HegymászásSport: A második Nanga-Parbat-expedíció krónikája, avagy Nanga-Parbat-Sz?cs Imre 2-0

2006. október 16., hétfő, Archívum 2003–2007

Miel?tt valaki focimeccsre gondolna, gyorsan el kell mondanom önöknek, hogy a Nanga-Parbat (8126 méter) a Himalája kilencedik legmagasabb csúcsa, a sepsiszentgyörgyi Sz?cs Imre pedig már kétszer próbálkozott meghódításával, de mindkét alkalommal a Nanga-Parbat gy?zött. Akárcsak 1998-ban, Sz?cséknek idén is 7000 méter magasból kellett megfordulniuk a kegyetlen vihar miatt. Nem kudarcként élem meg az újabb sikertelenséget, ez a hegy ennyit engedett meg - nyilatkozta a háromszéki hegymászó, és azt kell mondanom, hogy a közeljöv?ben még egyszer nem próbálkoznék a Nanga-Parbat megmászásával.
Az augusztus 8-án útnak indult expedícióban Sz?cs Imre mellett ott volt még Hatházi László, Alexandru Floricioiu, Balogh Ern?, Ádám Árpád, Mircea St?nil?, Török János és Dorin Dr?goi, ?k nyolcan közös er?vel próbálkoztak a Gyilkos-hegynek is nevezett Nanga-Parbat-hegycsúcs meghódításával. A hegy megmászásával az 1930-as években el?ször Willy Merkl próbálkozott, de ? a felfedez? út során életét vesztette. Több mint 20 évvel kés?bb Merkl féltestvérének, Karl Herrligkoffernek a rögeszméjévé vált, hogy megvalósítsa bátyja álmát, és 1953-ban testvére emlékére expedíciót szervezett. Ekkor, sajnos, ? nem, csak társa, Buhl jutott fel a csúcsra. 1970-ben Herrligkoffer a Messner fivérekkel - Reinholddal és Güntherrel - közösen vakmer? tervet sz?tt: a 4500 méter magas Rupal-oldalon (a román alpinisták is ezen az útvonalon vágtak neki a 8126 méter magas Nanaga-Parbatnak) - a földkerekség legmagasabb jeges sziklafalán akartak feljutni a csúcsra. Az expedíción belül nézeteltérés támadt, így Reinhold Messner öccsével együtt 1970. január 27-én jutott föl a csúcsra. A sepsiszentgyörgyi hegymászó szerint az idei, brassói szervezés? felfedez?út több mint 60 000 dollárba került. Sz?cs Imre 1996-tól több sikeres expedícióban vett már részt, és háromszékiként megmászta már a Kaukázust, az Alpokat, a Taurust, és megfordult Dél-Amerikában és a Himaláján is. Sz?cs Imre 2005-ben sikeresen meghódította az amerikai Sierra Nevadában lév? Yosemite Nemzeti Park legnagyobb szikláját, a 2200 méteres El Capitan-csúcsot is.
- Úgy tartják, hogy a harmadik az Isten igaza... Lesz egy következ? alkalom, és újra megpróbálkozol a Nanga-Parbat meghódításával?
- Nem tudom. Nem valószín?. Azt kell mondanom, hogy most még egyszer nem fogom megpróbálni! Olyan felfedez?úton szeretnék részt venni, ahol szervez? va­gyok, és talán abból az expedícióból kerülhetne ki az a személy, aki meghódítja majd a Nanga-Parbatot. Én személy szerint még egyel?re nem próbálkoznék ezzel.
- Brassói csapattársaid úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy lehet egy-két év múlva újra útra kelnek... Indulnál velük?
- Úgy érzem, hogy két próbálkozás a Nánga-Parbat meghódítására már sok... Nagyon kemény ez a hegy, s nagyon sok áldozatot követel. Ezt is figyelembe kell venni! Minél többször próbálkozol, annál nagyobb az esélye annak, hogy valami bajod legyen.
- Elevenítsük fel expedíciótok több mint másfél hónapját az indulástól a hazaérkezésig.
- Már az odaérkezés döcögött: egy nagy vihar miatt a repül?géppel nem Iszlámábádban, hanem Karachiban lan­doltunk. Itt sokat kellett várnunk, s több mint egy fél napot késtünk az Iszlámábádba való érkezéssel. Miután valahogy megérkeztünk a pakisztáni f?városba, kiderült, hogy csomagjaink késnek, ezeket külön küldtük egy teherszállító géppel. Így egy nappal kés?bb tudtunk elindulni a Nanga-Parbat felé. A Karakurum Highway-en is nagyon lassan haladtunk, mert k?- és homoklavina akadályozta el?rehaladásunkat. Itt is volt egy kis csúszás... Nagy nehezen megérkeztünk Tarshingba 3000 méterre, ahol teherhordókat alkalmaztunk (az expedíció 82 hordárt bérelt az 1500 kilo­grammnyi felszerelés és csomag szállí­tásához - www.ghidbrasov.ro), és sikerült feljutnunk az alaptáborba. Miután ,,felépítettük? az alaptábort, elkezd?dött az akklimatizációs id?szak. Nagyon jó id? volt, emiatt aggódtunk is, és mondogattuk magunkban: miért nincs kicsivel rosszabb id? fenn a hegyen (10 napon át teljesen tiszta volt az id? a csúcson). Kés?bb a teherhordókkal feljutottunk 4500 méterre. Itt az volt az érdekes, hogy az 1998-as expedíció alkalmával 4200 méter magasban már egy gleccserrel találkozott az ember, most viszont ez teljesen visszahúzódott (!). Ez az eset nagyon jól szemléltette azt, hogy az elmúlt nyolc évben mennyit változott az id?járás. Az els? felfedez?utamon 4500 méter magasan mintegy négyméteres hóban (!) ástuk meg a sátorhelyeket, most viszont morénára húztuk fel sátrainkat. Volt két teherhordónk, aki segített csomagjaink szállításában 6100 méterig. El?ször felmentünk 5100 méter magasra, és itt két sátrat húztunk fel, hiszen hordárjainknak még több utat kellett teljesíteniük, és így ?k az alaptáborban aludtak. Itt is teljesen száraz gerincen táboroztunk. Amíg 5100 méteren voltam, úgy éreztem, baj van az akklimatizációval, és valami baj volt az étellel is, mert gyomorrontást kaptam. Ezért három napra vissza kellett mennem a 3600 méteren található táborba. Bárányt vágtak az alaptáborban, és ebb?l készült leves számomra. Nagyon jó volt így, hiszen hamar meggyógyultam, és utána vissza tudtam menni az 5100 méteren tanyázó társaimhoz. Távollétem alatt a fiúk felszerelték a köteleket egészen 6000 méterig, majd egy pihen?nap után teljesítettük az út hátralev? részét, és felértünk a kettes táborba. Nagyon nehéz volt az út, mert nagyon éles gerincen haladtunk végig. Itt gond adódott a sátrak felhúzásával, mivel id?közben nagyon megváltoztak a hóviszonyok. Keresnünk kellett egy olyan helyet, ami lavinamentes, és így egy jégszakadék szélére állítottuk fel ideiglenes lakóhelyünket - fejünk felett 5-6 méteres jégfal volt, ami védte egyetlen sátrunkat. Itt három napot töltöttünk el, mert teherhordóinknak további felszerelést kellett felhozniuk. Ez id? alatt tettünk egy fel­fedez?utat 6500 méterig, felvittünk egy sátrat, némi felszerelést, és úgy terveztük, hogy egy nappal kés?bb már ott is alszunk. Sajnos, amikor visszaértünk a kettes táborba, Ádám Árpad rosszul érezte magát - talán belélegezte az elégett gázt a primustól, így csak ketten folytattuk tovább az utat. Török Jánossal ketten vágtunk neki az el?ttünk álló 400-500 méternek. Miután megérkeztünk 6500 méterre, úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk utunkat egészen 7000 méterig. Éjszakára volt betervezve az indulás, de ekkorra vihar tört ki. Másnap reggel nyolc óra körül indultunk tovább, mert arra egy picit csendesedett a szél is, de el?rehaladásunkat akadályozta a frissen hullott hó. Csak 100 métert tudtunk haladni egy teljes óra alatt. Délután négy órakor értünk fel 7100 méter magasba, a hármas táborba. Sajnos, itt nem volt id?nk el?készíteni a sátrat, így lejt?sebb helyre kellett ezeket felállítanunk. Bebújtunk a sátorba, mert meger?södött a vihar, és nagyon hideg kezdett lenni. Egész éjszaka nagyon süvített a szél, szedte szét a sátrunkat, nem tudtunk aludni sem, és azon tanakodtunk, hogy mi legyen tovább. A vihar miatt úgy döntöttünk, nincs lehet?ség tovább ott maradni. Tudtuk, hogy lefelé lavinaveszély van, a rengeteg lehullott hó betakarta a köteleket, ezek belefagyhatnak a jégbe, és elhatároztuk, hogy visszafordulunk. Reggel elindultunk lefelé. Egy teljes nap kellett, amíg leértünk 5000 méterre: útközben lebontottuk a kettes és az egyes tábort. Itt töltöttünk egy napot, majd meg sem álltunk az alaptáborig. Ha lett volna még 10 napunk, akkor még egyszer próbálkozhattunk volna a csúcstámadással. Sajnos, egyre fogyott az id?nk, amit a hegy aljában tölthettünk el, Iszlámábádban pedig rengeteg elintéznivaló várt ránk.
- Ezek szerint csak egy napot voltatok 7000 méter fölött? Itthon olyan hírek keringtek rólatok, hogy három napra elvesztetek. Mi is történt igazából?
- Ez abból adódott, hogy nem tudtunk kommunikálni egymással. Elindultunk 6000-r?l 6500-ra, majd felmentünk 7000-re, és utána vissza 5000-re. Ezért van ez a három nap.
- Akkor nem voltatok elveszve?
- Nem voltunk elveszve, csak nem tudtak velünk kapcsolatba lépni.
- Össze lehet hasonlítani az 1998-as és az ideit expedíciót? Melyik volt a sikeresebb, vagy talán mindkett? kudarc volt?
- Nem lehet összehasonlítani ?ket. Nyolc évvel ezel?tt kudarckent éltem meg az els? expedíciót. Most viszont nem. Ez a hegy ennyit engedett. Nagyon nagy munka volt a felfedez?út megszervezése mögött, nagyon jó hangulat volt a csapatban. Sikeresek voltunk. Amikor fenn voltunk, mindent szakszer?en csináltunk, tudtuk, mikor milyen döntést kell hozni, s ez nagyon fontos volt. Ez meg is látszott: id?ben lejöttünk, és senkinek sem esett semmi baja. A Nanga-Parbat egy nagyon veszélyes hegy, s az útvonal, amit magunknak választottunk, a világ egyik legnehezebb útvonala. Tehát a mostani ,,balszerencsénket? nem élem meg kudarcként.
- Ottlétetek alatt találkoztatok más hegymászó csoporttal?
- Nem. A Rupal-oldalon ritkán szerveznek expedíciókat, hiszen nagyon nehéz itt feljutni a csúcsra, a másik oldalon pedig már lejártak a fel­fe­dez?utak. Ellenben találkoztunk két kirándulóval, akik a hegy aljában portyáztak, de nem mentek fel 5000 méternél magasabban.
- Most következik egy hosszabb pihen?, milyen terveid vannak a jöv?re nézve?
- Most egy kisebb pihen?re van szük­ségem, dolgozni is kell egy kicsit, és nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a túraszervezésre. Az volna a cél, hogy mostantól a hegymászásnak egy kicsit gazdasági vonatkozása is legyen. Tehát túraszervezés és egyéb munkálatok. Hamarosan itt a tél, síoktatással is szeretnék foglalkozni, és az itthoni mindennapi életre is kell id?t szánni, hiszen ez is fontos.
- Kiszemelted magadnak már a következ? hegyet?
- A Kilimandzsáró lehetne a következ? cél. Oda szerveznék egy utat. Továbbá ott vannak az Alpok, ahová már egy csoportot is el tudnék vinni. A közeljöv?ben nem fogok részt venni nagyobb expedícióban, most az itthoni dolgaimra kellene koncentrálnom. Ha már itt tartunk, akkor szeretném megköszönni ismer?seimnek, barátaimnak és nem utolsósorban az újság olvasóinak is, hogy soron követték az expedíciókról szóló híreket. Hazaérkezésünkkor jó szembesülni azzal a ténnyel, hogy voltak, akik aggódtak értünk, és szurkoltak nekünk. Köszönöm szépen!
Tibodi Ferenc
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-10-16: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Bodok-KSE II 3-1 (0-0)