Inkább fogok szeretőmmel töviskertet kertelni, mint akit én nem szeretek, azzal kalácsot enni — ebben a népdalban benne van a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes legújabb bemutatójának szinte teljes üzenete, mert a Böjttől böjtig című produkció éppen arról szól, hogy a szerelem a mértékletesség, a testi böjt próbáját is kibírja, ha őszinte és tiszta.
És mert ez már majdnem isteni szerelem, az előadásban mindvégig ősi és keresztény rítusok ötvöződnek dalban, táncban, zenében.
Rögtön az elején tisztázni kell, hogy a Háromszék idei első bemutatójának rendezője az a felvidéki Furik Rita, akinek neve otthon és Magyarországon koreográfusként és jelmeztervezőként szinte minden olyan produkcióval kapcsolatban megjelenik, ahol szlovákiai magyar táncokat mutatnak be. Magyarbőd (Kassa kerület) szülötte, ahol a többségi szlovák környezetben a magyar kisebbségnek sokat kell tennie azért, hogy megőrizze hagyományait. Furik Rita olyan világot hozott a Háromszék színpadára, ami túlmutat a földi és égi határokon (lásd: a béke mint az Istenhez vezető út szimbóluma). A Háromszék dinamikus előadásaihoz szokott nézőnek minden bizonnyal soknak tűnt a statikus színpadképek sorozata, de köszönhetően a zenekarnak (Bajna György, Fazakas Albert, Fazakas Levente, Szilágyi László), valamint Erőss Judit, Jánó Tibor és a tánckar által előadott énekeknek, nem szakadt meg a szerelem utáni vágy fonala.
Zobor-vidéki Mária-énekkel indul az előadás, majd ezzel is zárul, mintegy jelezvén, a világ mindig újrateremtődik, mert az ember képes új reményekkel nézni a jövőbe, keresni vagy megtartani azt a szerelmet, ami felé vágyik. A lányok találgatják, ki lesz a párjuk, ágyláb-lépésről énekelnek (ágy lábát kerülgetik — népi szokás), csakhogy ezt megtudhassák, Luca napján varázsmondókákkal csalogatják az igaz szerelmet, játszanak, karikáznak, és azért imádkoznak, hogy az Isten is segítse őket ebbéli igyekezetükben. A legények kezdetben félénken udvarolnak, majd egyre erőteljesebben forgatják a lányokat, egyszerre nem is egyet, a farsangi maszkos jelenetben pedig már kedvükre pajzánkodnak. A zenei és táncanyagban többek között szerepelnek zoboralji, erdélyi és világival szerencsésen kevert dallamok, szlovák krucenáj (fordulós), vajdaszentiványi, marossárpataki, székelyföldi forgatós, sűrű és ritka mezőségi, valamint stilizált formában megjelenített felvidéki és erdélyi táncok, a profán és az isteni nem mindig sikeres ötvözése (néha zavaró egyvelege).
Furik Rita rendező-koreográfus, valamint két művészeti munkatársa — Fazakas Levente, zene és Ivácson László, tánc — olyan előadást vitt színre, amelynek az ének és a zene az erőssége. A mozgás, a tánc böjtje mégsem hagyja a nézőt látvány nélkül, csupán azt hangsúlyozza, nem csak a szerelemben, néha az életben sem árt a mértékletesség, a visszafogottság.
