Ezerkilencszázötvenhat: A szabadság igézete és mámora

2006. október 19., csütörtök, Archívum 2003–2007

Sz?cs Géza Liberté 1956 cím? drámája (Irodalmi Jelen-könyvek, 2006) a forradalom ötvenedik évfordulójára íródó m?vek közül is kiemelkedik. Bemutatója október 23-án lesz a debreceni színházban, de ugyanakkor a m?b?l film is készül. (Sz?cs az Irodalmi Jelen októberi számában ír egy terjedelmes naplóban drámája meglehet?sen furcsa fogadtatásáról és a filmforgatás körülményeir?l.)
Sz?cs drámája középpontjában egy Bécsben tanuló, de a forradalom hírére Budapestre utazó angol lány és egy, a felkel?k oldalára átálló szovjet tiszt szerelme áll. Pável volt bajtársaival való összecsapásban veszíti életét a magyar szabadságért, a lány elmenekül, s néhány esztend?vel kés?bb Londonban fiatal angol diákokkal játszatja el a forradalmi eseményeket. Itt most nem a drámáról akarunk beszélni - még fogunk nyilván err?l is, hiszen a Liberté önmagában is izgalmas -, hanem a kötet második részében közölt, Szovjet katonák a magyarok oldalán 1956-ban cím? oknyomozó tanulmányból szemelgetünk. ,,Hogy a szovjet hadseregb?l álltak-e át a magyar felkel?k oldalára katonák - oroszok vagy más nemzetiség?ek -, ez olyan kérdés, mely tudományos szakszer?séggel máig sincs feldogozva?? Mélységesen jellemz?nek érezzük, hogy ezt egy költ? teszi meg, drámája igazát bizonyítandó, történelmi forrásmunkák, tanulmányok, emlékiratok tucatjaiból szemelgetve?
Bogdán László
Liberté
(részletek)
Ki mondja, kir?l mondja, mit mond
A konkréttól az általánosig és a fiktívig, a közvetlenül tapasztalt élményt?l a hallomáson át a következtetésig terjed? hitelességi skálán egy nagy tekintély? nemzetközi intézmény sz?kszavú utalása talán megbízhatóbb, komolyabb, hitelesebb forrásnak t?nhet, mint egyetlen ember gyarló memóriája - ám a konkrét neveket mégis inkább az egyes szemtanúk ?rzik meg. Vajon melyik a fontosabb, a meggy?z?bb, a dönt?bb bizonyíték?
Alighanem csak a legkülönböz?bb min?ség? források és hivatkozások gondos és kitartó egybevetése és ütköztetése vezethet el az információk analitikus, ugyanakkor komplementer elv? értelmezéséhez. És ennek eredménye áll majd legközelebb ahhoz, amit történelmi ,,igazság?-nak nevezünk.
A megkerülhetetlen dilemmák érzékeltetésére hadd térjünk ki az egyik kardinális probléma értelmezési nehézségeire.
Nagyon nehéz annak az eldöntése, hogy egyszer? dezertálásról vagy tudatosan megfontolt átállásról kell-e beszélnünk egy-egy adott esetben. Azért szökött-e meg egy katona, mert már elege lett mindenb?l, úgy általában?, vagy pedig a szovjet intervenció háborította fel, és a Magyarországon szerzett élmények fordították szembe saját hadseregével? E kérdések megválaszolása olyan morális, történelmi, kulturális és társadalmi dimenziók felé megnyitott távlatokat feltételez, amelyeket - jelen keretek közt - legjobb esetben is csak érinteni lehetséges. (Ezek közé tartozik például egy történelmi-kulturális kitekintés a legfontosabb olyan el?zményekkel kapcsolatban, amelyek a cári birodalom 1849-es magyarországi kalandjának id?pontjáig vezetnek vissza az id?ben. De például szervesen a témához tartozik a magyar forradalom Szovjetunión belüli visszhangjának, els?sorban az oroszországinak és a kárpát-ukrajnainak a megismerése is.)
A valósnak feltételezhet? lélektani motivációk feltárására az látszott helyesnek, ha áttekintjük az átállásig vezet? út egyes állomásait.
Forrásaink alapján a Vörös Hadseregen belüli, feljebbvalói szemmel renitensnek számító magatartásformák következ? fokozatait lehetséges elkülöníteni a fraternizálási skálán:
I. A szimpátia apró jelei, a szabályzati fegyelmet épphogy csak sért?, annak határait legfönnebb súroló engedékenység vagy nagyvonalúság
II. A kisebb parancsok és el?írások elszabotálása, jó értelemben vett cinkos magatartás
III. T?zparancs megtagadása
IV. Dezertálás
V. Tudatos átállás a szemben álló - jelen esetben: a magyar - fél oldalára a fegyveres harc vállalásával. (...)
Viktor. Szovjet foglyok
Egyes orosz katonák átállásával kapcsolatban rögtön idézhet? például Pongrátz Gergely Corvin köz, 1956 cím? könyvének több paszszusa.
A Corvin köziek egy csoport foglyul ejtett orosz katonát és tisztet szabadon engedtek október 27-én. Pongrátz idézi saját szavait, amelyekkel útjukra engedték ?ket, majd elmondja, mi történt ezt követ?en.
,,Hazánk védelmében, nemzetünk szabadságáért hajlandók vagyunk gondolkozás nélkül meghalni. De ti miért haltok meg? Érdemes a ti életeteket azért feláldozni, hogy továbbra is rabságban tartsatok egy szabadságra vágyó nemzetet? Menjetek haza a ti hazátokba, s éljetek úgy, ahogy ti akartok. De engedjétek a magyar népet is úgy élni hazájában, ahogy akar. Szabadon!
Menjetek vissza bajtársaitok közé, és adjatok nekik is egy szelet kenyeret. Tudjuk, hogy nincs utánpótlásotok, s van köztetek olyan, aki két-három napja nem evett...
A mozi el?tt sorakoztattuk foglyainkat, ahonnan fegyveres ?rség kísérte ?ket a ­Boráros téri hídf?höz. Azonban miel?tt elindultunk volna, egy bajtárs jött hozzám, és mondta, hogy a mozi lépcs?jére leült egy orosz katona, és azt kéri, l?jük agyon. ? inkább meghal, de nem megy vissza a csapattestéhez. Mit csináljunk vele? - kérdezte társunk.
Hagyjátok, hadd maradjon itt. Valaki vigye ?t le a konyhára, adjátok át a szakácsnak, hogy segítsen neki mosogatni és takarítani.
Ez az orosz katona Viktor volt, aki elmondta, hogy több bajtársát politikai tisztjeik agyonl?tték azért, mert nem akartak l?ni ránk. A 20 éves Viktor november közepén a Rákóczi téren, a magyar nemzet szabadságáért áldozta életét. A mi h?si halottunk lett.? (93. oldal) (...)
Hogy Viktorból hogyan lett h?si halott - a szerz? emlékezete szerint november 13-án -, azt könyve 236-238. oldalán írja meg Pongrátz:
,,Jutka közölte, hogy alig 15 méterre a kaputól, a Vásárcsarnok oldalában van tíz sebesültünk. A Rákóczi tér másik sarkára, a Körúton beállt egy orosz tank, és t?z alatt tartja a térnek ezt a részét két gépfegyverével és a 76-os lövegével. Minden mozgásra tüzel.
- Menj ki, Bajusz, nézd meg, mit lehet tenni! Valahogy be kell hozni ?ket, mert mind elvéreznek.
Kimentem a kapun, és a Vásárcsarnok fala mellett vagy 20-25 fegyverest láttam a mieink közül. Odamentem, és elmondták ?k is a helyzetet, ami valóban nagyon veszélyes volt. Viktort, az orosz katonát is közöttük láttam, október 27-t?l már sok barátot talált a corvinisták között. Szabad volt, oda ment, ahova akart. Most ? is a többiekkel a fal mellett lapult. Látta, tudta, hogy mi a helyzet.
Lefeküdtem, és lapos, igazán lapos kúszásban elértem az els? sebesültet, aki alig két méterre lehetett a t?zvonalban. Megfogtam a két kezét, és lassan, centiméterenként húztam vissza, ki a t?zvonalból. Alig hátráltam fél métert, amikor egy hosszú copfos, 16 év körüli lány t?nt fel mellettem, aki szintén lapos kúszásban jött utánam. Erzsike volt, akivel 1960-ban találkoztam Párizsban. Egy corvinistának lett a felesége.
- Hagyd nekem, Bajusz. Ezt én viszem. Te menj a másik után.
Kihúztam a másik sebesültet is a t?zvonalból, s indultam vissza a harmadikért, amikor egy óriási robbanás rázta meg a leveg?t. Már benne voltam a t?zvonalban, és nem mozdultam. Azt hittem, a tank 76-os lövege tüzelt. Vártam a becsapódást, ami nem jött. Társaink elkezdtek ordítani: ?Felrobbant a tank! Felrobbant a tank! Viktor kinyírta a tankot!?? (...)
Konklúziók
Több száz könyv átolvasása után és több tucat kortanú visszaemlékezése alapján a témánk szempontjából fontos történések a következ?kben foglalhatóak össze.
1956 ?szén egy imperialista hatalomnak, a Szovjetuniónak a hadserege leverte a magyar forradalmat.
Ez a hadsereg azonban nem imperialistákból állt. Besorozott katonáinak társadalmi, nemzetiségi, kulturális, vallásos háttere, történelmi tudata, személyiségének morális szerkezete igen eltér? volt. A hadsereg zömét parancsnokoknak fegyelmezetten engedelmesked? katonák alkották, akik Magyarországról mit sem tudtak, és akiknek a viselkedését nem a körültekint? analízis és önálló ítéletalkotás határozta meg. Az sem vitás, hogy els?sorban Szerov tábornok KGB-s környezetében, de nemcsak ott, voltak olyanok is, f?leg a tisztikarban, akik a proletár internacionalizmusnak nevezett szovjet imperializmus, az élesed? osztályharc, a kominternes propagandaszólamok fanatikusaiként brutálisan és elvakultan léptek fel.
Ám ahogyan magában a szovjet társadalomban Tallinntól Moszkváig és Szentpétervártól Ungvárig a magyarok iránti szimpátia, a magyarok ügyével kapcsolatos szolidaritás sok helyütt imponáló formában is megmutatkozott, ugyanúgy a Magyaroszágot megszálló szovjet hadsereg jó néhány katonája is a magyarok oldalára állt. Volt, aki csak érzelmileg, volt, aki tev?legesen is.
Október 23-át követ?en világossá lett, hogy - legalábbis Budapesten - a szovjet hadsereg legénységének jelent?s része fraternizál a f?város népével. A már hosszabb ideje Magyarországon tartózkodó csapatok ingadozása közismert ténynek számított. Az október-november folyamán máshonnan átdobott egységekben már jobban bízhatott a politikai-katonai vezetés, de ezek soraiból is számosan álltak át. Volt, aki fogságba esését követ?en, mások teljesen spontánul.
Október 24-én este a magyar vezérkar már tudja, hogy egyes szovjet katonák csatlakoztak a felkel?khöz.
Október 25-én a parancsmegtagadások, majd intenzív tömeges átállás képzetét el?revetít?, netán azt súroló fraternizálás el?zi meg - vagy talán váltja ki - a Kossuth téri vérengzést. A téren tartózkodó egyes szovjet fegyveresek azonnal viszonozzák a (talán szovjet) tüzet, és óvni próbálják a körülöttük lév? civileket.
Egy Viktor nev?, fogságba esett kiskatona csatlakozik a Corvin köziekhez, kés?bb h?si halált hal oldalukon.
A különböz? forradalmi szervek több dokumentumban követelik, hogy az átállt szovjet katonák részesüljenek politikai védelemben. Vidéken egyes szovjet hely?rségek és helyi forradalmi bizottságok között meg nem támadási egyezségek születnek.
Október 31-ét?l egy Vaszil Petrovics Pavlov nev?, magyarul jól beszél? felderít? egyre szorosabban m?ködik együtt a T?zoltó utcai felkel?kkel. November 9-e után ,,visszaáll? a Vörös Hadseregbe.
Parancsmegtagadásért kivégzik Pjotr Pidlityejcsuk közkatonát. Ugyanezért Zsenja Milint Szibériába küldik. Mahenkov ?rnagyot, a jászberényi szovjet laktanya parancsnokát ugyancsak kivégzik. Állítólag grúz katonák is ugyanerre a sorsra jutnak. November 5-én egy katona, aki a Hungária étterem környékén esik fogságba, átáll a felkel?k oldalára. M. G. Akopjan ?rnagy az óbudai harcokban esik el, magyar oldalon.
A szovjet társadalomban érezhet?en növekszik a magyar ügy iránti, olykor tettre kész szimpátia. (...)
Sz?cs Géza
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-10-19: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Röviden

2006-10-19: Archívum 2003–2007 - :

Faluvilág: Mi újság Gelencén