Levél Véremnek, Magyarhonba
Kedves öcsém! Ezen levelem, szíves elnézéseddel, ezúttal nyílt lesz és politikus. Azért egy kicsit hivatalos, mert az október 20-a körüli magyar lapjaink tele vannak az ötven évvel ezel?tti forró-lázongó események felidézésével, elemzésével, emlékeivel. A minden magyar nemzeti ünnepének arányában! 2006-os esztend?nk sokszor eszembe juttatta fiatalkori találkozásaink vitáit a rendszerr?l, pártról, Románia és Magyarország bel- és külpolitikájáról, a két ország életszínvonala közti különbségekr?l. Az eléggé kései személyes ismerkedésünk idején Szentkeresztbányán még a teljes politikai nézetazonosság szellemében cseréltünk véleményt, ám néhány év elteltével hetedik emeletünk erkélyén el?ször hallottam t?led, hogy Magyarországon nyílt vita tárgyát képezi: ?56 ?szén ellenforradalom vagy forradalom volt-e? Magam a Romániának nevezett nagyobbacska börtönbe zárva, megfosztva minden valós információtól, csak a cenzúrázott sajtóhoz hozzáférve, mételyezve ifjúságom szocialista-kommunista eszméinek mákonyától, próbáltam veled - aki sokkal, de sokkal közelebb voltál a világrendít? eseményekhez - elhitetni a hamis hangot, miért szakította el a t?rés cérnáját az utóbb ,,,cs?cseléknek? nevezett munkás, értelmiségi, paraszti tömeg. A nálatok történt szomorú, sok ezer áldozatot követel? ,,események? megítélésében nagyban befolyásolt az 1956-58. között a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által kiadott háromrészes propagandakönyvecske (Ellenforradalmi er?k a magyar októberi eseményekben, valamint Nagy Imre és b?ntársai ellenforradalmi összeesküvése): akkori sz?klátóságomért utólagos bocsánatot kérek! Harminchárom évvel ezel?tti polemizálásaink óta nagyon sok víz lefolyt az Olton, a Dunán, megfert?zött, kételked? nemzedékem is meggy?z?dhetett, hogy 1956 október-novemberében nem ellenforradalom, hanem forradalom és szabadságharc volt a javából. Mégpedig a legnagyobb a XX. század Európájában, mely a szovjet fegyveres er?k gy?zelme ellenére er?sen megrengette a fél világot már átfogó eszmerendszert, kommunista államraison-t. F?leg ?89 után rengeteg újságot, folyóiratot, könyvet összegy?jtöttem a disszidensek, az otthon maradtak, megkínzottak, bebörtönzöttek, sokáig szenved?k emlékezéseib?l. Kordokumentumokat a valós história megtisztított, szomorú igazságairól. Mert nem véletlenül távozott Kornél bátyánk sem Nyugat-Németországba, vállalva több százezer magyarral a kitántorgás, kivándorlás minden fájdalmát, keser?ségét, szétszakított családok tragédiáját! És nem hiába szidta az oroszokat Tibor bátyánk 1957-ben Szentegyházán, amikor meglátogatta anyámat el?ször s utoljára. Fájlalta a szétl?tt Budapestet...
Több mint harminc esztend? után töröltem le a port a fentebb említett ominózus brosúrákról. Beleolvasok a tendenciózus szövegbe, az elborzasztó felvételek kísér? szövegeibe, amelyeken pártfunkcionáriusokat kínoznak, belügyes, ávós tiszteket akasztanak az utcán. Nézegetem a diktatúra, a hatalmi rendszer megtéveszt?, szándékosan félretájékoztató korabeli ,,relikviáit?. A II. kötet végén tizenöt nevet emelnek ki az ,,ellenforradalom? ,,vértanúi? közül, mint a nép legh?bb fiait. Egyikük Fodor Pál államvédelmi f?hadnagy volt. Pirultam magányomban, mert életrajzi adataiban említi: 1925-ben született az erdélyi Sepsimagyaróson. Szülei kisparasztok voltak. ? négy polgári elvégzése után, 1942-ben jött Budapestre m?szerész tanulónak... 1946-ban a Lágymányosi Dohánygyárban helyezkedett el, itt dolgozott ?49-ig. Ekkor a XI. kerületi pártbizottság munkatársa lett. 1950-ben lépett a belügyminisztérium szolgálatába. 1956. október 31-én egy barátja lakásáról hurcolták el a Kilián-laktanyába. Onnan vitték át november 4-én a Szabad Nép székházába, ahol négy napig vallatták és kínozták, majd a Dudás-csapat ,,különleges osztaga? november 4-én este Sarkadi Istvánnal (ügyész - F. L. T.) együtt a Corvin Áruház mögötti kis utcában meggyilkolta...
Az ÁVO és az ávósok viselt tetteir?l, dicstelen szerepének megismerésér?l nálatok a Terror Háza-múzeum gondoskodik. A népharag ?89-ben nálunk is magával sodort egynémely belügyi tisztet, altisztet - azután, post mortem még a forradalom h?se címet is megkapta Agache volt milicista ?rnagy. Nincs kizárva, hogy a jelenlegi magyar kormány nem emel Kovács László, Jakab Károly ?rnagyoknak, Asztalos János, Szabó Lajos ezredeseknek, Papp József tüzérezredesnek, Lakatos Péter pártf?iskolai tanárnak még ,,méltóbb? emlékm?vet a forradalom és szabadságharc mártírjainak síremléke mellett... Nagyon-nagyon sajnálom, hogy egy baloldali kormány uralma alatt emlékezhettek 1956 október-novemberének szabadságharcára, Molotov-koktéllal védekez? ifjú titánjaira. Láttuk a tévében, hogy miként ,,ünnepeltetek??
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.