
Miután az elso nap megismerkedtünk Dombóvár olimpiai kötodéseivel, olimpiai versenyzoivel - az ezüstérmes ökölvívó, Mándi Imre (1936, Berlin), az aranyérmes labdarúgó, Buzánszky Jeno (1952, Helsinki), a szintén aranyérmes úszó, Rózsa Norbert (arany 1996-ban, ezüst 1992-ben), a kézilabdázó Kakas János, az ökölvívó Petrovics János -, a második napot a dombóvári múzeumban kezdtük egy történelemórával, melynek központi témája a város 4000 évre visszatekinto története, mely oly szépen, oly értelmesen fonja egy hosszú fonalba a keltákat, a rómaiakat, a honfoglaló magyarokat? mely képzelt világunkban feleleveníti Tinódi Lantos Sebestyén alakját, szinte halljuk verseit, halljuk, amint lantjának hangja elnyomja a tovavonuló török seregek zaját? látjuk, mint válik vasúti csomóponttá az egyre erosödo település, mint növi ki magát várossá (1970-ben azzá is nyilvánítják). Mellettünk érezzük lakosait, érezzük, mint ölel át, fon körbe szeretetük. Nem, nem maradhatunk közömbösek, mi is szívünkbe zárjuk oket s a várost.
A kicsengetést követo szünetben átsétálunk a Szigeterdobe, ahol csendesen meghúzódva emelkedik a fakoronák közé az egykori földvár lakótornya, s úgy figyeli a tájat, át-átnéz a szomszédságában álló Kossuth-emlékmure, szoborcsoportra, ha így jobb, mely az egykori Felelos kormány vagy az 1848-as Batthyány-kormány tagjait ábrázolja - középen Kossuth Lajos, jobbra gróf Batthyány Lajos, balra Szemere Bertalan, aztán kettesével herceg Eszterházy Pál és Klauzál Gábor (jobbról), Deák Ferenc és Mészáros Lázár (balról), majd báró Eötvös József és gróf Széchenyi István. E szoborcsoporttól nem messze, egy tisztáson áll a ?48-as szabadságharc dombormuve.
Hogy kerültek ide ezek az 1927-ben a Parlament elott felavatott szobrok?
1951-ben Rákosi Mátyás úgy döntött, hogy ,,ezeket a túlságosan pesszimista szobrokat? vigyék ki a köztemetobe. Aztán meghirdették, hogy bármelyik város elviheti. Így került 1959-ben az akkori tanácselnök döntésére Dombóvárra, ahol a Hunyadi térre fektették le oket. A város lakóinak nyomására a szovjet hadsereg katonái átszállították a Szigeterdobe, ahol még jó ideig feküdtek. 1972-73-ban állították fel a sátényok mentén, le a földre, s nem talapzatra. Az Ideiglenes kormány szomszédságában pedig ott áll a szabadságharcot ábrázoló dombormu, talapzatán Petofi soraival: ,,A Kárpátoktól le az Al-Dunáig, egy bosz üvöltés, egy vad zivatar, szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar.?
Ezek után valóban mehettünk Tatára.
Az olimpikonok jubileumi ünnepsége
A tatai edzotáborban éppen a gyülekezo szép pillanatait élték a megjelentek - fúvószenekar, népi táncosok szórakoztatták oket, a sétányokon, az udvaron az olimpiai játékok - a 70, az 50, a 30 és a 10 évvel ezelott rendezett nyári és téli olimpiák - magyar hosei, résztvevoi ölelkeztek, emlékeztek a régi szép idokre, s várták, hogy a kézilabdacsarnokban megkezdodjön az ünnepség.
És megkezdodött. Görög ruhás leányok lobbantották fel az olimpiai lángot, aztán felcsendültek az olimpiai himnusz akkordjai, majd Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke köszöntötte az ünneploket és ünnepelteket, mindenekelott az 1936-os olimpiai játékok két nagy öregjét, Sárkány István tornászt és Szalay László alpesi sízot. Emlékek elevenedtek fel, a tatai edzotábor (Fiatal sportolóként Tatáról, a magyar sport Mekkájáról álmodoztunk, aztán több mint ötven éven át itt készültünk az olimpiai játékokra - mondta Schmitt Pál) varázsát, a nagy küzdelmeket, s természetesen, külön fejezettel illette meg 1956-ot, amikor itthon a nép - s itt idézte Albert Camus szavait: ,,a magyar nemzet két hét alatt többet tett a szabadságért, mint bármely nemzet? - szabadságának kivívásáért szembement az orosz tankokkal, kint, Melbourne-ben a magyar olimpikonok tizenötmillió magyart képviselve küzdöttek, ha kellett, harcoltak a magyar sport dicsoségének öregbítéséért. Példaképet állítottak sok millió magyar elé. Példaképet, s hogy ez örökre belénk vésodjön, egy spanyol idézettel erosítette meg: ,,A sport arra szolgál, hogy felkészítse a testet a lélek virtusainak végrehajtásához.? Nem véletlen tehát, hogy a gyerekek tudják, kire, kikre kell feltekinteni, kik a példaképeik. Idecsengett, és még mennyire, a szíveket melengeto Hazám, hazám, te mindenem kezdetu ária a Bánk bán címu operából, mely csodálatosan elokészítette a két hatalmas vetítovásznon pörögni kezdo 1936-os, 1956-os, 1976-os és 1996-os olimpiai játékok nagy magyar sikereinek, gyozelmeinek képsorát. E gyozelmek hoseit is említsem? Íme: Elek Ilona, Kárpáti Károly, Zombori Ödön, Csík Ferenc, Csák Ibolya, Harangi Imre, Lorincz Márton, Gerevich Aladár, Keleti Ágnes, Papp László, Magyar Zoltán, Tordasi Ildikó, Németh Miklós, Egerszegi Krisztina, Rózsa Norbert, Czene Attila, Kobán Rita, Kiss Balázs, Kovács István, és egy kivétellel minden alkalommal a vízilabda-válogatott.
A vetítés után Nagy Tímea - ugye ot nem kell bemutatni? - köszöntötte a bajnokokat.
Az ünneplés estébe nyúlott, valamennyi résztvevo egyhangú véleményeként hangzott el a ,,köszönjük, hogy nem feledkeztek meg rólunk?.
Az emlékek elraktározásával voltam még alfoglalva, amikor nevemen szólított egy hang. Odanéztem, mely irányból jött, s Uram, láss csodát, Sepsiszentgyörgy egykori sítanára, Orbán István nézett szembe velem. O ma a tatai edzotábor igazgatója, a mai ünnepség egyik kedves és figyelmes házigazdája. Pillanatok alatt gondolatban, az emlékek filmszalagján hazarepültünk Sepsiszentgyörgyre, a környezo havasok lejtojén meghúzódó sípályákra?
Áros Károly