Riport: Miklósvári kontrasztok

2006. október 25., szerda, Archívum 2003–2007

Egyfajta látszólagos, de mégis valós ellentétet érzett a riporter, amikor e félezer lelket számláló faluközösség életét szemlélte. Az eltelt 17 szabadabb esztendo több eredményét, kezdeményezését, jó elképzeléseit leltározva az volt az érzése, hogy nem rossz az a XXI. századi ösvény, amelyen elindult Miklósvár. Nem rossz, csak lassú! Ezért, hogy a helybeliek véleménye lehangoló, valamiféle elégedetlenségben, türelmetlenségben csúcsosodik ki. A borúlátó és olykor aggodalmaskodó hang azonban a korosabb generáció rovására írható. Értheto, mert aki túl van már élete delén, fel szeretné gyorsítani az eseményeket, a történéseket, kevesebb a türelem, merthogy még életükben meg szeretnék élni az ,,új idok új gondjainak beteljesülését?. Csendesebb, egy könnyebb öregkort óhajtanának. A fiatalok derulátása és a csendesebb, könnyebb öregkort óhajtó idosebbek hangulata között feszülo kettosséget észlelve, ennek valós alapját kerestük, amikor kereken tíz kapun nyitottunk be, és ugyanannyi ajtón kopogtattunk.
Álljon meg a menet...
Mondanunk sem kell, hogy Szent Miklós püspök falujában sem rózsásabb a földbirtok tulajdonjogi helyzete, mint másutt Erdovidé­ken. Másfél évtized alatt sok ilyen panasz folyt le az Olt vizén, de van, aki elégedett, visszakapta földjeit-erdeit, esetenként még többet is. Indokolt hát hallgatása. Aki azonban híjával kapta, rég zúgolódik, s untig ismétli, hogy újra kell mérni a földeket! Van, aki túl szeretne adni rajta, mert nem hoz hasznot, nem bírja muveltetni, mert távol él: nem tudja eladni. Hisz kinek van birtoklevele Miklósváron? Bir­toklevél nélkül hivatalos vásár nincsen.
Látogatásunk napján szólt telefonon a baróti önkormányzattól Veress Zsuzsa mérnök: ,,hétfotol kezdjük újból a földek mérését Miklósváron, jelöljék ki, hogy melyik mezorésszel kezdjük, mozgósítsák az embereket!?
- A baróti hivatal a hibás, hogy ennyi év alatt nem tudott birtoklevelet adni! - vélekedik valaki. - Jöjjenek, mérjék, most majd kiderül, hogy kinek mennyire üti a széle a hosszát!
- Álljon meg a menet! Ne jöjjenek hiába, ezt az összekavart helyzetet senki nem tudja letisztázni - ez a másik vélemény. - Eddig is volt, ahogy volt. Ebbol nagy baj lesz. Már olyan is van, aki azt mondta, hogy fejszével vágja le, aki a földjéhez mer jönni!
No, hát ez az egyik kontraszt. A fejleményekre mi is kíváncsiak vagyunk.
Fekete felhok az egyházerdo fölött
A falusi közbirtokosságnál rendezett a helyzet - tájékozódtunk Vajda Imre elnöktol, aki éppen a tuzifa-fejadagot osztogatta a tagoknak. Hektáronként fél ölet kaptak egyelore ingyen, s úgy néz ki, ezt még felemelik egy ölre. A tagoknak csak a hazahozatalt, a fuvart kell állniuk. Nem érdekes, hogy milyen messze a vágtér, de egy terü fa hazahozatala 300 000 lej - villogtatták már az érem másik oldalát.
Szinte természetesnek veszik a miklósváriak, hogy visszakapták a közbirtokossági erdot, pedig hány olyan falu van, ahol ez még akadozik! 212 hektár ez a birtok, és 16 hektár legelojük is van még. Végeztek fovágást, gyérítést, tisztító vágást, gyomirtást, és 6700 csemetét is elültettek.
- Van még nekünk 45 hektár kapnivaló erdorészünk a Somoság és Szélvíz nevu helyeken - mondta az elnök -, s azt is kértük a 247-es kormányrendelet értelmében. Sajnos, a baróti városi földosztó bizottság még a dosszién ül. Két hete érdeklodtem, még nem tették le a megyeiek asztalára!
A fekete felhok tulajdonképpen a katolikus egyházi erdo fölött gyülekeznek. Az egyháznak ugyanis 161 hektár erdobirtoka volt, de ezt talán a román állam a húszas években kisajátította. Osztottak ki belole helybelieknek is 1949-ben, de az erdonek állítólag tanácsi tulajdonba kellett volna kerülnie, s éppen arra a bizonyos kisajátításra hivatkozva még a városi tanács sem kapta vissza! Az egyháznak csupán 23 hektár jutna, ám ezt sem tudta még visszaszerezni. Egy pert már elveszítettek, de az új plébános, t. Keresztes Zoltán arról tájékoztatott, hogy kihallgatást kér a prefektusnál, és a pert meg akarják ismételni. Idoközben - ,,mert a dologba még Tamás Sándor képviselo is belejárt? - az állami erdészet masszívan vágta-tarolta az egyház erdejét. Amikor azt észrevették, egy parcellával tovább vonultak, és ott vágták.
- Ki kellett volna harcolni eleinte azt a 23 hektárt - hadakozott egy neve elhallgatását kéro idos miklósvári -, így most oda jutott az egyházunk, hogy a baróti tanácsnak kellett legelojérol fával segítenie, mert fás kazánnal muködik a központi futés.
- Ez aztán kontraszt a javából, hogyan lehet ebbol a helyzetbol kievickélni? - kérdeztük Péter Ferenc egyházgondnokot.
- Meggyozzük az egyháztanácsot, hogy próbáljuk meg peres úton keresni jussunkat. Új papunk ezt személyesen intézi.
Az egyébként lelkes katolikus hívek mesélték, hogy mozgalmas volt az élet a plébánián a nyáron. Felújították az épület tetozetét, megerosítették a beszakadt pince boltívét, kicserélték a fás kazánt, újból szerelték a központi futést. Szalagparketta került a padlóra, csempe a konyhába és a fürdoszobába. Segítettek a hívek is, olyan nap is volt, hogy tizenhatan kalákáztak.
- Van és lesz elég gond az anyaegyházban - mondta a lelkész. - Jövoben a templom tetozetét szeretnénk megújítani. Idén légyirtás is volt, s így meszelni is szeretnénk.
A 318 lelket számláló miklósvári máternek hat filiája van: a három Ajta, Bölön, Ürmös és Apáca. Az új plébános összesen 467 lélek fölött orködik, s a hívek nagyon elégedettek szolgálatával. Ez mind igaz - replikáztak feleselve -, de szégyen, hogy kevesen járnak a templomba, s arról is szó esett, hogy leggyengébben a férfinépség látogatja Isten házát! Miért? Mi ennek a magyarázata? Szégyen a férfiembernek itt templomba menni?
A jót miért nem látják meg, lesz kultúrház
Pál Ferenc képviseli a falut a Barót városi tanácsban. A miklósvárt érinto határozatokról-tervekrol kérdeztük.
- Az a hibás, a városi tanács - kezdték a faluban. - Értünk semmit sem tesz. Mi periféria vagyunk, mostoha gyermeke Barótnak!
- Kezdjük a legfontosabbal - mondta a képviselo -, s majd kiderül, hogy mostohák vagyunk-e? Mindenki tudja, hogy nincsen kultúrotthonunk, mivel a kastélyt, amelyben az valamikor muködött, gróf Kálnoky Tibor bérbe vette. Olyan egyezséget kötött az önkormányzat Kálnoky úrral, hogy o elkészítteti egy új kultúrház tervezetét és költségvetését, a tanács biztosítja a helyet. Erre a célra már 2,9 milliárd lejt félretettünk!
- Kérem, én a legjobb egyetértésben vagyok a baróti tanáccsal - tájékoztatott Kálnoky Tibor. - Amit én vállaltam, idore el is készíttettem, ám a tanács közben úgy döntött, hogy más, tágasabb helyre óhajtja építtetni a kultúrházat, s így nekem a tervezetet újra kellett készíttetnem, nagyobbra. Mondanom sem kell, hogy ez pénzembe kerül, de hamarosan elkészül, s ha a megyei tanács jóváhagyása megérkezik, semmi akadálya, hogy a barótiak megtegyék az elso lépéseket.
Pál Ferenccel megnéztük a leendo kultúrház helyét. Magaslaton van, a kastély mögött. Szép hely, közel a faluhoz. Egy épületet már lebontottak, még ketto soron következik. Elárverezik, s aki megnyeri, az fogja lebontatni. Akkor aztán szabad lesz a terep.
Íme a kontrasztokkal tele helyi közvélemény.
- Nem jó hely, ha keleti szél fúj, mind odaviszi a vágóhídtól a büdösséget. Azoknak még emésztogödrük sincsen. A szagot mi érezzük nyáron!
- Mit beszélnek - replikáznak. - Jövoben teljesen új vágóhíd épül, annak környékén nem szabad szagnak lenni, így követelik az uniós normák! Erost jó helyen lesz az új kultúrház!
- Azt az épületet, amit le kellett bontani, a nép széthordta, ellopkodták. Mindenki lopta, aki tehette.
- Nem igaz - felelte kérdésünkre Pál Ferenc. - Az épület a tanács tulajdona. A jó cserepek még megvannak, s az a faanyag, ami még használható, raktáron! Csak a téglát vitték el. Olyan salétromos és gyenge minoségu volt, hogy nem tartottunk igényt rá. El szeretném mondani, hogy tettünk a környezet védelméért. A tanács jármuvével elviszik a falu szemetét. Az éjjeliorség mindig gond volt. Olyan megoldás született, hogy a tanács éjjeliort alkalmazott. Két utcai szemetesládát helyeztünk el. Ez is eredmény. Tört követ hozattunk a Lajgödre utca feljavítására, de nem nagyon akarózik az embereknek elteríteni. Van még pénze a tanácsnak, kavicsot is hozatunk. Hamarosan új lámpatesteket szerelünk, hogy legyen vége az elégedetlenségnek, s a nép este ne botorkázzék. A polgármesteri hivataltól kaptunk két számítógépet, sornyomtatót és másológépet a helybeli iskolának. Nem igaz, hogy Miklósvár semmit sem kap. Még a gólyákra is gondunk van. Az iskola kéményére raktak fészket, de mert meg kell kezdeni a futést, embereink fémvázat készítenek, felemelik a fészket, hogy ne akadályozza a füst kiáramlását.
- Nem jól van úgy, bonyolult - jött az ellenérv. - A kémény két oldalán két füstkijáratot kellett volna kibontani, s a fészek épen maradt volna. Így egyszerubb?
- A mi házunkon is fészket rakott a gólya. Az elso ágat akkor tette oda, amikor az unokám megszületett. A vejem azt mondta: Mama, ez a fészek csak akkor pusztulhat el, amikor lakatlan marad? - így Gyero Györgyné helybeli nyugalmazott tanítóno.
A szellemiek terén
Ha jövore lesz kultúrotthona a falunak, oda be kell költöznie a magyar közmuvelodési életnek is. Mi több: ha lesz eredmény, a városi tanács bizonyára arra is talál megoldást, hogy fizetéses kultúrfelelost nevezzen ki a mozgalom szervezésére.
Gyenge Tünde tanítóno elmondta, a falu igényli a közmuvelodést, s úgy néz ki, az új plébános is be fog segíteni ebbe a munkába. A lelkész jelenléte máris gyümölcsözo. Szüreti mulatságot például már úgy rendeztek a fiatalok - jó kontraszt a múlthoz viszonyítva -, hogy szentmisével vette kezdetét, mint egy oszi hálaadó ünnepség. Szekeres felvonulással folytatták, s a fiatalok székely népi viseletben jelentek meg. Az iskolások pedig hamarosan megkezdik a Szent Miklós-napi templomi ünnepélyre tervezett musor próbáit.
- A pap bácsi már megszervezte az ifjúsági hittanórát - újságolta Tüzes Vilma, aki elmondta, sokszor húszan is összegyulnek. Az összejöveteleket az iskolában tartják, hisz az felekezeti tanintézmény volt, és alapjában az egyház tulajdona.
Sorolhatnók még azokat az apróságokat, a múlthoz viszonyított pozitív elojelu kontrasztokat, amelyek az új ösvényen váltak valóra Miklósváron: a falunak is pénzt-hírnevet hozó vendégház-rendszer, két, uniós normáknak is közel megfelelo tejcsarnok, ahová bejön a konyhára oly szükséges tejpénz, a helybeli munkásokat foglalkoztató vágóhíd, a falun átvezeto muút felújítása, a kisebbségben levo reformátusok és unitáriusok rendszeres lelki gondozása, a hosi emlékmu és még sok más. Lapunk 41 elofizetoje mellett akad, aki megrendelte az Új Magyar Szót, az Adevarult, az Evenimentul zileit, a Székely Hírmondót és a Krónikát. Nos?
Miklósvári kontrasztos tükörképnek ez nem elég?
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-10-25: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás