Pénz-piac-vállalkozás: Törvény a fiatalok beilleszkedéséért

2006. október 18., szerda, Archívum 2003–2007

A téeszvilág cs?dje magával sodorta az összefogás gondolatát is, a fürd?vízzel a gyereket is kiöntöttük, és a mai napig nem sikerült e tekintetben visszaadni a szövetkezetek becsületét. Általában véve elmondható, a bizalom légköre nélkül nem csupán a t?ke és a kapitalizmus, maga a társadalom is m?ködésképtelen, nem lehet hát vitás, hogy a gyógyulásnak a kölcsönös megbízhatóság és a kiszámítható viselkedés szabályai helyreállításával kell kezd?dnie. Aztán hogy szövetkezeti formát is ölthet, illetve megmarad azon kívül, és úgy m?ködik majd, az nyilván elválik. Mi az alábbiakban egy érdekes, bár megkésett kísérletr?l számolunk be: hogyan próbált lelket és új szellemet lehelni a szövetkezetbe két ember és egy falu, míg átmenetileg bár, de együtt meneteltek a romániai rendszerváltás utáni három évben. Ama években, mikor a kérdés, hogy mi marad a téeszvilágból, és mi hullik szét bel?le, még nyitottnak számított, illetve nem t?nt a sorsa mindenütt egyformán végleg megpecsételtnek. Nem mintha az államosított téeszek nem a falu kiszipolyozásának, a történelmi parasztosztály tönkretételének és elüldözésének lettek volna eszközei - de mihelyt a pártállami kontroll megsz?nt, a nagyüzemiség racionalitása is magára találhatott volna bennünk az új feltételek között. Hogy nem ez történt, hanem a szétverés irányába haladtak a dolgok, annak nyilván millió oka volt, szükségszer?ségét vitatni balgaság volna, de az alábbi, árral szemben úszó kísérlet tanulságos volta mégis arra figyelmeztet: az id?k méhében több lehet?ség szunnyadt, s zökken?mentesebb is lehetett volna az átmenet, kisebb a pusztulás, ha nem oly végletesek az indulatok, és ha fölkészültebbek lettünk volna az összeomlás okozta káosz kezelésére. Illetve, ha a politikai osztály nem saját érdekében lovagolja meg a népharagot.
Szemben az árral
A történet narrátora, Forró János agrármérnök 1976-ban végezte el a bukaresti agronómiát, kézdimárkosfalvi származású, székely gazdák és szakemberek ivadékaként tanulmányai végeztével Háromszékre tért vissza, dolgozott Kökösben, Nagyborosnyón, a változás Lécfalván érte. A provokatív riporteri kérdés a történet bevezetését szolgálja:
- Volt tehát egy kegyetlen körülmények között kiizzadt, szocialistának nevezett t?kefelhalmozás, és amikor a t?kés rendszerben ez adekvát környezetre lelt volna, nemhogy nem m?ködtette senki t?keként, hanem fogta, és szétverte? Holott mást is tehetett volna.
- Igen, téglánként bontottuk le a téeszeket - nálunk szó szerinti értelmében. T?ke nélkül új társaságot teremteni állami segítség nélkül ma már lehetetlen. A felbomlás másnapján mondottam - amikor kérdezték, ,,most mit teszünk?? -: Sajnos, csóré fenékkel nem lehet társas gazdaságot csinálni. Mi történt? Nekünk ?90-ben, mikor leválasztottuk Lécfalvát a nagyborosnyói téeszr?l, még se alapítópapírjaink, se hivatalos elismertségünk, pecsétünk nem volt. Mind a bank, mind a felvásárlók velem személyesen kötötték meg a hitel- és egyéb szerz?déseket, és én vettem fel az els? napok gazdálkodásához a hitelt a lentermesztésre például, amíg az új téesz meg tudott alakulni. Akkor még voltak ilyen lehet?ségek, az embert ismerték, a neve számított. Most már szó sem lehet ilyesmir?l, csak a garancia számít.
- Bizonyára létezett egy régi sérelem a lécfalviak részér?l.
- A lécfalviaknak örökké az volt a véleményük, mivel a legjobb földek az ? határukba estek, ott termelték meg a burgonya, a cukorrépa nyolcvan, a gabona ötven százalékát, hogy ?k tartják el a borosnyói téeszt. Nos, csak azt felejtették el, hogy nem munkával tartották el, mert már akkor a falu ki volt öregedve, idegenek dolgozták meg a határt, de a földek tekintetében igazat mondtak, a sérelem megvolt. Mikor összeállították azt a háromezer hektáros konglomerátumot, amelynek csak a fele termett, s a felével osztottuk az átlagterméseket - azt a lécfalviak hátrányára tették.
- Megígérték-e, hogy a földeket visszaadják?
- Még szó sem volt róla. Els? lépésként azzal számoltunk, hogy szabad lesz az értékesítés, s tudtuk, ha az meglesz, a társult formának jöv?je kell hogy legyen. Ha te határozol arról, hogy kinek és mennyiért adod el a termést, akkor, tudtuk, jöv?je van.
- Kinek az ötlete volt: az öné, az embereké?
- Nem mondhatnám, hogy az enyém. Én ott kaptam egy nagyon intelligens, rendes embert, Szabó Antal volt téeszelnököt. Vele beszélgetve jutottunk erre az ötletre. Probléma akkor jelentkezett, amikor megjelentek a földosztási és téeszfelbontási törvények, mert azok a volt f?mérnököket nevezték ki a földosztó bizottságok elnökeivé. És akkor kellett még egy személy, aki a folyó ügyeket intézze, miután én bizottsági vezet? lettem. ? akkor elvállalta, ha én ott maradok Lécfalván, hogy végzi ezt a felét. Ketten dolgoztunk tovább.
- Ön tehát földosztó lett, holott ellenkez? szerepet kívánt vállalni?
- A Petre Roman-kormány úgy határozott, hogy vagyonfelszámoló bizottsági elnök legyek. Ahelyett úgy is határozhattak volna: vigyük át a téeszt egy modern társulási formába, ki milyen ritmusban akarja, ahogy megbírja, vagy épüljön le fokozatosan, adjuk ki a vagyonrészt mind földben, mind értékben. De nem! Egyszer álljunk neki, és bontsuk szét, s utána lássuk, mihez kezdhetünk! El kell azonban ismernem, az 1991. évi 18-as törvényben voltak olyan cikkelyek is, hogy simán átmehettünk volna társasba - de azt már nem akarta akkor senki. Egyes cikkelyek szerint ugyanis el?nyben részesültek volna azok, akik a társasban maradnak, átvehettek volna épületeket, beltelkeket, felszerelést, és kifizették volna a többi, a távozó tagokat. De már kés? volt, a hangulat nem volt ennek megfelel?.
- Rétyen nem ez történt? Ott mintha egyben maradt volna a téesz.
- Nem tudom, azt nem ismerem, de a törvényes lehet?ség meglett volna. Én meg sem próbáltam élni vele, mert a közhangulat lehetetlenné tette. Én arra tettem ígéretet az 1993-ig velünk maradt 90 százaléknak, hogy nem fogok soha alkalmazottakat fizetni hitelb?l, hanem csakis a termelésb?l. Úgyhogy olyan hitelt, amit nem tudunk visszafizetni, nem fogunk soha fölvenni. Miért? Mert amikor Lécfalva elvált Nagyborosnyótól, vinnünk kellett az aktívumokkal együtt a passzívumokat is. Különben nem engedték volna meg az elválást. Mivel az aktívumok 45 százalékát vittük, az adósságok 45 százalékát is vinnünk kellett. Régi befagyasztott, felhalmozott adósságokat, mindent. Amit nekünk kellett törlesztenünk. És ez nekünk nagyon hamar sikerült. Volt egy téeszerd?nk Bodzavámon, és fát vágattunk, deszkát gyártattunk. Jártuk Szabó Antal barátommal szerre a volt regáti kollégáimat, addig üzleteltünk a deszkával, becseréltük búzára, s azt itthon eladtuk, hogy az egész adósságot - a régit, és amit arra az évre hitelként felvettünk - mind kifizettük. Az üzletb?l, nem a termelésb?l, és augusztustól már a termelésünkb?l éltünk. Fél év alatt az adósságot törlesztettük.
- Szóval, fennmaradt a téeszben a földközösség?
- Fennmaradt. Arányokat állapítottunk meg a vet?struktúrán belül. A gazdának például a neki visszajáró tíz hektárból a járandósága 33 százaléka gabonára, 15 százaléka burgonyára, 15 százaléka cukorrépára szólt, a többi takarmánynövényre. S leszögeztük, hogy minden kultúrából terményben vagy értékben megkapja a neki járó részt. Levontuk a termelési költségeket, a könyvelést nagyon pontosan vezettük, s a többit megkapták csépléskor, burgonyaszedéskor vagy cukorban stb. Kinek mennyi járt. Az Isten is segített, mondhatom, nagyon jó termés volt, búzából például egy hektárra számolva háromezer kilót tudtunk osztani. Ha tíz hektárja volt, akkor háromszor háromezer kilót kapott - az sem volt, ahol tárolja. Sokan el sem fogadták, megkértek, értékesítsük, és az árát adjuk ki nekik, annyira nem voltak a tárolásra felkészülve. Ugyanúgy a burgonyával. Egyúttal gyorsan pékséget építettünk, és a búzafölösleget házikenyér formájában feldolgozva árultuk a sepsiszentgyörgyi és a brassói piacokon. Ahogy akkor ment, kezdetlegesen, a teherautókról? Az els? évben ráadásul nagyon bevált a len. Nekem régi bánatom volt, hogy a lennek korábban mindig a legrosszabb területek jutottak. Abban az évben a legjobb földbe ültettük, és 7800 kilós, nálunk rekord lenterméseket értünk el két éven át, azt akkoriban nagyon jól megfizették, a búza árának három-négyszerese volt a lené. Pénzügyileg nagyon jól álltunk. Hogy csak egyet mondjak: amikor ?93 elején kezd?dött az elszámolás, és az aktívumokat, állatokat, eszközöket kiosztottuk - amivel egyszer valaki beállott, azt mind visszakapta természetben -, mi a négy és fél milliós adósságtörlesztés és a négymilliós vagyon mellett 18 milliót osztottunk ki pénzben a tagoknak. Ez mind a jó termés és a kereskedelmi tevékenység eredménye volt. Az els? év a kereskedelemé volt, utána kett? a termelésé, nem tagadom, a jó id?járás is besegített, de az értékesítés volt az, mely meghozta a jövedelmet.
Az embernek az az érzése, késve bár, de megnyílt a nagyüzemi b?ségszaru, melyr?l a kommunizmus idején annyit szónokoltak. Érdemes tovább részletezni.
Közösség nélkül nem megy
- Jogilag mikor rendezték helyzetüket?
- Jogilag aztán ?90-ben alakultunk meg, mégpedig téeszként, nem társasként. Az egyetlen lehetséges forma volt.
- Nem lett volna érdemes megmenteni, ha már ilyen jól ment?
- A környékünkön, az egész megyében megkezd?dött már az a barbár lebontás. S voltak a faluban emberek, akik önös érdekb?l felbuzdították azokat, akiknek semmi kapnivalójuk nem volt, de akik mégis az els? sorokban harcoltak a szétosztásért. És szét kellett osztani, nem lehetett szembeállni velük, nem volt amiért.
- De lett volna. Nem akadtak támogatók?
- Hát akadtak, a társast pártolták volna. De amikor osztozni kellett, ?k is pontosan azt tették, mint a többiek. És mondom, az állatokat darabszám mindenki visszakapta, bár amikor átvettük mi, kevesebb állat volt. Amikor más téeszekben már bontottak, és az állatokat elkótyavetyélték, mi állatot vettünk. Így meg?riztük, s?t b?vítettük az állatállományt az utolsó percig, hogy mindenki kapja ki azt, amivel annak idején beállt a kollektívbe, s ami a beállási nyilatkozat szerint megillette. És kiosztottuk a 18 millió készpénzt is. S ha az emberek egy kicsit megért?bbek lettek volna, és nem kótyavetyélik el a nagyborosnyói komplexbeli részüket, több is lehetett volna. Azt egy tál lencséért adták el - az tette be nekem az ajtót. Én azt mondtam, amikor részvénytársasággá alakult át (Aecito), ?rizzük meg a részvényeinket, alakítsunk részvényesi tanácsot, és onnan még sok pénz jöhetett volna be, a cég sokáig jól ment. De nekik könnyebb volt eladni pálinkáért. Én a teherautót elküldtem a szeszért, de a pálinkaosztás idején még a faluban sem voltam. Eladták egy tál lencséért, nem hallgattak senkire. A felültetések még képvisel?i, szenátori szinten is folytak már akkor. Úgyhogy, bár az els? évben csak 112 hektárt vettek ki az els?ként kiállók - a búzával bevetett földekb?l maguk választhatták ki, amit akartak -, a második hullám már mindenkit magával sodort.
- A kezdetben kiálltak hogy jártak?
- Mivel nem állt gép a rendelkezésükre, nem sokra mentek. És természetes volt, akkor már mi is csak úgy jutottunk gépekhez a gépállomásoktól, ha reggel kifizettük az el?z? napi munkát. A magánembernek pénze pedig nem volt. Úgyhogy eljött azoknak az akciója, akik, mikor mi a téeszraktárokat megtöltöttük, követelni kezdték: osszuk szét a termést. Erre állottak rá még képvisel?k is, anélkül, hogy meghallgatták volna a másik felet is. Népgy?lésen jelentkeztek, igaz, el is mentek, mikor megtudták, hogyan áll a helyzet. A termés azoké volt, akik benn maradtak, nem engedhettük meg, hogy hozzányúljanak, akiket az nem illetett meg.
Valóban tanulságos történet a lécfalvi kísérleté, de vajon miként áll a szövetkezetek szénája a mai t?kés világban? Err?l legközelebb.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép