Idén 17. alkalommal szervezték meg a Bécs-Budapest szupermaratonit, amely most el?ször látogatott el Szlovákia f?városába, azaz Pozsonyba is. Akárcsak az elmúlt években, idén is volt sepsiszentgyörgyi résztvev?je e rangos eseménynek. A megyeszékhelyi Gáll Lajos Futókör Háromszék csapata immár nyolcadik alkalommal vett részt a szupermaratonin. A háromszékiek sorát Dan Manol?chescu egészítette ki, de a szentgyörgyi szaladó a Szeged-Transylvanian E. csapat szaldójaként volt ott a versenyen. Akárcsak az elmúlt esztend?kben, a háromszéki szaladók idén is jó eredménnyel zárták a világszerte egyedülálló versenyt. A 167 csapat közül a szentgyörgyiek együttese 22. lett. Tavaly a megyeszékhelyi gárda 139 induló váltó közül a 15. helyen fejezte be a szupermaratonit.
A szervez?k állítása szerint a verseny célja, hogy er?sítse a nemzetközi, ezen belül Ausztria, Szlovákia, illetve Magyarország kapcsolatait, népszer?sítse az egészséges életmódot, a sportot, a futást, és bemutassa, megismertesse a három európai uniós tagországot. Idén a versenyz?knek összesen 320 km-t kellett szaladniuk, amelyb?l már 94 km-t az els? nap kellett teljesíteni Bécs és Pozsony között. A második versenynapon következett a Pozsony, illetve Gy?r közötti 84 km-es táv, majd harmadik nap a Gy?r és Tata közötti 61 km-es szakasz. A viadal utolsó el?tti napján a versenyz?k Tatáról Budakeszire szaladtak át, mintegy 60 km-t kellett megtenniük. A 17. Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratonit a szokásos Budakeszi-Budapest félmaratoni zárta. A nyolcadik alkalommal rajtoló Háromszék csapat összetétele: Csutak Tamás (45 éves), Gheorghe Ganea (44), Péter Károly (33), Rácz Botond (24) és Rácz Zsombor (26).
Csutak Tamás, a sepsiszentgyörgyi Gáll Lajos Futókör frontembere a következ?képpen értékeli a csapat nyolcadik szupermaratonis kalandját:
- Látva a nevezési listát, úgy indultunk el, hogy az els? harminc között szeretnénk végezni, hiszen a tavalyi eredményünket - amikor kevesebb váltó volt versenyben - nem igazán tudtuk volna túlszárnyalni. Szerencsénkre a kit?zött célt túlteljesítettük, és a verseny abszolút 22. helyén végeztünk, a férfiak között pedig a 20. lett a Háromszék. Mindenki az elvárások szerint teljesített, de ki kell emelnem Boti és Zsombit, akik mind az öt napon szaladtak, a többieknek pedig becsúszott egy-egy pihen?nap is. Az elvárásoknak eleget tettünk, és úgy gondoljuk, hogy becsülettel képviseltük a várost. Akárcsak az elmúlt években, idén is a mi csapatunk volt az egyetlen romániai gárda. Nem szabad elfelejtenem Dan Manol?chescut, valamint a csíkszeredai Bertolti Zsoltot sem, akik a Szeged-Transylvanian E. csapatát egészítették ki, és ?k is szép eredményt értek el.
1. nap
- Az idei jó szereplésünk el?jele talán abban mutatkozott meg, hogy Boti az els? nap remekül futott - emlékszik vissza Csutak Tamás. - A bécsi indulást követ?en Boti mindvégig az élbollyal szaladt, s hatodiknak étkezett meg a váltóhelyre (az általa teljesített táv 22,5 km volt). Utána következtem én, és 23 km alatt csak három helyet veszítettünk. Ezután következett Zsombi - a leghosszabb távon -, ? is jól szaladt. El kell mondanom, hogy ezt a távot a többi csapatoknál a legjobb szaladók teljesítették. Karcsika utolsónak még egypár szaladót beért, és 20.-nak értünk célba. Mindenki számára ez új útvonal volt, és az els? nap Pozsonyban pihentünk meg. Szerintem mindenki ezért hajtott az els? versenynap, mert egy újabb országot, egy újabb f?várost ismerhettünk meg. Ehhez hasonló verseny nincs még egy Európában, s?t, azt hiszem, a világon sehol nem rendeznek olyan futóversenyt, amely három különböz? ország f?városát érintené. Nagyon szép id?ben szaladtunk, csak nagyon fújt a szél. Ahogy szokták mondani: a szél mindig a futóval szembe fúj...
2. nap
- A második nap én kezdtem - meséli Tamás -, én is az élbollyal haladtam, de sajnos 6-7 km után meg kellett állnom, mert kiújult egy korábbi sérülésem... A csapat mindig kísérte az éppen szaladót - kerékpárral vagy autóval. Amikor Boti utolért, kérdezte, hogy hogyan megy. Válaszoltam, hogy minden rendben, 500 méter után beütött a vész. Újra elindultam, és újra félre kellett állnom... A következ? 3 km nagyon rosszul ment. Meg is voltam ijedve, mert a kísér?autó jóval el?ttünk volt, így még váltani sem tudtam... Elzsibbadt a lábam, és aztán szaladtam, ahogy tudtam. Ha nem történik velem ez a baj, akkor a második napot jobb helyezéssel fejezzük be, mert mindenki hozta a legjobb formáját, és jól ment a csapat. Azon a három kilométeren, amíg összeszedtem magam, vagy 30-an kerültek el. Az els? két váltó valamilyen gát mellett szaladt, így sok látnivalónk nem volt, és csak ezután következtek a települések. Ott már ki voltak állva az emberek az út szélére, és szurkoltak a szaladóknak. Nagyon csodálatos volt, és a szlovákok kitettek magukért. A szlovák-magyar határon Boti szaladt át, és aznap a 21.-ek lettünk. Gy?rben a már megszokott fogadtatásban volt részünk, egyszóval minden csodálatos volt. Két versenynap után mi is elkezdtünk ,,sakkozni? - ki és mikor, mennyit szaladjon, hiszen következett a nagy hajrá. Úgy döntöttünk, hogy újra Boti kezdje meg a következ? napi szaladást.
3. nap
- Ezen a napon kés?bb volt a start, mivel jóval rövidebb volt a megteend? táv. Gy?rt?l már a megszokott útvonalon szaladtunk. Boti ismét remekül kezdett, utána jött Zsombi, akkor Gigi - ? az els? két nap pihent, és Tatán én voltam a befutó. A harmadik versenynapon Imre kísérte a társaságot, és a nap végén mosolyogva mondtuk neki, hogy triatlonozott. Gigi mellett szaladt, engem pedig biciklivel kísért - biztatott, s mind mondogatta: na, még azt is érjük be, és még a következ?t is! Tehát Imre aznap szaladt, kerekezett, és miután megérkeztünk Tatára, úszott is, így tényleg megcsinálta a triatlont.
4. nap
- A negyedik nap volt a legkeményebb - jelentette ki a szentgyörgyi szaladó. - Mivel fájt a lábam, úgy döntött a csapat, hogy én pihenek, és tartalékolom magam az utolsó napra, a félmaratonira. Úgy számoltuk, ha én szaladok, nyerhetünk vagy öt percet, de ha nem futok az utolsó nap, akkor a csapat többet veszít, és így Zsombi is szaladt ezen a napon is. Aznap Boti újra nagyon jól kezdett. A hegyet, akárcsak mi, ? is nagyon szereti, a lejt?t viszont nem. Ha nem lett volna az az ereszked?, akkor talán jobb helyezést is szerezhettünk volna. Boti megadta az alaphangot, és a csapat igazodott hozzá. Utána Zsombi szaladt, ?t váltotta Gigi, és Karcsika zárta a sort, illetve a napot. Aznap tudtuk meg a másnapi félmaratoni útvonalát. Két lehet?ség is volt: az egyik, hogy beszaladunk a H?sök terére, a másik pedig, ha olyan a helyzet Budapesten, akkor Budakeszi környékén rendezik meg a félmaratonit. De még javában folyt a verseny, amikor megkaptuk a hírt, hogy a H?sök terén fejezzük be a versenyt.
5. nap
- Nagyon sokan neveztek be a Budakeszi-Budapest félmaratonira (október 23.), és a versenyt 1137-en fejezték be - mondta Tamás. - A szervez?k kibabráltak velünk, mivel nem szaladásra való terepen rendezték meg a félmaratonit: mintegy 600 méter után máris emelked? volt, felszaladtunk egészen a János-hegy tetejéig - 7-8 kilométeren át futottunk felfelé. Ami még ennél is rosszabb volt, hogy ezután 4 km alatt leértünk a Déli pályaudvarhoz. Egyszer?en nem lehetett szaladni! Miután ez megvolt, következett az alagút, le a rakparthoz... Amikor az Oktogonhoz értünk, a magyar rohamrend?rség éppen verte a népet, és következett a H?sök tere. Nagyon jól mentünk aznap, és ez az eredményen is meglátszott, hiszen 19.-ek lettünk. Az el?ttünk lév? együttest még elhagytuk, viszont a mögöttünk lev? gárda megel?zött, és így a 22. helyen fejeztük be a szupermaratonit. A félmaratonin Boti 38. lett az 1177 induló közül, én 52. voltam (tavaly Tamás ugyancsak 52.-nek fejezte be a félmaratonit), Karcsika 189.-nek, Zsombi 273.-nak, Gigi pedig az 559.-nek ért célba. Imre biztatásunkra, unszolásunkra benevezett a felmaratonira, és 720.-nak fejezte be a versenyt, ami nem kis teljesítmény. A szupermaratoni els? hat csapatát mind-mind leigazolt profi atléták alkották, így sajnos itt az amat?r együttesek nem igazán rúghatnak labdába. Kemény dió egy ilyen verseny. A lányoknál az utolsó nap d?lt el a viadal, a fiúknál pedig már jóval korábban kialakult a végs? sorrend. Minden nagyon fantasztikus volt, még az id?járás is kedvezett nekünk. Csak az els? két nap fújt a szél, a harmadik naptól kezdve pedig nagyon szép id?ben szaladtunk. Nagyon reméljük, hogy jöv?ben is ott lehetünk e rangos versenyen.
Tibodi Ferenc