültem egy disznóhizlaldába. Zürich közelében. Mellette hatvan hektárt mûvelt a gazda, krumpli, búza, bab, cukorrépa, murok termett náluk. Volt az idősebb és a fiatalabb gazda, aki egy évvel korábban vette át a birtokot. Ott hivatalosan átírják, diplomája, végzettsége kell hogy legyen, s az ország egy más felében tapasztalatcserén kell részt vennie. Azután veheti át a gazdaságot, nem úgy, mint nálunk. Bár a diplomát már itt is kérik a szubvencióhoz.
? A fiatal gazda 33 éves volt, az ő neve szerepelt a bankszámlákon. Mindent számítógépen keresztül végeztek, ott én készpénzt nem láttam. A mûhelyekben a javítások, a megrendelések, a kifizetések, minden bankszámlán keresztül, nekem is úgy utalta át a járandóságomat.
? Alkalmazottja? Annyira gépesítve van minden, hogy alkalmazottra nincs szükség. Hétszáz malacot hizlalt nonstop, s reggel vette igénybe egy fél óráját az etetés, és este egy órát. Mindent számítógépes program vezérelt, ebből ennyi, abból annyi, jött a csöveken, a gép keverte össze, és folyt a vályúkba. Itatás, etetés. Alul vashídlás két-három centiméteres lyukakkal, minden folyt le. Három hónapban egyszer kellett gőzborotvával kipucoljam.
? Szerencse, hogy régi praktikás mindig van, egy fél évig együtt voltunk, tőle mindent megtanultam. Az első két hónap volt nehezebb, utána a nyelvbe is belejöttem annyira, hogy értekezni tudtunk. Reánk volt minden bízva, a gazda közben nyaralni is elment.
? A székelyeket szeretik, de rengetegen vannak mások, az ország lakosságának 40 százaléka bevándorló, portugál, lengyel, fehérorosz, minden.
? Egy napom hogyan telt? A pontosság, az ott pontosság, a program, program. Reggel fél hétkor indult az első etetés, ellenőriztem a rekeszeket. Nincs-e beteg állat. A számítógép adagolta a tápanyagot: lisztet, savót, főtt pityókát, koncentrátumot. Figyeltem, nem hasadtak-e ki a csövek, nincs-e defekt, a táp nem folyt-e másfelé. A számítógép pontosan tudta, melyik rekeszben hány disznó van. Fél óra alatt megvolt, mentünk reggelizni. Utána vagy a mûhelyben javítottunk, vagy a gépekkel dolgoztam, szántottunk, vetettünk. Erdeje is volt a gazdának, láncfûrésszel vágtuk a fát. A kisebb dolgokat a gazda javította, a nagyobbakat másokkal. A szakember rengetegbe kerül Svájcban.
? A takarmányt ő termelte meg. A tanya körül volt negyven hektár föld, öntözőberendezéssel ellátva. A tanya szépen dombra építve. Emeletes, szép, új ház. Húsz méterre az istálló ? nem volt a hizlaldának szaga. Nagy raktárak krumlplinak, másnak. Volt öregszülői lakása is harminc kilométerre, ahol a szülei eredetileg laktak, ott vagy húsz hektár föld. Nem tanya, hanem Zürich külvárosában egy ház.
? A környező gazdaságok? Mindenféle nagyságúak, volt tíz- és hatszáz tehenes gazda is. A kisebbekre az a magyarázat, hogy Svájc nem uniós tag, megél benne a kisebb gazda is. S az árak nagyok, a kormány támogatja őket, nem szorulnak arra, hogy kivigyék, belföldön eladnak mindent jó áron. A gazdának hütőtankja volt, kiment mindennap az autó, a hûtőre reacsatolta a tömlőt, szívta fel a tejet. Az autó oldalán számítógép, az mutatta a zsírfokot, a literszámot, mindent. A nagyobb gazdánál szép fejőház, csempézve. Egyszerre hat tehenet fejt. A tehenek szabadtartásban a legelőn, ott vetett fû, az állatokat őrizni nem kell, villanypásztor vigyáz rájuk. Este maguktól jönnek bé, béállnak a fejőgéphez. Persze, harminc-negyven literes tehenek, a legjobb fajták. Tudják mindegyikről, mennyi idős, hányszor borjúzott, mennyi tejet ad, s ahhoz pontosan mit kell egyék. Nem úgy, hogy adjuk a szénát s a silót, szemre. Pontosan kiszámolják, mennyire van szüksége.
? De a szabályok ott is szigorúak. A büntetések nagyok. Kimentünk a mezőről a sáros traktorral az országútra, s utána a kiskocsival vissza, lapáttal, seprûvel pucoltuk el. Mikor érünk mi oda? Különben a polizei büntet. Ott olyan, hogy a trágyalé kifolyjon, nincs. Helikopterről figyelték a nagy farmokat. Egyszer a trágyalevet nyomattuk ki, s a cső kihasadt. Rögtön el kellett tüntetni mindent, fûrészkorpát szórtunk, nehogy a patakba belefolyjon. Vagy hogy az olaj az aszfaltra csepegjen? Olyan nincs. A permetezőgép sem csepegtethet, nehogy kárt tegyen.
? Praktikásra miért van szükség? Mert mi az ottani munkás bérének húsz százalékáért dolgoztunk. A gazda ráadásul, mivel idegen tanulókat fogad, külön támogatásban vagy gépvásárláskor kedvezményben részesül az államtól.
? Én minden pénzemet félretettem, alig költöttem havonta 100?200 frankot. Mondtam, szeretném az otthoni gépparkot bővíteni. Végül egy 40 tonnás kamiont megraktam a vásárolt gépekkel. Nem hoztam újakat, hanem a már letetteket, amely nálunk még jól használható. Folyóiratokban kikerestem, telefonon felhívtam, a gazda adott hétvégen autót, hogy megnézhessem és elhozhassam. A kollégákkal ? négyen-öten összejártunk ? széjjelbontottuk a gépeket, segítettünk egymáson. Hoztam pityókaszedőt, forgóekét, vetőgépeket, kaszagépet, szénaforgatót, mûtrágyaszórót, trágyaszórót. Még 10?20 évig menni fognak nálunk.
? Vasárnap voltunk szabadok, kocsit, biciklit kértünk, találkoztunk. Jártunk misékre. Rengeteg magyar van Svájcban, magyar istentiszteletet is tartanak Zürichben. A magyarok szívesen fogadtak, utána mentünk a kávézókba. Meghívtak a zürichi magyar bálba, nekünk az ötvenfrankos belépő drága volt, kaptunk szabadjegyet.
A szerződéses biztonság álma
Kanyó Antal sokat látott, sokat tanult ? tulajdonképpen annál is többet, mint aminek hasznát veheti.
? Hiába tanultam meg, nem tudom itthon alkalmazni. Ott a gazda ősszel szerződést köt a felvásárlóval: ennyi babot, spenótot, krumplit termeszt, s azt ennyibe és ennyibe fogja eladni. Mindezt biztosan tudja előre. Felel érte, gyáraknak termel, azok nyersanyag nélkül nem maradhatnak. S ha jön a rossz idő ? ott a biztosítás. Nem marad a gazda sem a kárral, a gyár sem. Egyszer például beütött a jég, a spenótot meglyuggatta. De csupán egy kicsit, viszont azt már nem vették át. A gazda megkapta a kártérítést, silóztuk be, és tárcsáztuk belé a földbe. Zöldtrágyázás. Olyan spenótot különben, amit nálunk eladtak volna. Vagy a disznók: szerződés alapján minden héten két nap vittük a vágóhídra a szász-százhúsz kilós példányokat. A disznót válogattuk ki, húztuk meg a piros csíkot a hátára, reggel pedig a rámpára nyomattam rá a kocsival, hajtottuk fel, s vittem a vágóhídra. A malacok, amiket készen kapott, három hónap alatt érték el a száz kilót.
? A gazda mindent végzett, a könyveléstől a traktorozásig, istállózásig, krumpli-válogatásig. A pityókát nem zsákban, hanem nagy, ötszáz kilós faládákban tartotta. Hûtőszobákban, optimális hőfokon. Öt ládát emelt egyszerre az emelőgép. Egymásra rakva raktározta. A krumplit krumpliszedő géppel, kombájnnal szedte, az küldte tovább a pótkocsira, de direkt a faládába. Nem volt szabad fél méternél nagyobbat essen az a gumó. Ahova a pityóka hullott, ott már gumi, szivacs várta.
? Mit alkalmazok mindebből? A jó felszerelésem most meglett, földet bérelek, harminc hektáron dolgozom. Igyekszem jó vetőmagot használni. Egyelőre nem éri meg, az árak alacsonyak. A pénz elúszik. A bikaborjakkal úgy jártunk, mire felnőttek, a felvásárlási ár a kilónkénti 60?65 ezerről 45-re csökkent. Így nem lehet gazdálkodni. Egyelőre kilátástalan. Most a cukorrépának van biztos piaca, az hoz pénzt. A krumplit nagypataki románokkal szedetjük. Az lehet még kifizetődő az idén. A földvásárlást a nagy bizonytalanság miatt nem vállalnám. Én igazi piacgazdaságra vágyom. Tudjunk szerződést kötni termékünkre, legyenek felvásárlóközpontok, tudjam biztosan, évente azt a 20?30 tonna pityókát el tudom neki garantált áron adni?
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép